Titkos kamarillák döntenek?
Vannak, akik azon a véleményen vannak, hogy a formális döntéshozó intézmények még mindig kellő hatáskörrel rendelkeznek és úgy gondolják, hogy „ott kell lenni ahol a döntések születnek”. Mindezek mellett egyre erősebb azoknak a hangja, akik azt az álláspontot képviselik, hogy a jogilag felhatalmazott testületek látszat intézmények és azt hangoztatják, hogy a tényleges döntések a valóságban „titkos kamarákban születnek”. Az előbbi kettősség miatt egyre többen érdeklődnek az iránt, hogy kik, hol, milyen körülmények között, milyen szempontok figyelembe vételével hozzák meg a döntéseiket. A kérdés iránt érdeklődők nem könnyen kapnak világos választ erre. Amennyiben a hivatalos kommunikációt hallják, akkor magasztos szándékokról, demokratikus eljárásról, felelős képviselőkről, szakszerű és körültekintő előkészítésről hallhatnak. Ha nem hagyatkoznak a kincstári optimizmust közvetítő véleményekre, hanem a döntés megszületésének valóságos folyamatára kíváncsiak, akkor azt tapasztalhatják, hogy a színfalak mögött sajátos érdekviszonyok az igazi mozgató rugók. Lehet hallani a vezető „ösztönös” megérzésének szolgai formalizálásáról, a „láthatatlan udvar” döntéseinek átültetéséről.
Mivel a közélet legmagasabb szintű döntései az Országház falain belül születnek, itt érdemes a képviselők magatartását nagyítóval is megvizsgálni. Indokolt a parlament döntéshozatali mechanizmusát alaposabban megnézni azért is, mert a mandátumképzés eléggé vitatható módon alakult ki. A választásra jogosultak 27 százaléka által támogatott politikai csoport rendelkezik a parlamenti mandátumok közel kétharmadával, amely a végeredményt tekintve akár 100 százalékos akaratátvitelt eredményezhet.
Fegyelmezett KDNP
Az MTI hírei alapján az új összetételű parlament a 2014. májusi megalakulása és decembere között eltelt 43 ülésnapján összesen 97 törvényt fogadott el. Érdemes az elfogadott törvényeket eredményező szavazások születését is megvizsgálni, mert akkor feltárulhat a képviselők viselkedésének valódi kötöttsége.
A parlamenti paraván mögötti valós érdekviszonyok feltárása érdekes összefüggésekre mutathat rá. Az egyik ismert médium a közelmúltban úgy vetette fel a kérdést, hogy „ki nyomkodja a képviselők gombját?” A felvetett kérdés megválaszolásához nézzünk az adatok mögé. A tavaly elfogadott és kihirdetett 97 törvényhez az országgyűlés úgy jutott el, hogy az egyes képviselőknek 591 alkalommal kellett szavaznia, azaz a szavazatszámláló gépén - egyesek szerint „szavazógépén” – a megfelelő gombot megnyomnia. De honnan tudja a képviselő melyik a megfelelő gomb? Ha jóhiszeműek vagyunk, akkor azt feltételezzük, hogy a képviselők elsősorban az Alaptörvényben megfogalmazott normák szerint járnak el, azaz a képviselői „tevékenységüket a köz érdekében végzik”, vagy az általuk elmondott eskü szövegére figyelnek, ami szerint a „képviselői tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom”.
Amennyiben a szavazatok szóródására tekintünk akkor a fenti jóhiszeműség nem igazolható. Mindegyik parlamenti képviselettel rendelkező pártcsoport vezetése komoly nyomást gyakorol saját képviselőire, hogy az általuk elvárt módon viselkedjenek a szavazások során. A nagyobb pártcsoportoknál írásos belső szabályzatok rögzítik szavazáskor elvárt magatartást, illetve a szabályokat megsértőkkel szembeni büntetések mértékét. A szigorú szavazási elvárások a gyakorlatban a kormánypárti frakcióvezetés elvárásainak megfelelő végső törvényi szöveg elfogadását eredményezték. A szavazási statisztikákat áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a képviselők frakció átlagától való eltérő szavazata nem haladja meg az összes szavazat (591 alkalom) 0,6 százalékát se. Ez azt jelenti, hogy az összes leadott szavazatszámhoz képest a kiszavazás szinte csak a véletlen mellényúlásokban - képviselőnként legfeljebb két illetve három – ölt testet.
A szavazások alapján az állapítható meg, hogy szinte „törzsi” kötöttségek, függelmi viszonyok, jutalmazási és büntetési gyakorlatok uralkodnak a Kossuth téren. Nem tapasztalható eltérés sem a pártok státusza, sem a képviselő mandátumszerzésének helye szerinti viselkedés között. Legyen az kisebb vagy nagyobb frakció, legyen az egyéni vagy listás képviselő, a szavazási fegyelem a gyakorlatban szinte hibátlanul érvényesült. A leginkább „szófogadók” a KDNP-s képviselők voltak, mert ők összesen 12 olyan szavazatot adtak le, ami eltér a frakcióátlagtól (0,25 %). A leginkább „kiszavazók” az LMP-s képviselők voltak, mert ők összesen 14 frakcióátlagtól eltérő szavazatot (0,59 %) "nyomtak". Az adatokból világossá válhat mindenki számára, hogy nem a parlamentben születnek meg a döntések, ott „csak” manifesztálódnak.
"Kottát" kapnak a gombnyomók
Most arra nem térünk ki, hogy alkotmányos-e a képviselő szavazási szabadságát korlátozni (nem az), vagy a kiszavazó képviselőkre több esetben pénzbüntetést kiszabni (nem az), illetve közérdekű adat-e a frakció szabályzat (igen az). A kérdés továbbra is az, hogy hol születnek meg azok a döntések, amelyeknek a kivitelezését szolgai módon végrehajtják a képviselők? Ha nem a plenáris ülés, akkor feltehetően a nyilvánosság elöl elzárt frakcióülések lehetnek a kívánatos szavazási magatartás kialakításának helyszínei.
Amennyiben a frakciók működését ismerőktől érdeklődünk a frakcióüléseken történtekről, akkor azt is megtudhatjuk, hogy egy-egy jelentősebb törvény esetét kivéve, a frakcióüléseken sem történnek döntések a plenáris üléseken követendő szavazási magatartásokról. A legvalószínűbb döntési fórum a frakciók szűkebb vezetése, akik közlik a képviselőkkel a szavazási „kottát”, majd ezt követően a képviselők – a statisztikai adatok alapján – mechanikusan végrehajtják az előírásokat.