Fölényesnek, talpraesettnek igyekezett mutatkozni az ATV Szabad szemmel műsorában Giró-Szász András, a kormány kommunikációs államtitkára. Sikerült is neki. Egyéniség és adottság kérdése, és neki ez megvan. Csakhogy ezzel a modorral még jobban kiütközött a kettősség: a kényszerű szerepcsere. Ha az államtitkár harcosabban mutatja meg, hogy ő bizony elszántan tud válaszolni az olyan okvetetlenkedő újságírók kérdéseire, mint amilyen Mészáros Antónia, akkor, miért Orbán Viktor mondja el az évértékelőt, színtelenebbül, kevésbé meggyőzőn? Azt a látszatot keltve, mintha az agytröszt rátermettebb volna a végrehajtóknál. Valójában azonban nem ez volt igazán a kulcskérdése a produkciónak. Hanem az a törekvés, hogy Giró-Szász bizonyítani igyekezett, a „keleti nyitás” ugyanúgy része a német, francia egyéb politikának, mint Orbánénak. Merkel, Hollande és a többiek hasonlóképpen udvarolnak Putyinnak. Nagy figyelemmel olvasom a világsajtót, de ha igaz, nem értem, miért mindig szegény Orbánt bírálja a Frankfurter, a Le Monde és a társaik? Bizonyára bűnösen szűk látókörűek.