Előfizetés

PIN helyett „szívaláírás” lehet a jövő azonosítója

Publikálás dátuma
2015.03.14. 13:00
Illusztráció/Thinkstock
Különféle jelszavak és PIN-kódok helyett szívverésük egyedi ritmusa alapján azonosítaná ügyfeleit a brit Halifax bank - írja a The Daily Telegraph internetes kiadása.

A pénzintézet az új biometrikus technológiát, amely túlléphet az eddig megszokott azonosítási eljárásokon, egyelőre kísérleti jelleggel teszteli. Ha sikeresnek találják a kísérletet, a bank ügyfelei a jövőben olyan, a kanadai Bionym vállalat által fejlesztett vékony karkötőket viselhetnek, amelyek képesek az emberek egyedi szívritmusának mérésére, és az alapján történő azonosításukra.

Akárcsak a használatban lévő érintőkártyák, a Nymi névre keresztelt karperec a tervek szerint pénzfelvételkor és fizetéskor a pénztárgépekkel, illetve a készpénzautomatákkal fog tudni kommunikálni. A vállalat szerint a "szívaláírás" rendkívül biztonságos azonosító eljárást tesz lehetővé, így ezen a téren megelőzhet más biometrikus megoldásokat is, mint például az arcfelismerő technológiákat vagy a retinaszkennereket.

A szakértők szerint a fejlesztés számtalan módon alkalmazható, például a segítségével gépjárműveket zárhatunk be, vagy nyithatunk ki. Szintén alkalmas lehet a technológia különböző elektromos eszközök, például riasztóberendezések és televíziók irányításához. Emellett kormányzatoknak is megtetszhet, amelyek például tömegközlekedési eszközök, határátkelőhelyek és más intézmények biztosításához használhatnák a technológiát.

A karperec úgy működik, hogy egy áramkört hoz létre a felhasználó csuklója és ujjai között. Használatkor a viselő ujjával megérinti a karperec felszínén található kisméretű acéllemezt, amelynek hatására áram halad végig az eszközön a csuklóig, így ellenőrizve a felhasználó egyedi szívritmusából álló "aláírását". A mért szívritmust ezután az eszköz összehasonlítja az adatbázisban tárolt korábbi értékkel.

A Halifax banknak a kísérletben résztvevő felhasználói jelenleg a technológia segítségével okostelefonjukon keresztül léphetnek be bankszámláikra, mindenféle további kód, vagy egyéb biztonsági adat megadása nélkül. "Még nagyon korai szakaszában vagyunk a Nymi karperec, illetve más viselhető technológiák tágabb felhasználásának felfedezése terén" - nyilatkozta Marc Lien, a pénzintézet technológiai igazgatója.

Az EKG-s azonosítás annyival biztonságosabb a hasonló biometrikus azonosítóknál, hogy mindenképp élő személy, magának a jogosultnak a jelenléte szükséges hozzá, nem "hamisítható", szemben például az ujjlenyomattal vagy az írisszel. Más bankok is tesztelnek hasonló, ám jóval egyszerűbb, fizetésre alkalmas viselhető technológiákat. A Barclaycard hitelkártya-kibocsátó cég ügyfeleinek ezrei tesztelik jelenleg a bPay névre keresztelt gumi karkötőt, amely egy kisméretű bankkártyát rejt magában. Az eszköz az érintőkártyákhoz hasonlóan működik, de csak 20 fontnál kisebb értékű vásárlásokhoz, és a londoni közlekedési hálózat igénybe vételére használható.

Fogyni akar? Egyen „okospálcikával”!

Publikálás dátuma
2015.03.14. 12:00
Illusztráció: Thinkstock
Felismeri az ételeket, minőségüket, kalóriatartalmukat is jelzi a Kínában fejlesztett okos evőpálcika, melynek okostelefonos alkalmazása használóinak étrendjét is követi, így a fogyókúrában is segíthet - írja a South China Morning Post hongkongi napilap.

A lap a fejlesztő céghez, a kínai keresőóriás Baiduhoz közel álló forrásokat idézte és a vállalat által még tavaly ősszel benyújtott, a héten nyilvánosságra hozott szabadalmi kérelmek dokumentumait elemezte. Az okos evőpálcika ötletét a cég még 2014-ben ismertette, akkor azt a képességét emelték ki, hogy felismeri az ételek savasságát, kalóriatartalmát, az elkészítésnél felhasznált olaj minőségét.

Az azóta napvilágot látott információk szerint az okos készülék négy ételkategória - főtt ételek, italok, hús és gyümölcsök - adatait képes elemezni és okostelefonra továbbküldeni. Az elemzés vagy magával a pálcika ételhez érintésével, vagy a szintén rendszerbe kötött okos mérőpohárba való öntésével válik lehetővé. Mindkét berendezés a felhasználók telefonjára letöltött alkalmazásnak továbbítják az adatokat, melyeket az részletesen elemez.

Meg tudja állapítani, hogy a vizsgált, "gyümölcs" kategóriába sorolt étel alma-e, honnan importálhatták és hány kalóriát tartalmaz. Az adatokat az alkalmazás ezután az elfogyasztott ételek lajstromában tárolja.     A telefonos alkalmazás a telefon tulajdonosának étkezési szokásait is képes elemezni a hosszabb időn át követett statisztikák alapján, rámutatva az esetleges hibákra, így a túlzott hús- vagy cukorfogyasztásra, a túl kevés tápanyag bevitelére, ezzel a fogyókúrában vagy az egészségtudatosabb táplálkozásban is segíti a felhasználókat.     A Baidu evőpálcikákkal kapcsolatos pontos tervei továbbra sem ismertek, így nem lehet tudni, azt tömeggyártásban kívánja-e a piacra dobni, bár az eddigi visszajelzések alapján a fogyasztók ezt pozitívan fogadnák.

A franciáknak sem könnyű

Karl Pfeifer
Publikálás dátuma
2015.03.14. 09:25
Philippe Pétain államelnök, Pierre Laval miniszterelnök és René Bousquet, a rendőrség felügyelője éppen kilépnek a De Sévigné sz
A kollaboráció, Vichy Párizs Berlin 1940-1945 címmel nyílt meg Thomas Fontain és Denis Peschanski kiállítása nemrég, Párizsban.

70 év telt el azóta, hogy Franciaország felszabadult a nácizmus alól. A német megszállás után a francia állam, amelyet a Vichyben székelő kormány képviselt, 1940 őszén a kollaboráció útjára lépett, ami a zsidók, kommunisták, szabadkőművesek és ellenállók üldözéséhez vezetett. Később ezt a négy évet sokan megpróbálták kiiktatni a francia történelemből. Az időszak árnyoldalairól hosszú évtizedeken át nem illett beszélni Franciaországban. 1971-ben azonban bekerült egy párizsi moziba Marcel Ophüls megvilágító erejű filmje, a Chagrin et la Pitié (A fájdalom és részvét). És bár a francia kormány még ekkor is mindent megtett, hogy ez ne jusson el a nagyközönség szélesebb rétegeihez – vagyis ne kerüljön tévéadásba –, a tabu megtört.

A film új hangon szólt erről a négy évről, és rámutatott az éles különbségre, amely a hivatalos rózsaszínű történelemábrázolás és a valóság között feszült. A 70-es évek közepétől azután a történészek is elkezdtek írni a Vichy-rendszerről, a kollaboráló pártokról és a francia állam szerepéről a holokausztban. Mára pedig akkora érdeklődés kísérte ezt a kiállítást – amelyet egyébként a honvédelmi minisztérium támogatott –, hogy április 5-ig meg is hosszabbították.

Magam sok olyan, eddig ismeretlen okmányt láttam a kiállításon, amelyek a francia és külföldi levéltárakból, valamint privát gyűjteményekből származnak. Van például egy kép, amelyen Philippe Pétain államelnök, Pierre Laval miniszterelnök és René Bousquet, a rendőrség felügyelője éppen kilépnek a De Sévigné szállóból, Vichyben. A fénykép hátán ott a német és a francia cenzúra pecsétje, az 1942. július 3-ikai dátummal. A három politikus a minisztertanács üléséről jön, ahol Laval miniszterelnök beszámolója után döntöttek a francia állam részvételéről a Vel d’Hiv‘ razziában. Ezt kizárólag a francia rendőrség hajtotta végre Párizsban, ahol július 16-án és 17-én 12 884 külföldi állampolgárságú zsidót, köztük 4000 gyereket tartóztattak le, majd városi buszokkal a közeli Drancy internáló táborba vittek. A minisztertanács határozott a meg nem szállt Franciaország zsidó lakosainak deportálásáról is. Drancyból azután Auschwitz-Birkenauba szállították ezeket az embereket.

Philippe Pétain államelnök, Pierre Laval miniszterelnök és René Bousquet, a rendőrség felügyelője éppen kilépnek a De Sévigné szállóból Vichyben.

Philippe Pétain államelnök, Pierre Laval miniszterelnök és René Bousquet, a rendőrség felügyelője éppen kilépnek a De Sévigné szállóból Vichyben.

1942 tavaszán megváltozott a náci politika Franciaországban is. Heydrich ottani emberei, Oberg és Knochen autonómiát biztosítottak a francia rendőrségnek, ami nagy rizikót jelentett, de egyúttal nagy előnyökkel is járt, hiszen a lakosság jobban tűrte saját razziázó honfitársaikat, mint a németeket.

1948 augusztusában, a háború utáni számonkérés során Bousquet azzal védekezett, hogy a francia rendőrség autonómiája „a francia érdekek védelmét jelentette". E vallomás azonban kompromittálta a francia rendőrséget és csendőrséget, hisz ezzel bebizonyosodott, hogy a látszólagos szuverenitás jegyében ezek a szervezetek gátlástalanul kiszolgálták a megszállók érdekeit.


Az autonómia okán, 1941 őszén már csak 2900 német rendőr maradt Franciaországban – kevesebb, mint Hollandiában. A nácik inkább Lengyelországban és a Szovjetunió területén vetették be rendőreiket a zsidók legyilkolására, hiszen a francia rendőrség, az önállósága révén megszerzett bizalom birtokában sokkal eredményesebben vihette keresztül a razziákat. 
Bousquet volt az, aki javasolta a zsidók letartóztatását a nem megszállt, francia területeken is. 1942. augusztus 18-ikán pedig egy titkos táviratban a gyerekek deportálására is megadta a prefektusoknak az engedélyt.

A politikust 1945 után letartóztatták és 1949-ben öt évre megfosztották a politikai jogaitól. Ám az ítéletet rövidesen visszavonták, arra hivatkozva, hogy 1943-tól segített az ellenállásnak. Ezután ragyogó karriert futott be a gazdaságban, miután csatlakozott a baloldalhoz és Mitterand barátja lett. Az államügyészség csak 1991-től újította fel a vizsgálatot ellene, az emberi jogok ellen elkövetett bűnei címén.