Gyermekvédelem gyerekcipőben

A szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás-per eheti fordulata ismét felveti a kérdést, vajon a magyar gyermekvédelmi rendszer mennyire képes hiba nélkül ellátni a feladatát? A bíróság és a vádhatóság egymásra mutogat, a szakértői vélemények egymással ellentétesek; a lapunk által megkérdezett gyermekvédelmi szakember szerint a jelzőrendszer is csak akkor működhet, "ha azok, akik dolgoznak benne, működtetik."

Nem csupán az igazságszolgáltatás, hanem a hatóságok és a magyar gyermekvédelmi rendszer hibáit is megmutatja az, aminek az elmúlt napokban tanúi lehettünk az úgynevezett szigetszentmiklósi ügyben. Kedden sokakat megdöbbentett, hogy a gyermekeik évekig tartó sanyargatásával, szexuális bántalmazásával vádolt szülők a tárgyalás után szabadlábon távozhattak, a nem jogerős elsőfokú ítéletet többen elfogadhatatlannak tartják. A bíróság előtt gyakorlatilag "kivérzett" a vádirat, azt több pontban is "irat- és logikaellenesnek" találták. A bírónő élesen kritizálta a vádhatóság munkáját, szerinte a nyomozás felületes volt, a hiányos részeket pedig a bíróságnak kellett pótolnia, ezért "nagyon sok pluszbizonyításra" került sor, ráadásul a korábban kirendelt pszichológus szakértőt is inkompetensnek találták, ezért új szakértői csoport felállítását kezdeményezték, amelynek tagjai egyhangúlag megállapították: nem történt szexuális abúzus.

Szabó Ferenc Pest megyei főügyész csütörtökön rendkívüli sajtótájékoztató keretében utasította vissza a bíróság kritikáit, szerinte azok "indokolatlanok, számos elemükben valótlanok, de mindenképpen rosszindulatúak." Hangsúlyozta: a vizsgálat során minden létező bizonyítékot beszereztek, sőt az egy évig tartó nyomozás "az ilyenkor szokásosnál is alaposabb és kiterjedtebb volt". A főügyész szerint csak egy megismételt eljárás eredményezhet igazságos döntést, hiszen épp a bíróság követett el szakmai hibákat például akkor, amikor "kompetenciahiány" miatt kizárta a Semmelweis Egyetem szakértőinek véleményét, vagy a poligráfos vizsgálat eredményét a bizonyítékok köréből - pedig ez utóbbi állítólag megmutatta, hogy a szülők hiába tagadták, elkövették a vádiratban foglalt bűncselekményeket.

A bíróság sajnálja

A Budapest Környéki Törvényszék pénteken sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a Pest Megyei Főügyészség sajtótájékoztató keretében vitatta az elsőfokú bíróság ítéletét a szigetszentmiklósi ügyben. Hangsúlyozták: az ítélet megtámadásának módja a fellebbezés és nem a sajtótájékoztató. Rámutattak arra is: a büntetőeljárásról szóló törvény értelmében a bíróságnak ítélete szóbeli kihirdetésekor valamennyi bizonyítékot részletesen értékelnie kell. Azokat egymással is összevetve, meggyőző és logikus érveléssel kell számot adnia arról, hogy mely bizonyítékot és miért fogadott el, illetve vetett el. Ki kell térnie arra is, ha egyes bizonyítékokat - mert azokat a jogszabályok megsértésével szerezték be - kirekesztett, ennek is indokát kell adnia; "az elsőfokú bíróság ítéletével szemben bejelentett fellebbezésben szükséges felsorakoztatni azokat a tényeket és érveket, valamint ismertetni azt az eltérő jogi álláspontot, melyek - a fellebbező megítélése szerint - az eltérő másodfokú döntést megalapozzák."

A bírónő az indokláskor kifogásolta azt is, hogy a vád javarészt a gyermekek elmondásain alapult, amelyek közül sokat megcáfoltak, a gyermekek szavahihetősége pedig megkérdőjelezhető lett. Szabó tegnap nem véletlenül idézte fel, hogy a bírósági eljárás során a legidősebb fiúgyermeket hét alkalommal hallgatták ki, miközben a büntetőeljárási törvény a gyermekek lehető legnagyobb kíméletét írja elő. Az ügy kapcsán gyermekvédelmi szakemberek már tavaly is jelezték: amikor ilyen súlyos bűncselekményre derül fény, még ha nem is száz százalékosan bizonyított, az egyik legrosszabb dolog, amit tenni lehet, a bűncselekmény áldozatául esett gyermek szavahihetőségének a megkérdőjelezése.

"Amikor a hatóságok tudomására jut egy ilyen eset, elsősorban a gyermek állításait kell igaznak tekinteni, és a felnőttnek kellene bizonyítania, hogy az nem igaz. Nálunk sajnos ez fordítva történik: a nyomozás során a gyermektől várják, hogy bizonyítsa, az eset tényleg megtörtént, holott sok gyerek le sem tudja írni pontosan, mi történt vele" - mondta a Népszavának Papp Zsuzsanna, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány kuratóriumi elnöke. A szakember szerint bár a szigetszentmiklósi esetben még a legutóbbi vizsgálatok is egyértelműen megállapították a gyermekek "traumatizáltságát", felmerülhet, hogy abban a hosszúra nyúlt nyomozás, a gyerekek többszöri vizsgálata, kikérdezése is szerepet játszott.

"A bántalmazott gyerekek ritkán nyílnak meg. Ha bizalmatlanok lesznek, megrémülnek, azt tapasztalják, hogy nem hisznek nekik. Ilyenkor bezárkózhatnak, visszatarthatnak információkat, vagy visszavonhatják, amit korábban mondtak" - hangsúlyozta a Kék Vonal elnöke, hozzátéve: Magyarországon nagyon kevés ilyen eset jut el a bíróságig, ezért a lehető legkörültekintőbben kellene kezelni az ügyet. A felderítést nehezíti, hogy a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények - a közhiedelemmel ellentétben - leggyakrabban családon belül történnek, az elkövetők szinte kivétel nélkül az áldozatok rokonai. "Itt a bizalmi kapcsolattal él vissza az elkövető, a gyerekek ezért is beszélnek nehezen róla. Nem akarják, hogy mondjuk a szüleik miattuk kerüljenek bajba" - mutatott rá Papp Zsuzsanna.

A magyarországi gyermekvédelem azonban még mindig "gyerekcipőben jár". A gyermekvédelmi szakember szerint a jelzőrendszer sem működik tökéletesen; már az is hihetetlen, hogy hosszú évekig nem vette észre senki a szigetszentmiklósi gyerekek bántalmazásának nyomait. Pedig a bíróság úgy vélekedett, az érintett pedagógusok mindent megtettek a gyermekekért, az iskola, az óvoda folyamatos kapcsolatot tartott a gyermekjóléti szolgálattal, sőt tanúk szerint a gyerekeket "óvó-védő iskolai, óvodai burok vette körül". Papp Zsuzsanna hangsúlyozta: ha bárki bántalmazásra utaló jeleket tapasztal egy gyermeken, azt haladéktalanul jelezni kell a Gyermekjóléti szolgálatnál, amelynek minden esetben intézkednie kell; a jelzőrendszer azonban csak akkor működik, ha az emberek, akik benne dolgoznak - a pedagógusok, a védőnők, a háziorvosok -, működtetik.