Igaz, tömegjelenetekre nem nagyon volt szükség, de minden más előfordul benne, amire a mai szórakoztató művekben szükség lehet. A Napóleon elleni csatával kezdődik a történet, de csak három, vagy-négy katonafigurával, amikor egy vaskos katona megmenti az életét egy nyiszlettebbnek. Ez utóbbiból városszerte kedvelt cukrász lesz Pozsonyban (Haumann Péter meggyőző alakításában), aki egy galambbá változott kocsmai cédától, a legintimebb pillanatokban tudja meg a bejgli receptjét. A derék cukrász, a nagyobb forgalom reményében, Kossuth kiflinek nevezi a süteményt, amit mi már csak pozsonyi kifliként ismerünk. Közbejön azonban egy ízig-vérig buzgó hazafi honvéd őrnagy, aki eredetileg apját jött látogatni. Az apával fontos dolgok történnek bizonyára, hiszen Reviczky Gábor játsza a magát halálos betegnek mutató tanácsost, de ebben az első részben még csak hörögnivalója volt az ágyban. A fia azonban összeszűri a levet a cukrász lányával, és hiába a lánykérés, a bősz atya kizavarja őket a házából. A harcias, hazafiságtól habzó őrnagy azonban mindenkiben kémet sejt, ezért corpus deliktiként viszi magával a 30 bejglit, amit az egykori életmentője kéretett Debrecenbe. Nehezen, de elindulnak a kocsissal – aki maga is képes csodát művelni -, hogy leszállítsák, és leleplezzék a sütemény megrendelőjét. Ha ilyen változatosak lesznek a további epizódok is, akkor a folytatásokban sem fogunk unatkozni.