Egy magyar sikertörténet

Repes a szívem, végre egy valódi sikertörténetet. A magát magyarnak mondó légitársaságnak (amelynek ugyan Svájcban van a székhelye, és se fülén, se farkán nincs ott a szemünknek oly kedves trikolór, de ettől tekintsünk is el) a most felröppent hír szerint nem a pesti, egyenesen a londoni tőzsdéig repíti a részvényeit.

2004-ben szállt fel az első gépük, és azóta egyre növekedtek. Az első nagy "lépés" az volt, amikor az EU illetékes szerveinél feljelentették a Malévot, mondván, a nemzeti légitársaság csak tiltott kormánytámogatással képes szárnyakon maradni. Az eredmény? A tulajdonosok szeretett hazájának nemzeti légitársasága – becsődölt. Eltűnt a légtérből. Szabaddá lett egy sor, jól fizető „desztináció”, de megroppant a repülőtér is, és az utasok a megszűnt járatok híján vagy a nevezett „fapados” társaság cseppet sem olcsó járatára vesznek jegyet, vagy átszállással töltik az idejüket.

De nem ez a lényeg egy magyar sikertörténetben. Előnyt kovácsoltak abból, hogy amíg nem voltak tőzsdén, jó néhány fontos adatot nem kellett nyilvánosságra hozniuk, míg a versenytársaknak igen, így ráláthattak az "üzletük" gyenge pontjaira. A legnagyobb előnyük azonban mégis az iszonyatosan leszorított költségekből és a kevésbé mérsékelt árakból származott. Némi túlzással, az utasoknak egy mélyebb levegővételért, egy centiméterrel nagyobb szatyorért, néhány deka túlsúlyért is vastagon fizetniük kell, s még gyalogolhatnak is a géphez, verekedhetnek az ülőhelyért… Utolérhetetlenek az utasok szívatásában.

De örüljünk. Elvégre egy magyar sikertörténetről beszélünk.