Közelkép: Mit vigyünk a Marsra?

Néhány napja beszámolhattam ezeken a hasábokon egy dán cég kezdeményezéséről, melynek tagjai valóság-showt készítenek elő a Marson. Azonnal több mint kétezren jelentkeztek, de már leszűkítették a keretet ezerre, miközben valóságosan majd csak 24-en utazhatnak. Ha egyáltalán sor kerül az utazásra a tervezett időpontban, 2024-ben. Már bemutatták azokat az épületmakatteket is, ahol a mínusz 63 fokos átlaghőmérséklet elől védve lennének.

Meg persze el kell helyezni valahol áramforrást, raktárt, konyhát, egy kis termőföldet, miegyebeket, hogy életben maradhassanak. Azóta híreket olvashattam arról, hogy komoly, valódi tudósok is nyilvánosan gondolkodnak arról, hová menekíthető a földi élet, ha bolygónkat valami vészes baj fenyegetné. (Bolygóütközés, óriási földrengéssel együttjáró cunami, ami tönkretenné a szárazföldeket, a Nap a vártnál korábbi „összeroppanása", és így tovább.)

Érdekes, mintha azon senki sem gondolkodna, hogy mit kellene az embereknek magukkal vinni a földi kultúrából. Mondjuk a filmekkel nem lenne baj, ma már mikrochippeken, csakúgy mint a zenét is, rendkívül kisméretű hordozókon magukkal vihetnék az emberek. Az irodalommal sem lenne nagy baj, már ma is sokan tabletteken olvassák a hosszabb szövegeket. Lehet persze, hogy nosztalgikus hajlamú marsutazók magukkal csempésznének egy Shakespeare, egy Agatha Christie, a magyar anyanyelvűek, egy Petőfi kötetet.

Mint ahogy elképzelhető az is, hogy a giccsfestők mázolmányaitól kezdve a klasszikus képek, szobrok – akár számítógépen előállított - másolatait is magukkal vigyék. Állítólag, már a valóságshow válogatáskor is szempont volt, hogy a Föld különböző etnikumaiból kerüljenek ki a marsutasok. Akkor a kereszt, egy Budha szobor, de akár egy indián tolldísz is képviselhet bizonyos kultúrköröket. Nem beszélve a születés és egyéb sajátos ünnepi szertartásokról. Kérdés: nem lenne ajánlatos már itt a Földön ezt a szükségszerű együttműködést kipróbálni?