Ebben az esztendőben a viszonyok kényszere miatt elmarad a március 15-iki föl-vonulás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a budapesti munkásoknak a szabadságért való vágya kisebb lett, hogy a jogokért folytatott harc szünetel. A tüntetést ezúttal a Népszaváért való agitációval kell helyettesíteni.
1848-ban Budapest népe viharos örömmel fogadta a szabadsajtó első termékét, és a március 15-iki események egyik legjelentősebb ténye volt az, hogy az irott szó a cenzúrát kikerülve jutott az utcára. Az előzetes cenzúra megszűnt, de az uralkodó osztály azért fölismerte a sajtó nagy fontosságát, mert ezer bilincset készített azok ellen, akik az igazat akarták megírni. A Népszava üres hasábjai és a börtönbe, fogházba került elvtársak százai igazolják, hogy a kapitalisták a munkásságot féltették a sajtótól és azt akarták, hogy a munkás ne juthasson olyan laphoz, amely kizáróan az ő érdekeivel törődik.
A Népszava azonban leküzdött minden akadályt. Nem tudták tönkretenni sem a szigorú fogházbüntetések, sem a kétezer koronás pénzbírságok, mert a munkások áldozatkészsége kiapadhatatlan volt, mert tízezrek álltak a lap mellé, hogy jelezzék: semmiféle üldözés, semmiféle büntetés nem veszélyeztetheti a lap fönnállását. A Népszava, mint napilap, április 1-jén lesz 10 esztendős.
