Országos szavalást szervez a hadügy Nemzeti Rendezvényszervező Hivatala (még jó, hogy nem Parancsnoksága). Azt szeretnék, hogy március 15-én 15 órakor minden településen, melynek van Kossuthról, Petőfiről vagy Március 15-ről elnevezett közterülete, a helyi lakosok vonuljanak oda (mindre?), és együtt szavalják el a Nemzeti dalt. (Vasvári, Jókai, Táncsics, és a többiek smafuk Hendééknek? Kossuth meg ott sem volt.)
A cél az – írják -, hogy a közös élménnyel erősítsék a nemzeti összefogás érzését. Az „érzést” természetesen a kormány-, és járási hivatalok szervezik - nyilván minden presszió nélkül.
Nos, bölcs, hogy pont a katonai propagandahivatal, épp a szabadság ünnepén, a meghirdetett tüntetések árnyékában, a mind dühösebb, elkeseredettebb civil polgárok százezreivel akarja „önként” elmondatni: „Rabok legyünk vagy szabadok?/Ez a kérdés, válasszatok!/A magyarok istenére/Esküszünk/Esküszünk, hogy rabok tovább/Nem leszünk!”
Olyan arányérzékre vall, mintha Gerő Ernő szavaltatta volna 1956 októberében: „Habár fölül a gálya,/S alul a víznek árja,/Azért a víz az úr!” Vagy még inkább: mintha Ferenc József parancsára mondatták volna el a magyarokkal a Walesi bárdokat.
Persze, ha ez provokáció vagy szabotázs Hendétől, akkor értem…
