Tilos a „szegénység”!

Egy sor, a hétköznapokban gyakran használt szó és kifejezés használatától tanácsolja el az EMMI a dolgozóit. A nem szívesen hallott szavak között ilyenek vannak: szegénység, ápoló, rokkant, terhes, fogyatékos. Közéjük sorolták a stadion szót is, de kifelejtették például a sótartót, amit száműznek a menzákról.

Belső e-mailt kaptak az Emberi Erőforrások Minisztériumának és háttérintézményeinek munkatársai: a levélben a VS.hu információi szerint oldalakon keresztül sorolják azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek „nem használhatók az egymás közötti, illetve a kedvezményezettekkel folytatott kommunikációban”. Kedvezményezetteken az EMMI által kezelt uniós pályázatok nyerteseit kell érteni.

A nemkívánatos kifejezések között a köznyelvben teljesen megszokottak, ugyanakkor negatív dolgokra utalók is vannak, mint szegény, szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység, de olyan semlegesnek tűnők is, mint az esélyegyenlőség, az ápoló, a gondozó. Vannak olyan szavak is, melyek ma már tényleg kevésbé illőnek számítanak, mint a rokkant, a terhes vagy éppen a fogyatékos.

Ugyanakkor a lista összeállítóinak figyelmét a stadion kifejezés sem kerülte el, a levél értelmében ezt sem illik használni. A minisztérium vezetői azonban mankót is adnak a dolgozók kezébe, és alternatív kifejezéseket javasolnak. Így a szegény, szegénység helyett a rászorult, rászorultság, a fogyatékos helyett a ma már egyébként is használt fogyatékkal élő a megfelelő kifejezés. A stadion helyett pedig a fedett sportlétesítmény használandó.

A VS.hu megkeresésére az EMMI sajtóosztálya elismerte a levél létezését. Mint válaszukban írták, a „levél valóban a minisztérium munkatársainak készült, – s ahogyan ez más cég esetében is teljesen természetes – ez a belső szabályozási és eljárási rend része, segíti az egységesebb, pontosabb mindennapi munkát. Ebben az esetben nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak a munkatársaink a kommunikációban”.

A minisztérium szerint „ez segíti az egységes szóhasználatot egy-egy témában, a közérthetőbb megszólalást, s egyúttal a kormányzati politika irányát is mutatja. Hiszen nem mindegy, hogy egy várandós kismamára azt mondjuk hogy terhes vagy hogy áldott állapotban van, továbbá rokkantról vagy mozgáskorlátozottról beszélünk”.

Kérdéseinkre azt is mondták, hogy az „útmutatás kiadása folyamatos, nem bizonyos időszakhoz köthető”, a lista pedig „a minisztérium szervezeti egységeivel egyeztetve készült”. Arra a kérdésünkre, hogy a nem megfelelő kifejezést használó munkatársaknak kell-e esetleg valamilyen szankciótól tartaniuk, azt írták, „az útmutatás – mint ahogyan az a nevében is benne foglaltatik – segíti az egységes kommunikációt, munkatársaink szóhasználatát egy-egy megszólalásnál; nem a be nem tartásának következményein, hanem a iránymutatáson van a hangsúly”.

Balog Zoltán egy novemberi konferencián egyébként már beszélt arról, hogy szeretné, ha a terhesség helyett a várandósság szót használnák, mint mondta, ezt egyfajta nyelvpolitikai küzdelemnek tartja. A konferencián egy másik konkrét példát is mondott: a terhességi-gyermekágyi segély átnevezését. Abból hivatalosan is várandóssági és csecsemőgondozási díj lett. Balog Zoltán ezekre azt mondta, „nevezzük úgy a dolgokat, ahogy rólunk gondolkodunk”.

Tavaly egyébként be is adtak egy módosító javaslatot az egészségügyi törvényhez, amelynek 48. paragrafusában kimondják, hogy az eredeti törvény „terhesség” kifejezése helyébe a „várandósság” lép.