A magyarországi gyerekek hetente átlagosan 6,2 órát töltenek az otthoni házi feladatok elkészítésével - mutatott rá a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egyik legfrissebb, 28 ország 15 éves fiataljai között elvégzett kutatása, a teljes listán hazánk a 11. helyen áll.
A nemzetközi átlag 4,9 óra, a listában pedig olyan országok előztek meg minket, mint a jelenlegi kormányhatalom által követendő példaként beállított Kazahsztán, Oroszország vagy a dobogó legfelsőbb fokán álló Kína, ahol hetente mintegy 14 órát töltenek leckeírással az iskolások. A legkedvezőbb helyzetben a finnországi fiatalok vannak, ők heti 2,8 órát szánnak a házi feladatok elkészítésére.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a lista alján szereplő országok diákjai rosszabbul teljesítenek az iskolában, sőt. Különböző kutatások már évek óta bizonygatják, hogy a sok házi feladat a szándékkal ellentétes célt érhet el: a gyerekek teljesítménye romlik, ha az iskolában és otthon is túlterheltek.
A napokban a brit Telegraph számolt be arról, hogy egy New York-i iskolában beszüntették a házi feladatok kiadását, az igazgatónő álláspontja szerint ugyanis sokkal inkább a gyerekek javára válik, ha iskola után inkább a szabadban játszanak, hiszen az otthoni leckék iskolai teljesítményre gyakorolt hatásait kutató felmérések eddig nem szolgáltak meggyőző bizonyítékkal a tekintetben, hogy lenne bármiféle kapcsolat a leckeírás és a sikeres iskolai szereplés között. Sőt, a diákok otthoni terhelése frusztrálhatja a nebulókat, a túl sok lecke pedig egyenesen oda vezethet, hogy a fiatalok érdektelenek lesznek a tanulásban.
A magyar diákok terhelésével nemrég Székely László alapvető jogok biztosa is foglalkozott. Szerinte fontos lenne, hogy az új köznevelési rendszer bevezetése után egy átfogó vizsgálat keretein belül mérjék fel az iskolások leterheltségét, figyelembe véve az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében foglalt kötelezettségeket is, amely egyebek mellett kimondja, hogy a gyerekeknek "joguk van a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a koruknak megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez, szabadon vehetnek részt a kulturális és művészeti életben".
Az ombudsman jelentése emlékeztet korábbi vizsgálatok eredményeire is, melyek rámutattak, hogy a magyar iskolások "teljes munkaidőben" - sőt, gyakran a munkavállalókénál nagyobb óraszámban - végzik az előírt iskolai és a tanuláshoz szükséges otthoni feladataikat. "Ezt is figyelembe kell venni akkor, amikor a gyermekek terhelhetőségét is befolyásoló tanulás, a képességeknek megfelelő képzés, vagy a játék, testnevelés-sportolás, pihenés, alvás feltételeiről esik szó, vagy éppen arról, hogyan biztosítható az étkezésük rendszeressége és minősége" - olvasható a jelentésben.
Hogy a kormány szakpolitikusai mindezt mennyire veszik figyelembe, továbbra is kérdés. Annak ellenére, hogy a kormányzati kommunikáció a jelenlegi oktatáspolitikát is gyakran sikerként, európai mintaként propagálja, valós tevékenysége szembemegy az uniós elvárásokkal - vélekedik Mendrey László. A Pedagógusok Demokratikus Szövetségének (PDSZ) elnöke lapunknak elmondta: ez látszik abból is, hogy a köznevelési törvény átalakításának koncepciójában nem látható nyoma a tananyag csökkentésére történő törekvésnek. Hasonlóan vélekedett Fábry Béla is.
A Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) alelnöke szerint a gyerekek iskolai terhelése - mind mennyiségi, mind minőségi értelemben - ma minden iskolatípusban meghaladja a normális mértéket, s egyáltalán nincsenek figyelembe véve a gyerekek szabadidős jogai. Úgy véli, a kormányzat az iskolákkal és a pedagógusokkal együtt a gyerekeket is "államosította" - így a szabadidejükkel is az állam foglalkozik, Fábry szerint "ez a diktatúra oktatáspolitikájának alapja".
"A jelenlegi - köznevelésinek nevezett - rendszer szakított a rendszerváltást követően kialakult szakmai konszenzussal, s a kompetencia alapú oktatást száműzve, az ismeretközpontú képzést helyezte a fókuszba. Megnövelték a nemzeti alaptantervben rögzített tananyag mennyiségét, nem törődve azzal a közismert ténnyel, hogy az elsajátított ismeretanyag mintegy 75 százaléka a felejtés sorsára jut" - mondta Mendrey, emlékeztetve arra is, hogy a mindennapi testnevelés bevezetésével gyakorlattá vált, hogy még elsős gyerekek esetében is napi 7-8 tanórát tartanak.
Előfordul, hogy a diákok reggel nyolckor kezdik az első órát, s gyakran még este hétkor is tanulnak - mindeközben az iskolában töltött idő felosztásában egyre kevesebb helye van a szabadidőnek, a játéknak. Fábry hozzáfűzte: a középiskolásokat nem lenne szabad jogi eszközökkel korlátozni a tanórán kívüli életük tekintetében. Különösen a szakközépiskolások, szakiskolások esetében, akik közül sokan kényszerülnek arra, hogy a tanóra után dolgozzanak.
Mindemellett fontos megemlíteni azt is, hogy nem csupán az oktatási rendszer, de gyakran maguk a szülők sem veszik figyelembe a gyerekek jogát a pihenéshez, a játékhoz. Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő ezzel kapcsolatban elmondta: sok szülő gondolja úgy, hogy akkor tesznek jót, ha lehetőségeikhez képest a legtöbb különórát, edzést, szakkört és korrepetálást zsúfolják bele a gyerek életébe - vagyis szerintük az a jó, ha a gyereknek sok programja van, s ezt várják el az iskolától is.
Pedig optimális esetben a gyereknek nem szabadna sokkal több időt iskolai feladatokkal töltenie, mint otthon a családjával; egyensúlyban kellene lennie ezeknek a tereknek ahhoz, hogy a szülő és az iskola is hiteles maradhasson a gyerek életében. "Ez azt jelenti, hogy akkor van például szülőként lehetőségem a saját gyerekem viselkedését, magatartását, a változásait észrevenni, jól lekövetni, ha kellő időt töltök vele.
Ha csak reggel találkozunk, mielőtt mindenki elrohan a dolgára, és este futunk össze a vacsoraasztalnál, akkor vajmi kevés esélyem van arra, hogy a gyerekemmel igazi kapcsolatom legyen" - mondta a szakértő, hozzátéve: ebben a tekintetben a túl sok házi feladat azért jelenthet problémát, mert az amúgy is kevés szülő-gyerek minőségi időből vesz el.
Gyurkó szerint el kellene gondolkodni azon is, hogy valóban a gyerekek kognitív képességeit kell-e minden térben és szinten fejleszteni. "Mert például egy szabad játék a haverokkal legalább annyit segít a gyereknek az életre való felkészülésében, mint a Pitagorasz tétel, csak másképpen: társas képességeket, konfliktusmegoldást, együttműködést, csoportmunkát a játékokban lehet legjobban megtanulni.
Egyedül, otthon, az asztal felett görnyedve a házit írva viszont kevésbé" - mondta a szakértő, hangsúlyozva, hogy a tanulás és a szabadidő közti egészséges egyensúlyra kellene törekedni; a gyerekeknek nem csak joguk, de nagyon komoly szükségletük is, hogy pihenjenek, kikapcsolódhassanak, szabadon játszhassanak, együtt lehessenek más gyerekekkel.
