Saját birodalom, humorral

Publikálás dátuma
2015.02.19. 06:45
Amikor Liza, azaz Balsai Mónika japán kimonóba öltözve sétál cseresznyevirágzáskor FORRÁS: A COMPANY HUNGARY
Öt-hat hulla, két kicsi pondró, daloló japán kísértet, megjavított vécétartály és még számos apróság kíséri Lizát a boldogság és szerelem keresésének hepehupás útján Ujj Mészáros Károly pompás abszurdjában. Az elsőfilmes rendező szereplői között van Balsai Mónika, Bede Fazekas Szabolcs, Schmied Zoltán és Dávid Sakurai.

J. D. Salingernek van egy novellája, a Ficánka bácsi Connecticutban, amelyben egy Ramona nevű kislány csak az ágya szélére húzódva hajlandó feküdni, hogy elférjen mellette Jummy Jimmereeno, a barátja. Jimmy nem létezik, de Ramona egyetlen tapodtat sem tesz Jimmy nélkül.

Majdnem így van Liza, a rókatündér (Balsai Mónika) is Tomy Tanival (David Sakurai), a japán slágerénekes kísértetével az új magyar filmben, a Liza, a rókatündérben. Kiváltképpen a film első felében, amikor a fiatalon elhunyt japán sztár minduntalan előpattan a semmiből (hogy pontosak legyünk, a falra tűzött plakátról), hogy bársonyos hangján énekeljen Lizának, aztán táncoljanak is egy kicsit együtt az amúgy lehangolóan sötét, szomorú lakásban.

A magányos, visszahúzódó Liza tehát, miközben ápolja az egykori japán követ súlyosan beteg feleségét (Molnár Piroska), nem csak japánul tanul meg, hanem nyelvtudását gyakorolja az idős hölggyel, közben meg is botránkoztatja fura hadonászásával, hiszen Lizán kívül senki más nem látja az azúrkék öltönyben táncoló-daloló kísértetet. Tomy Tani csak Lizáé, s ahogy Salingernél a csúnya kis Ramona, Ujj Mészáros Károly rendezőnél a szerény, jelentéktelennek látszó Liza magánya oldódik a képzelet teremtette, másnak láthatatlan baráttal.

Elragadó abszurd játékot kínál első filmjében Ujj Mészáros, amelynek alaphangját az első pillanatban éppen az operettes mosollyal elő-előppattanó japán énekes figurája teremti meg szerencsésen. Ezt az első bolondos ötletet a filmben még számos követi, az egész film tele van a játékos abszurditások halmozásával, Ujj Mészáros egész birodalmat épít a valóság és a képzelet darabkáitól. Tomy Tani figurájának azonban kiemelt szerepe van.

Ő az, aki hűségesen ott van Liza körül, ő az, aki beleszeret, majd ő az, aki egyre erőszakosabban, mindenféle hókusz-pókusz hatalmánál fogva egyszerűen eltávolítja a lehetséges vetélytársakat a lány mellől. A változatos halálnem következtében szaporodó hullák mennyisége mozgásba hozza a rendőrség fantáziáját, ám az ugyancsak operettes külsővel színre lépő ezredes (Reviczky Gábor) és a többiek tehetetlenek. Liza mellől szép sorban hullnak a férfiak, akik csak egy pillantásra is szemet vetnek rá.

A szaporodó hullazsákok, bennük a véletlen balesetben elhunyt férfiakkal behozzák a történetbe a japán hiedelemvilágot. Liza, aki oly ártatlanul és semmit nem értve mozog a világban, mint egy ufó, rádöbben, hogy ő nem más, mint a japán hiedelemvilág elátkozott démona, a rókatündér. És mert ő rókatündér, minden férfi, aki csak a közelébe kerül, halál fia lesz az átok miatt. Az átkot pedig csak az igaz szerelem képes érvényteleníteni.

A Tomy Tani-vonal mellett ez az olykor képekben is felvillanó japán rókatündér-téma is szinte végigkíséri a történetet, és Ujj Mészáros elismerésre méltó stílusérzékkel megtalálja a módját, hogy az abszurd mesés betétet tündéri humorú képpé fogalmazza Szatmári Péter operatőr különösen érzékeny kamerája segítségével. Például az ufólány szép, lompos rókafarkincájával.

A szerelem vágyának, keresésének és megtalálásának egy teljesen szokatlan meséje kerekedik ki a Liza, a rókatündér egészen sajátos univerzumában. A romantikus vígjátékoknak az a nagyon ritka fajtája, amelyben egy csipetnyi realizmus keveredik jó adag fantáziával, játékkal, szürreális fordulattal, abszurd helyzettel, miközben a remekül összeillesztett keverék bonyodalmas érzelmi-drámai helyzeteket idéz fel a bolondos történetben.

Ezzel akár Wes Anderson (A Grand Budapest Hotel, stb.) legjobb magyar tanítványának mondhatjuk a műfajokat biztos kézzel összeillesztő Ujj Mészáros Károlyt, bár helyesebb, ha egyetlen magyar követőjének mondjuk. Ujj Mészáros teljesen öntörvényű világot épít, akár Anderson, igaz, valamivel kisebb léptékben, de szellemileg épp oly szabadon és merészen, mint a csodálatos amerikai. A Liza, a rókatündér a humornak is olyan finom árnyalatait villantja fel, ami a hangos nevetésről a megilletődött mosolyig terjed.

Magyar filmhez képest szokatlanul sok computer animációt alkalmaz a Liza, a rókatündér anélkül, hogy lelepleződne valamiféle ügyetlensége. Jól illeszkednek a digitális és a natúr darabkák, a film sikeresen elfogadtatja magát annak, ami, abszurd játéknak. Az a fajta nagyon érzékenyen stilizált filmszínjátszás, amit a film szereplői produkálnak, teljesen kivételes a magyar filmek világában. Mindenki valóságos önmaga, ugyanakkor stilizált elcsúsztatása is annak a valóságos önmagának.

Apró gesztusok és hangsúlyok ügyes használatával a rendező ennek a saját világnak a szereplőit mindig egy kicsit elrajzolt, olykor a karikatúra felé libbenő, de azt soha durván nem érintő játékmodorban mozgatja, és ahol színészei hibátlanul hozzák ezt a hihetetlenül nehéz dolgot, mint a filmbeli abszurd humor. Ehhez Ujj Mészáros elképesztően aranyos ötlettel először csak egy, majd két pondrócska „színjátékát” is képes beépíteni. És megteremti azt az abszurd helyzetet, amikor egy százlábon igyekvő pondró érzelmi szimbólummá válik.

A vásznon többnyire alig használt arcokkal találkozunk, csupa elismerésre méltó teljesítmény. Egyetlen hamis hang, vagy gesztus nem rontja az összképet, ami egy ilyen kevert műfajnál fenemód nagy szó. Balsai Mónika Lizája tényleg tágra nyílt szemű tündérféle, aki ufóul naiv és ártatlan, míg Bede Fazekas Szabolcs kitartó nyomozója az a fajta önfeláldozó szerelmes, akit még a gyilkos villanykapcsoló sem képes agyoncsapni, mert óriási nagy érzelmeinek köszönhetően épp ő az átok megtörője.

Schmied Zoltán jólfésült negédjével úgy hoz egy szívtipró típust, hogy közben teljesen egyéni módon válik komikussá. Reviczky élete egyik legjobb karakteralakítását mutatja be a pillanatokra szabott szerepében, mint a szavament Ezredes, aki nem csak a nyomokat nem találja, hanem a szavakat sem. A Liza, a rókatündér megint egy jó pályaindulás.

(Liza, a rókatündér *****)

Szerző
Frissítve: 2015.02.18. 22:27

Tilos a „szegénység”!

Egy sor, a hétköznapokban gyakran használt szó és kifejezés használatától tanácsolja el az EMMI a dolgozóit. A nem szívesen hallott szavak között ilyenek vannak: szegénység, ápoló, rokkant, terhes, fogyatékos. Közéjük sorolták a stadion szót is, de kifelejtették például a sótartót, amit száműznek a menzákról.

Belső e-mailt kaptak az Emberi Erőforrások Minisztériumának és háttérintézményeinek munkatársai: a levélben a VS.hu információi szerint oldalakon keresztül sorolják azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek „nem használhatók az egymás közötti, illetve a kedvezményezettekkel folytatott kommunikációban”. Kedvezményezetteken az EMMI által kezelt uniós pályázatok nyerteseit kell érteni.

A nemkívánatos kifejezések között a köznyelvben teljesen megszokottak, ugyanakkor negatív dolgokra utalók is vannak, mint szegény, szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység, de olyan semlegesnek tűnők is, mint az esélyegyenlőség, az ápoló, a gondozó. Vannak olyan szavak is, melyek ma már tényleg kevésbé illőnek számítanak, mint a rokkant, a terhes vagy éppen a fogyatékos.

Ugyanakkor a lista összeállítóinak figyelmét a stadion kifejezés sem kerülte el, a levél értelmében ezt sem illik használni. A minisztérium vezetői azonban mankót is adnak a dolgozók kezébe, és alternatív kifejezéseket javasolnak. Így a szegény, szegénység helyett a rászorult, rászorultság, a fogyatékos helyett a ma már egyébként is használt fogyatékkal élő a megfelelő kifejezés. A stadion helyett pedig a fedett sportlétesítmény használandó.

A VS.hu megkeresésére az EMMI sajtóosztálya elismerte a levél létezését. Mint válaszukban írták, a „levél valóban a minisztérium munkatársainak készült, – s ahogyan ez más cég esetében is teljesen természetes – ez a belső szabályozási és eljárási rend része, segíti az egységesebb, pontosabb mindennapi munkát. Ebben az esetben nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak a munkatársaink a kommunikációban”.

A minisztérium szerint „ez segíti az egységes szóhasználatot egy-egy témában, a közérthetőbb megszólalást, s egyúttal a kormányzati politika irányát is mutatja. Hiszen nem mindegy, hogy egy várandós kismamára azt mondjuk hogy terhes vagy hogy áldott állapotban van, továbbá rokkantról vagy mozgáskorlátozottról beszélünk”.

Kérdéseinkre azt is mondták, hogy az „útmutatás kiadása folyamatos, nem bizonyos időszakhoz köthető”, a lista pedig „a minisztérium szervezeti egységeivel egyeztetve készült”. Arra a kérdésünkre, hogy a nem megfelelő kifejezést használó munkatársaknak kell-e esetleg valamilyen szankciótól tartaniuk, azt írták, „az útmutatás – mint ahogyan az a nevében is benne foglaltatik – segíti az egységes kommunikációt, munkatársaink szóhasználatát egy-egy megszólalásnál; nem a be nem tartásának következményein, hanem a iránymutatáson van a hangsúly”.

Balog Zoltán egy novemberi konferencián egyébként már beszélt arról, hogy szeretné, ha a terhesség helyett a várandósság szót használnák, mint mondta, ezt egyfajta nyelvpolitikai küzdelemnek tartja. A konferencián egy másik konkrét példát is mondott: a terhességi-gyermekágyi segély átnevezését. Abból hivatalosan is várandóssági és csecsemőgondozási díj lett. Balog Zoltán ezekre azt mondta, „nevezzük úgy a dolgokat, ahogy rólunk gondolkodunk”.

Tavaly egyébként be is adtak egy módosító javaslatot az egészségügyi törvényhez, amelynek 48. paragrafusában kimondják, hogy az eredeti törvény „terhesség” kifejezése helyébe a „várandósság” lép.

Szerző

Tilos a „szegénység”!

Egy sor, a hétköznapokban gyakran használt szó és kifejezés használatától tanácsolja el az EMMI a dolgozóit. A nem szívesen hallott szavak között ilyenek vannak: szegénység, ápoló, rokkant, terhes, fogyatékos. Közéjük sorolták a stadion szót is, de kifelejtették például a sótartót, amit száműznek a menzákról.

Belső e-mailt kaptak az Emberi Erőforrások Minisztériumának és háttérintézményeinek munkatársai: a levélben a VS.hu információi szerint oldalakon keresztül sorolják azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek „nem használhatók az egymás közötti, illetve a kedvezményezettekkel folytatott kommunikációban”. Kedvezményezetteken az EMMI által kezelt uniós pályázatok nyerteseit kell érteni.

A nemkívánatos kifejezések között a köznyelvben teljesen megszokottak, ugyanakkor negatív dolgokra utalók is vannak, mint szegény, szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység, de olyan semlegesnek tűnők is, mint az esélyegyenlőség, az ápoló, a gondozó. Vannak olyan szavak is, melyek ma már tényleg kevésbé illőnek számítanak, mint a rokkant, a terhes vagy éppen a fogyatékos.

Ugyanakkor a lista összeállítóinak figyelmét a stadion kifejezés sem kerülte el, a levél értelmében ezt sem illik használni. A minisztérium vezetői azonban mankót is adnak a dolgozók kezébe, és alternatív kifejezéseket javasolnak. Így a szegény, szegénység helyett a rászorult, rászorultság, a fogyatékos helyett a ma már egyébként is használt fogyatékkal élő a megfelelő kifejezés. A stadion helyett pedig a fedett sportlétesítmény használandó.

A VS.hu megkeresésére az EMMI sajtóosztálya elismerte a levél létezését. Mint válaszukban írták, a „levél valóban a minisztérium munkatársainak készült, – s ahogyan ez más cég esetében is teljesen természetes – ez a belső szabályozási és eljárási rend része, segíti az egységesebb, pontosabb mindennapi munkát. Ebben az esetben nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak a munkatársaink a kommunikációban”.

A minisztérium szerint „ez segíti az egységes szóhasználatot egy-egy témában, a közérthetőbb megszólalást, s egyúttal a kormányzati politika irányát is mutatja. Hiszen nem mindegy, hogy egy várandós kismamára azt mondjuk hogy terhes vagy hogy áldott állapotban van, továbbá rokkantról vagy mozgáskorlátozottról beszélünk”.

Kérdéseinkre azt is mondták, hogy az „útmutatás kiadása folyamatos, nem bizonyos időszakhoz köthető”, a lista pedig „a minisztérium szervezeti egységeivel egyeztetve készült”. Arra a kérdésünkre, hogy a nem megfelelő kifejezést használó munkatársaknak kell-e esetleg valamilyen szankciótól tartaniuk, azt írták, „az útmutatás – mint ahogyan az a nevében is benne foglaltatik – segíti az egységes kommunikációt, munkatársaink szóhasználatát egy-egy megszólalásnál; nem a be nem tartásának következményein, hanem a iránymutatáson van a hangsúly”.

Balog Zoltán egy novemberi konferencián egyébként már beszélt arról, hogy szeretné, ha a terhesség helyett a várandósság szót használnák, mint mondta, ezt egyfajta nyelvpolitikai küzdelemnek tartja. A konferencián egy másik konkrét példát is mondott: a terhességi-gyermekágyi segély átnevezését. Abból hivatalosan is várandóssági és csecsemőgondozási díj lett. Balog Zoltán ezekre azt mondta, „nevezzük úgy a dolgokat, ahogy rólunk gondolkodunk”.

Tavaly egyébként be is adtak egy módosító javaslatot az egészségügyi törvényhez, amelynek 48. paragrafusában kimondják, hogy az eredeti törvény „terhesség” kifejezése helyébe a „várandósság” lép.

Szerző