Sokasodó győri kérdőjelek

Nem maradt el a Győri ETO találkozója a Pápa ellen. A találkozón a hazaiak x-x re verték a vendégeket. Már önmagában véve az is hír, hogy a meccset megrendezték a főszponzor, a Questor súlyos gondjai miatt, amely március 13-án kért csődvédelmet. A Győr nehéz időszak előtt áll, de stadionjának köszönhetően nem valószínű a megszűnése. Ugyanakkor a magyar foci történetében nem példa nélküli, hogy egy klub szinte egyik napról a másikra tűnik el a sporttérképről.

Tarsoly Csaba, a győri klub elnöke vasárnap, a Pápa elleni utolsó győri edzésen a Kisalföld tudósítása szerint személyesen tájékoztatta a játékosokat és a szakmai stábot a kialakult helyzetről. Mint mondta, azon dolgoznak, hogy a Questor csoport mielőbb kilábaljon a jelenlegi nehéz helyzetből. Mint fogalmazott, megindult a cégcsoport reorganizációja, s 120 napjuk van arra, hogy megoldást találjanak a klub és a létesítmények további működtetéséhez.

Szabados Gábor sportközgazdász nem ennyire derűlátó. Szerinte az a tény, hogy Tarsoly lemondott győri díszpolgári címéről, azt jelentheti, hogy a győri focicsapat sorsa sem érdekli. Arra a következtetésre jut, a végcél az lehet, hogy a Quaestor értékesítse a klubot, amihez van is megfelelő alap: a stadion. „Ahogy annak idején ők is emiatt vették meg az ETO-t, most is ez vonzhat alkalmas befektetőt, ráadásul ugye közben összehasonlíthatatlanul megnőtt az ingatlan értéke.

Többen felvetették, hogy akár az önkormányzat vagy a stadion esetében az állam is lehet a vevő: nem elképzelhetetlen végkifejlet. És addig? Lassú vegetálás, értékesített és elengedett játékosok, újra leadott Audi-kulcsok, csökkentett fizetések, küzdelem a középmezőnyben.” – írja Szabados Gábor.

A magyar labdarúgásban nem példa nélküli, hogy egy csapat nem bírja tovább, csődbe megy. Ugyanakkor míg egyes együtteseket megmentettek az enyészettől, akadnak olyan klubok, amelyekre a fiatalok már nem is emlékezhetnek. A leggyakoribb példa arra, hogy egy gárda rövid idő alatt mekkorát bukhat, a Stadler esete. A Kiskőrösi Petőfi LC körül 1993-ban jelent meg a tehetős vállalkozó, Stadler József, aki nemcsak klubtulajdonos, az együttes névadója lett. Az 1993-94-es idényben megnyerte az NBII. Keleti csoportját, ezzel első ízben lett NBI-es csapata Bács-Kiskun megyének.

Az együttes érdekes színfoltja volt a magyar focinak, hiszen azt mutatta, lám, Magyarországon is lehet a semmiből sikeres klubot életre hívni. Az első és a második NB I-es szezonját a kilencedik helyen zárta. Olyan játékosok váltak ismertté az együttes színeiben, mint az időközben elhunyt Nagy Norbert, vagy Igor Nicsenko. Később mindketten a Ferencvárosban kötöttek ki. Szintén itt bontogatta szárnyait Dragóner Attila, aki németországi kitérő után 2000-ben igazolt a Fradihoz. 1998-ban aztán a Stadlert utolérte a végzet: a stadiont is felépítő vállalkozót börtönbüntetésre ítélték. Becsületből ugyan a csapat végigjátszotta a szezont, de már a második vonalban sem indulhatott el.

Az 1921-ben alapított Szegedi EAC egykor a magyar foci egyik fontos szereplője volt. 1960-ban a 8., majd 1961-ben a 6. lett a bajnokságban. Özönlöttek az emberek a Felső-Tisza parti stadionba, a budapesti zöld-fehérek elleni rangadót 1960-ban 30 ezren tekintették meg. A kilencvenes évek elejéig az első- és a másodosztály között ingázott a gárda. Ezután azonban megkezdődött a szegediek mélyrepülése, 1994-ben már a harmadosztályban kötött ki. A kilencvenes évek közepén Verebes József próbált lelket önteni a szegediekbe, nem túl sok sikerrel. 1998 aztán a változások éve volt.

A SZEAC anyagi okok miatt visszalépett az NB II-ből, de ugyanebben az osztályban felbukkant a Szeged LC, amely - jogutódként - harmadik helyezettként fel is jutott az NB I-be. Úgy tűnt, újra szép korszak köszönt be a szegedi labdarúgásba, ám a tündérmesének nagyon hamar, fél év alatt vége lett. Nagylaki Kálmán tulajdonos együttese csődbe ment, a csapatot kizárták a bajnokságból, eredményeit törölték.

Az utolsó NB I-es bajnokit 1999. december 11-én játszották a Felső Tisza-parti stadionban, amikor a Honvéd ellen léptek pályára a szegediek. A találkozó összefoglalója a YouTube-n is megtekinthető. A mérkőzésre 1500-an látogattak ki. Érdekesség, hogy a Szeged LC-ben pályára lépett az a Vjacseszlav Jeremejev, aki egy csődöt már a Stadlerrel is átélt. Sajátos az is, hogy a Szegedben szerepelt két olyan játékos is, Kenesei Zoltán és Lázár Mátyás, akik később bundabotrányba keveredtek.

A Gázszer eltűnése a magyar labdarúgásból, vagy legalábbis ennek módja, a maga nemében alighanem példátlan a világ labdarúgásában. De kezdjük az elején. A klub 1994-ben jött létre a Velence Tours jogutódjaként. Az együttes a klubtulajdonos Németh László cégéről, a Gázszer Bt-ről kapta a nevét. Viharos gyorsasággal haladt egyre feljebb és feljebb a magyar foci osztályain, mígnem az 1997-1998-as szezont már a legjobbak között kezdte, a Videoton szurkolóinak nem túl nagy örömére.

Az együttes ugyanis kibérelte a Sóstói Stadiont. (Az NB II-ben a MÁV Előre pályáján játszotta a hazai bajnokikat.) A Gázszer az NBI meglepetéscsapata lett, hiszen rögtön az első évet a nyolcadik helyen zárta, Tieber Krisztián pedig a góllövőlista élén kötött ki. A következő évben aztán az időközben megüresedett Stadler pályáján játszotta mérkőzéseit a Fejér megyei alakulat. A kiesés réme ugyan ezúttal sem fenyegette az együttest, de nagy nehézséget jelentett, hogy a szurkolók teljesen elmaradoztak a csapat találkozóiról.

Az 1999-2000-es szezon aztán a fordulat időszaka lett. Sokáig a tabella élén állt a Fehérvárra visszaköltözött Gázszer, de a téli szezon végét is az ötödik helyen zárhatta. Ekkor még alighanem kevesen gondolták, hogy az agárdiak tündöklése után rögtön bukásuk következik. Az egyre súlyosabb anyagi gondok miatt ugyanis eladták a részvételi jogot a Pécsi Mecsek FC-nek, amely egyik pillanatról a másikra egy jogi csűrcsavarnak köszönhetően az első osztályban találta magát. A Gázszer ezzel meg is szűnt.