Meg persze el kell helyezni valahol áramforrást, raktárt, konyhát, egy kis termőföldet, miegyebeket, hogy életben maradhassanak. Azóta híreket olvashattam arról, hogy komoly, valódi tudósok is nyilvánosan gondolkodnak arról, hová menekíthető a földi élet, ha bolygónkat valami vészes baj fenyegetné. (Bolygóütközés, óriási földrengéssel együttjáró cunami, ami tönkretenné a szárazföldeket, a Nap a vártnál korábbi „összeroppanása", és így tovább.)
Érdekes, mintha azon senki sem gondolkodna, hogy mit kellene az embereknek magukkal vinni a földi kultúrából. Mondjuk a filmekkel nem lenne baj, ma már mikrochippeken, csakúgy mint a zenét is, rendkívül kisméretű hordozókon magukkal vihetnék az emberek. Az irodalommal sem lenne nagy baj, már ma is sokan tabletteken olvassák a hosszabb szövegeket. Lehet persze, hogy nosztalgikus hajlamú marsutazók magukkal csempésznének egy Shakespeare, egy Agatha Christie, a magyar anyanyelvűek, egy Petőfi kötetet.
Mint ahogy elképzelhető az is, hogy a giccsfestők mázolmányaitól kezdve a klasszikus képek, szobrok – akár számítógépen előállított - másolatait is magukkal vigyék. Állítólag, már a valóságshow válogatáskor is szempont volt, hogy a Föld különböző etnikumaiból kerüljenek ki a marsutasok. Akkor a kereszt, egy Budha szobor, de akár egy indián tolldísz is képviselhet bizonyos kultúrköröket. Nem beszélve a születés és egyéb sajátos ünnepi szertartásokról. Kérdés: nem lenne ajánlatos már itt a Földön ezt a szükségszerű együttműködést kipróbálni?