Fogy a görögök pénze

Publikálás dátuma
2015.03.07. 06:35
Ciprasz kormányfőnek már nem annyira jó a kedve FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MATT CARDY
Nagy bajba kerülhet a görög kormány, miután az év első hónapjában a bevételek másfélmilliárd euróval maradtak el az előirányzottól. A hitelezők végre reformokat akarnak látni. A görög kormány már nem sokáig húzhatja az időt.

Miközben Alekszisz Ciprasz görög kormányától az elmúlt hetekben mást sem hallhattunk, mint hogy biztosított az állam működése, Janisz Varufakisz pénzügyminiszter még a múlt héten is ezt állította, hamar kiderült, mennyire gyorsan visszaüthet az a hazárdjáték, amit Athén saját költségvetésével, illetve a hitelezőkkel folytat. Mint a Süddeutsche Zeitung (SZ) pénteki kiadásában írta, akkora a baj, hogy csütörtökön Ciprasz felhívta Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét, s rendkívüli találkozót kért tőle péntekre. Utóbbi azonban azt mondta, várják meg az euróövezeti csoport hétfői rendes találkozóját, s csak ezután döntsenek arról, mikor üljenek tárgyalóasztalhoz. Juncker azért ragaszkodhatott ahhoz, hogy csak az euróövezeti találkozó után egyeztessenek, mert korábban az a vád érte, meg akarja kerülni a hitelezőket az Athénnal folytatott egyeztetések során.

A korábbi magabiztos görög kijelentések ellenére nem tudták az összes állami alkalmazott februári bérét kifizetni: a helyettesítő tanárok maradtak fizetés nélkül. Bár a kormány szerdán 1,138 millió euróra tett szert rövid lejáratú állampapírok eladásával, ezek háromnegyedét a görög bankrendszer stabilitására fordították. Ugyanakkor az Európai Központi Bank azt jelezte, nem kívánja tovább segíteni az ország pénzintézeteit, amíg az athéni kabinet nem teszi közzé részletesen, milyen tartalommal tölti meg reformprogramját. Erre április végéig kapott időt az ország. Ciprasz ezt úgy értékelte, hogy "az EKB a nyakunkra tette a kötelet". Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti csoport vezetője azt közölte, hogy Görögország ennél korábban is pénzhez juthat, ha egyes reformokat e határidőig átülteti a gyakorlatba.

Az Eurogroup képviselői szerdán nem fogadták el a kabinet hatpontos reformjavaslatát, mert úgy vélték, az csupán általánosságokat tartalmaz. Kifogásolták egyebek mellett, hogy az a biztos, aki az adóbehajtásért felel majd, nem végezheti a kormánytól függetlenül munkáját. Az adóbehajtásból ráadásul túl kevés pénz folyna be. Az euróövezet ragaszkodik ahhoz, hogy a kabinet folytassa a privatizációt, miközben Cipraszék rendre azt hangoztatják, csak kivételes esetben magánosítják az állami tulajdonban maradt cégeket.

Görögország megint mintha a csodában reménykedne. Abban, hogy megenyhülnek az euróövezet pénzügyminiszterei, s hétfőn úgy döntenek, megnyitják a pénzcsapot. Ezt igazolja Janisz Szturnarasznak, a görög jegybank kormányzójának optimista kijelentése, aki szerint a görög bankrendszer stabil, de „döntő fontosságú, hogy az Eurogroup hétfői ülése sikeres legyen”. A görög vezetés mintha még mindig nem fogta volna fel, valamit le kell tennie az asztalra ahhoz, hogy pénzhez jusson. Brüsszeli források szerint ráadásul a hétfői ülésen semmilyen döntés sem születik Athén ügyében. Az sem javít sokat a helyzeten, hogy az athéni kabinet tegnap visszafizette a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hitelének első kölcsönrészletét, 310 millió eurót.

Alekszisz Ciprasz riadalmát az is okozhatja, hogy amint tegnap a capital.gr honlapján megírta, egyre nagyobb a lyuk a költségvetésben. Az év első két hónapjában ugyanis a csökkenő adóbevételek miatt az előirányzottnál másfélmilliárd euróval kevesebb pénz folyt be az államkasszába.

Az ARD felmérése szerint a németek 49 százaléka ért egyet a Görögországgal kötött hitelmegállapodás négy hónappal történt meghosszabbításával, 47 százalék ezzel szemben ellenzi azt. 71 százalék úgy látja, hogy az ország nem hajtja végre az elvárt reformokat. Csak 25 százalék bízik e tekintetben Görögországban.

Szerző

Tömeges államosítások a Krímben

Publikálás dátuma
2015.03.07. 06:33
Szevasztopolra, a fekete-tengeri fl otta székhelyére külön szabályok érvényesek FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SPENCER PLATT
Furcsa világ van az Oroszországhoz csatolt Krímben. Tavaly törvényesen lehetővé tették, hogy a hatóságok kényük kedvük szerint államosítsanak mindent, amit csak akarnak, március elsejétől azonban parlamenti döntéssel véget vetettek ennek a gyakorlatnak.

Február 27-én még egy utolsó rohamot intéztek azok ellen a magáncégek ellen, amelyekről azt állították, hogy korábban csalárd módon sajátították ki őket, egyszerűen ellopták azokat az államtól. Ezek közé tartoznak Rinat Ahmetov milliárdos érdekeltségei. Ukrajna egyik, ha nem a leggazdagabb embere régóta a szeparatisták célkeresztjében volt. Főbenjáró bűneként könyvelték el, hogy Kijevnek fizette az adóját, ráadásul sztrájkokra és tiltakozó akciókra buzdította híveit még tavaly tavasszal.

Az elkobzott vagyonok között szerepel a többi között a jaltai filmstúdió, a Kelet-krími energetikai társaság részvénycsomagja, a „Gidropribor” feodossziai gyár és az ukrán vízi mentőszolgálat 37 állomása.

Nem sokkal korábban, február 10-én elfoglalták az Ukrtelecom vonalas telefonszolgáltató székházát, majd gyorsan utána államosították.

Kijev szerint tavaly 4000 vállalatot és szervezetet sajátítottak ki a Krímben, hajógyárak, bankok, farmok és a legnagyobb energiavállalatok szerepelnek a listán. Más források ennél kisebb számokat említenek. Az államosított társaságok egyike a „Krímavtotransz”, amelyhez több mint 60 autóállomás tartozik. A vád ellene: adómulasztás. Az államosítások áldozata a „Kijevsztar” részvénytársaság is, amelynek értékeit sorsára hagyták. A régió egyik legnagyobb vasbetonszerkezet gyártója, a „Krímzselezobeton” vagyonát részben szintén a Krím tulajdonába adták. Ennek egyik társtulajdonosa Julia Timosenko pártjának embere. A krími hatóságok a köztársaság tulajdonának minősítették a „Privat” elnevezésű ukrán csoport objektumait, a térség legnagyobb péküzemét a „Krímkleb” társaságot.

Különösen az után gyorsult fel ez a folyamat, hogy a krími parlament a múlt év derekán megengedte az önkormányzatoknak, hogy tetszésük szerint tegyék rá a kezüket a magántulajdonra. A helyi hatóságok először még csak a stratégiai fontosságú objektumok esetében kaptak jogot arra, hogy szükség esetén azokat „megváltsák”. Mindenekelőtt a vizet és az elektromos energiát biztosító cégekre gondoltak, idővel azonban a kör kibővült. A folyamatot Kijev olyan döntéseivel siettette, amelyekkel veszélybe sodorta a félsziget ellátását.

A The New York Times 1 milliárd dollárra becsüli az elkobzott vagyont.

A károsultak egy része azért nem perel, mert úgy véli, ezzel elismerné a Krím feletti orosz fennhatóságot, mások azonban harcba szállnak. A jaltai filmstúdió is ezek közé tartozik. A krími elnök felháborodottan nyilatkozott erről, mondván, hogy „szélhámosok csoportja” harcba szállt az állammal, felhasználva ehhez az igazságszolgáltatásban és az erőszakszervezetekben lévő korrupciós kapcsolatait. Figyelmeztetett azonban, hogy ez tökéletesen haszontalan kísérlet a jelenlegi körülmények között. Annyit ismert el csupán, hogy van egy-két vitatott ügy, mint például a jaltai „Krím” szállóé, amelyben egy sor üzlethez jutottak különböző tulajdonosok.

A kivételek egyike a kercsenszkiji váltó-gyár, amelynek egyik tulajdonosa Rinat Ahmetov. A tulajdonosok felvették a kapcsolatot az orosz hatóságokkal, a gyár aláveti magát az orosz törvénykezésnek, s adózni fog a Krímnek. Az üzem termékeit zömmel az ukrán államvasutak használják. Nem járt ilyen jól Ahmetov két másik társasága, amelyet idén államosítottak.

A vesztes tulajdonosok szerint ilyen mértékű államosításokra 1917 óta nem került sor a félszigeten. Egyesek szerint ez még az orosz alkotmányt is sérti, amely hasonló esetekre kártalanítást ír elő. Kártalanításra ez esetben azonban kevés a remény. A „Zaliv” elnevezésű hajógyár tulajdonosa azzal érzékeltette a gátlástalan módszereket, hogy társaságának birtokbavételét fegyveres, álarcos emberek végezték el. A The New York Times szerint ezek az emberek a krími elnöknek engedelmeskednek, és népfelkelőknek nevezik magukat. A legnagyobb pékség esete is jellemző. A kenyérpiac 36 százalékát uraló „Krímhleb” kollektívája úgymond maga kérte az államosítást, mivel a tulajdonosok Ukrajnába vitték a stratégiai gabonatartalékot, és felhagytak az eszközök karbantartásával. A regionális mezőgazdasági miniszter már társadalmi feszültségről és az egész térséget sújtó veszélyről beszélt, arra hivatkozva, hogy kimerültek a gyár tartalékai.

A megkérdezett jogászok a vagyonelkobzások teljesen kaotikus és önkényes jellegére hívják fel a figyelmet. Amire odafigyelnek, nehogy olyanok vagyonára tegyék rá a kezüket, akiknek politikai érdekei egybeesnek az államosítók érdekeivel.

A hatóságok sohasem elkobzásról beszélnek, hanem arra helyezik a hangsúlyt, hogy az állam csupán visszaszerzi azt, amit ukrán hivatalnokok és oligarcha barátaik törvénytelenül szereztek meg. De akkor most miért álltak le az államosításokkal? Nyilvánvalóan, a legfontosabb cégek már állami kézben vannak, a kisajátított vagyon egy részére orosz üzletemberek teszik rá a kezüket. A gazdasági ellehetetlenülés, a nyugati tőke távolmaradása azonban megköveteli most már, hogy lépéseket tegyenek a viszonylagos stabilitás felé. Ez valószínűleg a vagyonelkobzásoknál sokkal lassabb és nehezebb feladat lesz. A konszolidáltabb állapotokra jó ideig még várni kell.

Miután a Krímben elsejétől leálltak az államosításokkal, Szevasztopol teljesen váratlanul államosította Petro Porosenko ukrán elnök 11 vállalatát és egy navigációs berendezéseket előállító üzemet. Szevasztopolra ugyanis nem érvényes az államosítási stop. A félsziget délnyugati partján fekvő területi jogú város ugyanis különleges státusszal bír, itt van az orosz Fekete-tengeri flotta támaszpontja. Szevasztopolnak saját kormánya és parlamentje van, amely a jelek szerint nem követte a központi krími törvényhozók példáját. Minderről az Interfax-Ukraine hírügynökség számolt be.

Az elkobzott üzemek egyfelől nagy veszteséget jelentenek az ukrán elnöknek, másrészt nyereséget az Oroszországhoz hű szevasztopoli vezetésnek, leginkább az orosz flottának. A Szevmorzavod hajójavító két hatalmas szárazdokkjával különösen nagy fogás, de nagy értéket képviselnek a hajójavítóhoz kapcsolódó beszállító vállalatok is. A kapok-adok csatározás, tehát, folytatódik. Most Porosenkón a sor, hogy visszavágjon.

Szerző

Elhúzódó hidegháború veszélye fenyeget

Publikálás dátuma
2015.03.07. 06:31

Van-e békés megoldása a kelet-ukrajnai konfliktusnak? Miben gyökerezik ez a virulenssé vált Oroszország-NATO, Oroszország –Nyugat konfliktus? Mi értelme és szerepe van a szaporodó hadgyakorlatoknak? Ötödik hadoszlop az orosz kisebbség? Egyáltalán van-e a rezsimváltásnak bármiféle esélye Oroszországban az elmúlt időszak belpolitikai történései alapján? Dérer Miklós kül- és biztonságpolitikai elemzőt, a Magyar Atlanti Tanács tagját kérdeztük.

- Számomra például, aki nemzeti kisebbségként éltem életem nagyobb részét, elég riasztóan hangzik, amikor azokat az egyre gyakoribb eszmefuttatásokat hallom, amelyek a különböző volt szovjet tagállamokban élő orosz kisebbséget potenciális veszélyforrásként, amolyan trójai falóként, ötödik hadoszlopként emlegetik, már nem csak azokban az országokban, amelyekben élnek, és amelyek nyilván nem nemzetállamok, hanem a nemzetközi közbeszédben is. Ez az attitűd kísértetiesen emlékeztet a múltra, kollektív bűnösség íze kezd lenni.

- Mert van egy krími precedens és ez befolyásolja a közgondolkodást.

- De azok az emberek, akik feje fölött egyszer csak áttolták a határt, nem hibásak sem Putyin politikájáért, sem Sztálin, sem Lenin, sem az orosz-szovjet múlt más bűneiért. Azért sem hibásak, mert így húzták meg a határokat, azért sem, hogy ott születtek, vagy hogy elődeiket épp oda telepítették. Az ő alapvető emberi jogaikat, mint a nyelvhasználat, anyanyelvű oktatás, a kulturális jogok, mégiscsak ugyanúgy biztosítani kellene, mint azokét, akiknek szerethetőbb anyaországuk van. De mintha stigmatizálna és megbélyegezne Európa újra egy közösséget pusztán etnikai identitása miatt. Elméletben ugyan azt hirdeti, hogy ilyesmit büntetlenül nem lehet, gyakorlatban mégiscsak ez történik.

- A stigmatizálást nem érzem ennyire. Más az orosz kisebbség helyzete a Baltikumban és más Ukrajnában. A Baltikumban a népszavazáskor az oroszok nagy része a függetlenség mellett tette le a voksát, később jött a nagy csalódás. Észtországban a lakosságnak csaknem többsége orosz volt a függetlenség pillanatában, szükségesnek látszott egyfajta észt nemzeti identitást és államot kialakítani. Tehát volt valamennyi védekezés is abban a különben elfogadhatatlan kezelési módban, amit alkalmaztak. A Baltikumban az oroszok jó része betelepített, teljesen elkülönülnek a többségi lakosságtól, Ukrajnában viszont nem, ott nagyon sok találkozási és átfedési pont van. A baltikumi orosz lakosság is főleg orosz kommunikációs eszközöket használ, orosz, putyini tévét néz, rádiót hallgat, ami erősíti a félelmet, hogy Oroszország itt is ugyanolyan helyzetet tud teremteni, mint Ukrajnában. Azért veszélyesebb ez a régió, mint Ukrajna, mert ezek NATO-országok és az 5. cikkely értelmében a NATO katonai erejével találná szembe magát Oroszország. Ez pedig két nukleáris hatalom szembenállását jelentené.

- Az ukrán válság kirobbanása óta szinte folyamatosak a hadgyakorlatok orosz és NATO oldalon egyaránt. A héten Szlovákiában, az ukrán határ mellett zajlott, de volt már minden Ukrajnával és Oroszországgal határos NATO-államban. Az orosz harci gépek pedig már a brit, svéd légteret is feszegették. Mindkét fél azt mondja, a másik provokál, de azt is, hogy neki joga van hadgyakorlatozni. Hogy is állunk ezzel?

- Nyilván joga van mindenkinek a hadgyakorlathoz, de egy kiélezett szituációban egy demonstratív fellépés nagyon könnyen konfliktussá fajulhat akár határtérségben, akár nemzetközi vizeken, nemzetközi légtérben. Ez mindig kicsit provokatív, de ugyanakkor van benne figyelmeztetés is, hogy itt vagyok, erős vagyok, nem jó velem ujjat húzni. Ez valamiféle természetes macsóskodás, ami a katonai vagy védelmi gondolkodásban többnyire benne van. Erődemonstráció, de a hitelesség próbája is. Ugyanakkor magában hordja az eszkaláció veszélyeit.

- Elképzelhetőnek tartja, hogy világháborúvá terebélyesedik az ukrán válság?

- Nem tudom elképzelni ezt, de az elhúzódó hidegháború veszélye fennáll. Oroszországot sokan regionális hatalomnak tartják, de akinek interkontinentális rakétái vannak, az elér bárhová, az nem regionális hatalom. Tetszik, nem tetszik, számomra úgy tűnik, hogy a Nyugat alapvetően elfogadta azt, hogy Oroszországnak Ukrajnában sokkal alapvetőbb érdekei vannak, mint neki. Miközben ragaszkodik ahhoz az alapelvhez, hogy itt erőszakkal semmit sem lehet megoldani, azt magára is vonatkoztatja. Nem akarja katonai erővel megoldani ezt a kérdést, de nem is fogadja el, hogy az orosz fél ezt tegye. Kompromisszumban reménykedem, olyan kompromisszumban, amelyre nemcsak a demokratikus berendezkedése folytán kompromisszum készebb nyugat, hanem Oroszország is hajlandó, és ami nagyon fontos, az ukrán vezetés is. Kijev elfogadja például azt, hogy Ukrajna föderatív állammá alakul, vagy autonómiát ad a keleti orosz részeknek és a Krím kérdését jegelik, magyarán legalább ideiglenesen nem veszik elő. A megoldás sajnos az, ha a Krím egyelőre a befagyott konfliktusok sorát fogja gyarapítani. Lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, de szerintem ez a legésszerűbb. Talán az egyetlen ésszerű.

Szerző