A szakszervezetek jelenéről

Publikálás dátuma
2015.02.28 09:40
FOTÓ: NÉPSZAVA
Fotó: /
A ma működő szakszervezetek közötti viszonyok ágazati és konföderációs szinten – nézetem szerint - leginkább sokszoros személyi igazodásokból, eltorzult mimikrikből, a mindenkori hatalmakkal/többségekkel való együttmozgásokból, szelíd sunnyogásokból, elvszerű, tisztességes és esélytelen küzdelmekből, áldozatkészségből, jegesen szakszerű élősködésből, valódi szakmaiságokból és nyílt vámszedésekből állnak össze. Ezek az elemek egymást hasítva, törve-zúzva hevernek egymáson, mert kifagyott, kiperget, és kirázatott közülük valamikori habarcsuk; a szolidaritás...

A vezetői köröket jellemző tényvilágot még mindig eltakarja az országos intézményi szereposztásból adódó látszatvilág. "Itt mi vagyunk a szakszervezetek, erre a látszatra minden hatalomnak szüksége van Európában. Ezt pedig tőlünk lehet megkapni. Gyertek, oldjátok meg velünk okosban!" - üzenik egyre fogyó bázisukról a szervezeti hatalmat 25-30 éve gyakorló vezetők. És úgy tűnik, eddig meg is oldották.

Nincs, nincs...

Maga a tagság ott hever valahol mélyen és magányosan, s ha esetleg még érdemi, 1 százalékos tagdíjat fizet, akkor a helyben maradó feléből úgy-ahogy elgazdálkodnak a régi módon; kis ajándékok, segélyek, belterjesség, kiscsoport… A másik felét meg – ahogy mondják –, elviszi a róka, elfogy az ágazati szinten.

De a havi fizetés egy százaléka, mint tagdíj, mára már a ritkább eset. Ugyanis az országosan úgy 450 ezernyi szakszervezeti tagság többsége csak néhány százasnyi, erősen szimbolikus, és semmire sem elég tagdíjat fizet. Ez legfeljebb tudatmódosításra elég: az érdekvédelem és a társadalmi párbeszéd képzetét kelti annak haszna és veszélye, de leginkább eredményei nélkül. Ebből ugyanis nem telik sztrájkalapra, szakértelemre és tudásvásárlásra, kutatásra és érdemi rendezvényekre, független és megfélemlíthetetlen vezetőkre. Nincs már üdülés, vezetőképzés, kirándulás és sportverseny. Nincs rá pénz. Valós bérharcra sincs! A kapott vagyon is nagyrészt elfogyott már. A maradék presztízsnek, a kollektív jogoknak is annyi, közben a NER világából a hatalom hóna alatt feltűntek már a szakmai karok. A korporáció nem a szakik világa…

Ráadásul a magyar társadalom szakszervezet-képe még leginkább a kádár-rendszeri alakját idézi, de ennek jellemzői és szolgáltatásai is nagyrészt, vagy végképp elfogytak. Az ipari munkásság szakszervezeti szervezettsége a Bethlen-Peyer Paktum időszakában úgy 30 százalékos lehetett, ma viszont országosan maximum tíz, miközben számos gazdasági ágazatban már hosszú évek óta nincs semmiféle szakszervezet.

Nyomorúságos helyzetben

A meglévő szakszervezetek belső nyilvánossága a vaskort idézi. Olyan szakszervezet egy sincs, amely tagjainak e-mail címét legalább fele részben ismeri. Aki középvezetőként birtokolja tagjai adatait, az személyes vagyonként gazdálkodik vele, mert ez vezetői szerepének garanciája. A korszerű kommunikációs technikák azért nem jelenhetnek meg a szakszervezetekben, mert ez elsősorban a vezetés tagság általi ellenőrzését valósítaná meg. Mindebből az a nyomorúságos helyzet fakad, hogy a szolgálati hírrendszereket használó szakmákon kívül (mozdonyvezető, buszsofőr) a hatalom senkiről sem hiszi el, hogy képes volna letárgyalni, többségi döntésig vinni, szervezni, és irányítani egy komoly sztrájkot. És igaza van.

Történelmileg úgy alakult, hogy a valamikori Országos Érdekegyeztető Tanács tagjaiként a szakszervezeti konföderációk – mintegy a nemzeti döntéshozatal rezsiköltségeként - olyan jelentős apanázst kaptak, hogy ebből képesek voltak eltartani saját központi apparátusaikat még akkor is, ha tagszervezeteik semmiféle tagdíjat nem fizettek. Ekkor a képviselet anyagilag sem függött a képviseltektől. Sőt, volt, ahol lefelé kellett osztani a pénz, hogy rendben legyen a mindenkori bólogató többség. Ezt a "gördülő alkut" mondta fel Orbán Viktor, amikor feloszlatta az OÉT fórumát, majd negyedakkora tételekért „visszavásárolta” a számára fontosakat; a Ligát, a Munkástanácsokat. A hoppon maradt három konföderáció – az Autonómok, az MSZOSZ és a SZEF erre az egyesülés ötletével válaszolt. Vezetőik talán azt hihették, hogy az üzemnagyság megnövelése útján – ekkor 250 ezer, országosan a többséget jelentő tagra lehetett volna hivatkozni –, megőrizhetik a régi működés kereteit és viszonyait. De az egyesülést a régi módon már nem vette be az eddig elvszerű, tisztességes és esélytelen küzdelmet folytatók gyomra. Ők megújulva, minőséget váltva akarnának összeszövetkezni. A MaSZSZ keretei között mímelt egyesülési folyamat esélyei beszűkültek; az érdemi ellentmondások felszínre törése már megakadályozhatatlan.

Az utolsó védvonal?

Mindennek jelentőségét és súlyát megnöveli magyar pártrendszer összeomlása és ezen belül az ellenzéki pártok átfogó bizalmi katasztrófája. Jelenleg az európai társadalmi modell keretei között a szakszervezetek lennének az utolsó védvonal, ahol a már alapvető életesélyeiben fenyegetett, dolgozói szegénységbe süllyed, jogfosztottá és kisemmizetté tett magyar milliók védelmet, intézményes szerveződési lehetőséget találhatnának.

A magyar szakszervezeti mozgalom útelágazáshoz érkezett. Legjobb erői talán a saját Bad-Godesberg-jük előtt állnak. Ha képesek megtenni a döntő lépést, s európai értelemben rátérnek a korszerű szakszervezeti működés és politika útjára, akkor egyben nemzeti felelősséget is gyakorolnak. E nélkül ugyanis nem lesz itt soha európai bér, marad a harmada-tizede.

A korszerű szakszervezet érdemi tagdíjat szed, és érdemi védelmet nyújt. Döntéseit demokratikusan, a legkorszerűbb kommunikációs technikákkal és vezetőit közvetlenül kontrollálva hozza. Az ilyen szakszervezetek az anyagi erők és a tudásegyesítés, a szolidaritás keretében utat találnak a társadalomhoz, fenntartják saját médiumaikat. Támogatottságuk, a társadalmi és gazdasági folyamatok ismerete, valamint saját kutatásaik bázisán képesek a mindenkori kormányzat tényleges partnerévé emelkedni.

Ez sok százmillió európai dolgozó számára ma is létező valóság. És képzeljétek el, mi történhet még, ha a jogtudatos, informált és szervezett munkavállalók megjelennek a helyi társadalomban, mint választópolgárok? Persze csak szervesen, lassan, szépen, nem a hatalomra törve…

2015.02.28 09:40

Negyven év feletti gólszerző mentett pontot Dárdai csapata ellen

Publikálás dátuma
2019.02.17 16:11

Fotó: AFP/ ANDREAS GORA / DPA
Őrült meccsen mentett pontot a Werder Bremen idegenben a Dárdai Pál edzette Hertha BSC ellen a német labdarúgó-bajnokság 22. fordulójában. A brémaiak a 96. percben végezhettek el szabadrúgást 20 méterre a kaputól, Claudio Pizarro lövése után két berlinin is megpattant a labda, mielőtt a hálóba került és kialakult az 1-1-es végeredmény. Pizarro 40 évesen és 136 naposan talált a kapuba, ezzel a perui támadó a Bundesliga történetének legidősebb gólszerzője. A korábbi csúcsot is brémai tartotta, Mirko Votava 40 évesen és 121 naposan volt eredményes. A magyar trénernek nem szakadt meg a negatív sorozata, vezetőedzőként még sosem tudott nyerni a Bremen ellen.
Bundesliga-rekordot döntött Leon Goretzka is, aki tizenhárom másodperc elteltével talált be a saját kapujába. A Bayern München német válogatott középpályása az Augsburg elleni idegenbeli bajnokin középkezdés után Philipp Max kapu elé lőtt labdáját továbbította akaratán kívül a hálóba. A mérkőzés végén azonban a bajorok örülhettek, miután 3-2-re nyertek és két pontra megközelítették a tabellán a listavezető Dortmundot. A sárga-feketék hétfőn lépnek pályára Nürnbergben (20:30 Tv: Sport1).
A videóbíró szolgáltatott vitatémát a gól nélkül végződött Schalke 04-Freiburg találkozón. Mindkét csapattól videózás után vett el egy-egy tizenegyest a játékvezető. 
"Látva mindkét kezezést, majd utána a játékvezető döntéseit, azt kell mondanom, hogy nem ismerem a kezezésre vonatkozó szabályokat" - jelentette ki Christian Streich, a változatlanul sérült Sallai Rolandot is foglalkoztató freiburgiak vezetőedzője. 
A Hoffenheim otthon magabiztosan nyert 3-0-ra a Hannover ellen, a vendéglátóknál Szalai Ádám csereként a 79. percben lépett pályára. Az RB Leipzig a magyar válogatott Gulácsi Péterrel és Willy Orbannal a soraiban 3-1-re győzött a VfB Stuttgart vendégeként. A látogatók már a 6.percben vezettek, a házigazdák tíz perccel később egyenlítettek, amikor Mario Gomez fejese után a labda Orban kezére pattant a tizenhatoson belül: a játékvezető a felvételek megtekintése után tizenegyest ítélt, amit a stuttgartiak belőttek. A második felvonásban a lipcseiek jobban játszottak és a maguk javára döntötték el a találkozót.
Szerző
2019.02.17 16:11

Szüdi János: A petárdaeffektus

Publikálás dátuma
2019.02.17 16:00
NAGYSZÜLOK IS KAPHATNAK GYEDET - A gyerek pedig köteles eltartani a szüleit
Fotó: SHUTTERSTOCK/
Látszik, hogy az országnak nincs pénzügyminisztere. Igaz évekig pénzügyminisztérium sem volt. Mára van minisztérium, van kinevezett pénzügyminiszter, csak éppen semmi súlya nincsen a kormányban. Nincs, mivel a gyakorlatban kormány sincs. Egyetlen ember, a miniszterelnök szava számít. Ezt az állítást messzemenően alátámasztja az évértékelőn meghirdetett 7+1+1 pontból álló választási programcsomagja. A rendszerváltás óta nem volt még olyan miniszterelnök, aki ennyi fedezetlen csekket állított volna ki, hasonlóan a nagy elődhöz, Kádár Jánoshoz, aki például - közérzetjavító intézkedésként - bejelentette az élelmiszerárak csökkentését a hatvanas évék végén. Ő végre is hajtotta, amit ígért. A mai napig emlékeznek az öregek a három hatvanas kenyérre, tejre, a háromforintos „fradi kolbászra”. Orbán Viktor ígérgetni tud, ám az ígéretek beváltására már sok esetben nem kerül sor. Innen ered egyik fullajtárjának elszólása: „ígéret kategóriájában megoldottuk.”
Mostani bejelentései petárdaként röppentek a magasba. Tapsvihar, csodálkozó sikongatások, elismerő bólintások, kéjes nyögdécselések, tágra nyitott szájak és szemek, füttyentgetések kísérik a pályaíveket. A petárdák nem esnek szét. Nem robbannak. Állócsillagok, fekete lyukak az égen. Senki nem tudhatja mit is rejtenek valójában az ígéretek, de jól hangzanak, s elfednek minden aktuális problémát. Mielőtt átnézzük az új közérzetjavító bejelentéseket, két dolgot érdemes végiggondolni: kinek a pénzét osztogatja Orbán? Az adófizetőkét. Mészáros Lőrinc és a többi száz leggazdagabb magyar nem finanszíroz, csak továbbgazdagodik e program által is. Másodszor, hová vezetettek az említett kádári intézkedések? Államcsődhöz! Így hát gaudiumra semmi ok!
Nézzük a bejelentéseket! Minden negyven év alatti nő az első házasságakor tízmillió forint kedvezményes kölcsönben részesülhet. A törlesztést az első két gyerek születése után három-három évre felfüggesztik, a második gyereknél a tartozás harmadát elengedik. A harmadik gyerek megszületése esetén az egész tartozást elengedik. Minden fiatal házaspár kap tízmillió forintot? Szegény? Gazdag? Magyar? Cigány? Csak házasodni kell? Nincs kamat? Nem is kell visszafizetni? Elég szülni? A bankok fizetnek majd mint a katonatiszt? A válaszokra várni kell. Ami biztosnak tűnik, aki elkapkodta a házasságkötést az valószínűleg ráfázott. Vannak azért biztos befutók. Orbán Rózának - az ígérgető 19 éves, hajadon lányának - például jó esélye van arra, hogy esküvője költségeinek egy részét kifizettesse az állammal. Orbán Flórának, az osztogató másik, hajadon, 14 éves lányának az esélyei a lehetséges következmények miatt bizonytalanok.
Lépjünk tovább. Bővítik a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) kedvezményes hitelét, amelyet két vagy több gyermek esetén használt lakások vásárlására is lehet fordítani. A csok bővítését nem kell magyarázni. A használt lakások vásárlásához nyújtott húsz-harmincmillió forint támogatás segíthetne az otthonhoz jutáshoz, ha hatására a lakásárak nem szöknének azonnal az égig, s ha a szegények is hozzá tudnának jutni a pénzhez. A falvakban élők esélyei jobbak lennének, mint a városi lakásra vágyóké, azonban ők – a bejelentő szerint – másik, testre szabott megoldást kapnak néhány hét múlva. Jelenleg várólistára kerültek.
Mit mond a következő ígéret? A második gyermeknél egymillió forintot átvállalnak a nagycsaládosok jelzáloghiteléből. A harmadiknál négymilliót, minden további gyereknél egy-egy milliót. A jelzáloghitel átvállalásának a petárdája megfejtésre vár. Valaki kölcsönkér. A hitelező pedig úgy ad kölcsönt, hogy jelzálogot vezettet a kölcsönkérő házára. Létezik egy jelzálog-hitelintézet, amelyik jelzáloglevelet bocsát ki. Csak a jelzálog alapjául szolgáló hitel kifizetését vállalhatja át az állam.
Tegyünk még egy lépést. Azok a nők, akik legalább négy gyermeket szültek és neveltek, életük végéig mentesülnek a személyi jövedelemadó megfizetése alól. Ez az ígéret azoknak kecsegtető, akik jól fizető állásban vannak. Miután a megjelent szöveg múlt időt használ, ez a mentesség azoknak is járhat, akik a megjelenő szabályozás hatályba lépése előtt teljesítették a feltételeket. A „szültek” kifejezés viszont kizárja az örökbefogadott és a nevelt gyermekek beszámítását. A gyermekét egyedül nevelő apa sem számíthat a támogatásra. Az „életük végéig” fordulat remélhetően nem a nyugdíjak jövőbeli megadóztatására céloz.
Ugorjunk! Elindul a nagycsaládosok autóvásárlási programja. A legalább háromgyermekes családoknak két és félmillió forint vissza nem térítendő támogatást adnak legalább hétszemélyes autó vásárlásához. Ez az első olyan ígéret, amelynek szövegéből arra lehet következtetni, hogy a gyermekhez férfira is szükség van. Az autóvásárlásra nem csak az anya jogosult. Jó hír az is, hogy maga a bejelentő is megkaphatja a támogatást, amire a vagyonbevallása szerint rá is szorul. Reméljük ezzel az állami segítséggel az intézkedést bejelentő miniszterelnök meg tudja venni az autóját, hiszen ezek a kocsik négymillió forintnál kezdődnek.
A következő lépés valóban nemzetmentő. Huszonegyezer új bölcsődei férőhelyet hoznak létre három év alatt. A huszonegyezer új férőhely nem biztos, hogy elég, de jó alkalom újabb kiemelt állami beruházás indítására. Ekkor nincs közbeszerzés, hatósági engedély, a számla is mozoghat felfelé. A bölcsődebővítés hasznos lehet, ha a „rabszolgatörvény” alapján a szülőkre kivetik a maximális túlmunkát.
Nézzük a következő jó hírt. Bevezetik a nagyszülői gyermekgondozási díjat, így a nagyszülők is maradhatnak gyeden a szülők helyett. A nagyszülői gyermekgondozási díj bevezetése összhangban áll a nagyszülő gyermekgondozási segítő ellátásra való jogosultságával. Így legalább bezárul a kör. Az alaptörvény (szándékos kisbetűvel) szerint a gyermek köteles gondoskodni szüleiről, a nagyszülő meg ellátja a szülők gyermekeit.
Egy új terület következik. A nyolcadik pont az egészségügyről szól. Kap hétszázmilliárdot a fejlesztésekre. Igaz a centrumkórház megépítésének költsége is benne foglaltatik ebben az összegben, így érvényesülhet az eddigi gyakorlat, a maradék-elv szerinti elosztás. Miután nincs fejlesztési koncepció, miután nem lehet tudni mire is lenne szükség, biztosan lesznek, akik jól járnak. Ezek közé tartoznak mindazok, akik építhetnek, beszállíthatnak a szokásos – ”névre szóló” - kiválasztási rend alkalmazásával, a szokásos kiemeltté nyilvánítás mellett.
Ismét egy másik területre érkezünk. A kilencedik pont tovább bővíti a gyermekek utaztatására szaporodott vállalkozások lehetőségeit. Orbán ugyanis bejelentette: a középiskolások a kilencedik és a tizenegyedik évfolyam végén kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon vehetnek részt, amelynek a költségét a kormány állja. A határon túli magyaroknál tett látogatások megszervezése mellett több mint százezer tanuló nyári programját kell állami pénzből megszervezni. Mértékadó vélemények szerint a nyelvtanulás akkor lehet sikeres, ha a tanulót családi környezetben fogadják. Nem találkozik magyarokkal. Ennek becsülhető költségét nehéz megadni, hiszen amit az állam fizet, az folyamatosan drágul. Jelenleg háromszázezer forintra becsülték az egy tanulóra eső kiadásokat. Igaz, illetékes szájból már elhangzott, a részvételhez pályázni kell, s valószínűleg tartanak nyelvi szintfelmérést is. Érvényesüljön a kormány oktatáspolitikája: aki nem tud, az ne is tanuljon!
Nem lehet tudni, milyen jogszabályok mikorra tisztázzák ennek az orbáni petárdacsomagnak a valóságos tartalmát. Melyikből fog szikraeső hullani, melyik bocsát ki füstfelhőt? Nem lehet tudni, csak sejteni melyik beruházói, befektetői kör erősödik az állami feladatok végrehajtásában való részvételnek köszönhetően.
De az talán kijelenthető, hogy egy felelős pénzügyminiszter ilyen bejelentések után a felmentését kéri a miniszteri teendők ellátása alól.
2019.02.17 16:00
Frissítve: 2019.02.17 16:00