Ott túl a rácson...

Igen, „Ott túl a rácson, Nyílnak a rózsák” – ahogy a Gül Baba háremébe bejutni akaró Gábor diák énekli Huszka Jenő operettjében. Ez onnan jutott eszembe, hogy a török miniszterelnök látogatásakor abban is megegyeztek, hogy felújítják Gül Baba türbéjét. Ennek örülök, mert – ahogy e hasábokon már bevallottam – az egyik nagypapám jóvoltából a magyar vért némi török is hígítja bennem.

Illetve dehogy hígítja! Inkább feljavítja. A vizit keretében Orbán Viktor egy gazdasági konferencián éppen azt jelentette be, hogy újabb területen kell követnünk a török példát. Mert kérem, sokkal kifinomultabb dolgokról is szó volt, minthogy a másik útvonal befuccsolása miatt most a megépítendő Török Áramlaton át akarunk gázt kapni Putyintól. És arra se egyszerűsítsük le az ügyet, hogy kormányunk leküzdhetetlen politikai rokonszenvet érez a tekintélyuralmi keleti rezsimek iránt. A vonzalom ennél is mélyebb. Eszmék is áramolhatnak majd azon a vezetéken, ez is elég gáz.

Orbán beszéde most megfejtette a török gazdaság titkát: azért fejlődnek, mert Európában ők tisztelik legjobban a családot. Erre eddig nem gondoltam, de hát nem is vagyok miniszterelnök. Orbán tehát kitűzte az új célt: el kell tanulni tőlük a sikeres családmodellt, követni azt az irányt, amerre a török kormány terelgeti a családokat. Ki is faggatta a vendéget arról, „hogyan sikerült náluk a családot a politikában is a középpontba helyezni”. „Ha sikeresek akarunk lenni, akkor a családot komolyan kell venni”.

Nekem ugyan már eddig is úgy tűnt, hogy némely családot igazán jól sikerült komolyan venni és a politika középpontjába helyezni, meg is szedték már magukat szépen. De minden jót lehet még jobban csinálni, nem hiába emlegetik az egész életen át való tanulás fontosságát. Orbán a török családeszményt olyan buzgón akarja eltanulni, hogy akár ezer veszéllyel is dacol, pedig, mint mondta, ezért „rögtön kiszerkesztik az újságírók”, és majd megint „a demokrácia tekintetében nem megbízható miniszterelnöknek” titulálják.

Ez a minősítés mintha már felmerült volna máskor is, de nem kell a liberális sajtó uszályába kerülni. Hiszen egy orosz lapinterjújában Orbán attól is óvott, hogy „nyugati reflexek” jegyében „ne fogadjuk el azokat, akik sikeresebbek nálunk”. De azért mégis…ha lehetne…. talán csak rossz nyugati reflex, de ne pont a családeszményt fogadjuk be Erdogánéktól. (Bocsánat nagypapa!) Akkor már inkább a gáz, ha valamit muszáj.

Orbán ugyanis ritka jó időzítéssel pár héttel azután javasolta ezt, amikor Erdogan botrányt kavart egy nőjogi konferencián (ő is ért a helyszínválasztáshoz). Kijelentette ugyanis a jogaikért ágáló nőknek, hogy egyetlen szerepük: az anyaság. Az egyenjogúság ellentmond a természetnek. „Vallásunk egyetlen helyet jelölt ki a nők számára, az anyaságot. Bizonyos emberek meg tudják ezt érteni, míg mások nem.” Orbán szerencsére azok közé a bizonyos megértő emberek közé tartozik.

Sajnálatos, hogy Törökországban, az ideális családpolitika hazájában nőtt a nők elleni erőszak, különösen a családon belül. Az adatok szerint minden nap megöl egy nőt a családtagja. Igaz, mi itthon Varga képviselő úrtól már hallottuk, hogy az erőszakot maguk a nők hívják ki a túlzott "önmegvalósításukkal”, az emancipációs ugrabugrálásukkal. Balogh képviselő úr kissé árnyalta a képet azzal, hogy talán nemcsak a nők, hanem egyes esetekben a vak komondorok is felelősek. Már a török nők sem a régiek: a tüntetéseken azzal vádolták a kormányt, hogy Erdogan szexista kijelentéseinek is része van a nők semmibevételében.

Szegény (rászorult) miniszterelnökünknek kicsit peche is van. Talán éppen a beszéde napján járta be a világsajtót a hír, hogy egy túlzottan „önmegvalósító” nőt, a volt török szépségkirálynőt letartóztatták. Két év börtön fenyegeti, mert egy közösségi oldalon nem átallott megosztani egy szatirikus verset Erdoganról, ez pedig ott „köztisztséget viselő személy sértegetésének” számít. Rájár a rúd a túlságosan nagyszájú nőkre, akik az elnök intelmei ellenére nem egyedül az anyasággal foglalkoznak. Egy baloldali napilap főszerkesztőnőjét azért ítélték egy év felfüggesztett börtönre, mert a korrupciók sorát leleplezve tolvajnak nevezte a kormányt.

Sebaj, Erdogannak már nem a kormánnyal kell bíbelődnie. A nyáron elnökké választották, és átköltözött a kedvéért berendezett ezer szobás elnöki palotába. Onnan fütyülhet a „Human Rights Watch” emberi jogi szervezet jelentésére „a büntetőjogi rendszerrel való kirívó visszaélésről”.

Erdogan és Orbán jó tanulópárt alkotnak másban is. Erdogan éppen most szorítja ki az ottani Hír TV befolyásos médiaguruját, több milliárd dollár adóbírságot róttak ki rá. Csak nehogy Kövér is török kurzust vegyen, mert a legutóbb a török házelnök a kalapácsával verte fejbe a túl sokat hepciáskodó ellenzéki képviselőket.

Jut eszembe! Gül Baba lánya és szerelmese a dalműben végül kiszabadulnak a rácsok mögül. Ezért tüntetnek hazájukban Gül Baba ükunokái is. Nem kérnek a rácsokból, azok 21. századi változatából sem. Hát mi miért vennénk át Erodánék avitt család-eszményének berozsdásodott rácsait, amelyeket már a török nők is leselejteznének?