Az izraeli előre hozott választás kampányát mindvégig kormányváltó hangulat jellemezte, a közvélemény-kutatások stabil 4-5 mandátumos előnyt jeleztek a tavaly decemberben létrejött balközép választási szövetségnek, a Cionista Tábornak. Az utolsó, pénteki felmérések ugyanezt mutatták, de a keddi választás előestéjén már megfogalmazódott, hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök és pártja, a jobbközép Likud, ledolgozta a hátrányát és szorosan felzárkózott Jichák Herczog és Cipi Livni szövetségéhez.
Az urnazárást követő exit-poll is ezt mutatta, fej-fej mellett, 27-27 mandátumot a két nagy erőnek. A 1999 óta nem tapasztalt magas részvételi arány, 71,8 százalék is ezúttal a jobboldalnak kedvezett, bár az elemzők a kampány során ennek épp az ellenkezőjét állították, a kormányváltó hangulat bizonyítékaként értékelték a nagy érdeklődést. A feltételezés vélhetően arra alapult, hogy a legutóbbi baloldali győzelmeknél 1992-ben és 1999-ben 77, illetve 78 százalék adta le szavazatát. Azóta mindig jobboldali párt nyert, a legutóbbi, 2013-as választáson csupán 67,8 százalék járult az urnákhoz.
A szavazatszámlálás azonban mást hozott, 99 százalékos feldolgozottság mellett a Likud 30, a Cionista Tábor 24 mandátumot tudhat magáénak. A harmadik legnagyobb erő az Izrael történetében előzménytelen Egységes Arab Lista lett 14 mandátummal. Negyedik helyen végzett Jair Lapid pártja, a Jes Atid, a Naftali Bennet telepeseket támogató szélsőjobboldali formációja, a Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) 8 mandátumot szerzett.
Két ultraortodox vallási párt jutott be a knesszetbe, a keleti/szefárdokat tömörítő Sasz és az európai/askenázi vallásosok Egyesült Tóra Judaizmus pártja 7-7 képviselői helyhez juthat, a Saszból kivált Jachad párt nem tudta átlépni a megemelt, 3,25 százalékos bejutási küszöböt. Avigdor Liberman külügyminiszter európai léptékkel ugyancsak szélsőjobboldalinak számító Jiszráél Béjténu (Izrael Hazánk) nevű pártja 6 mandátumot szerzett, a balliberális Merec, az izraeli politikai paletta élvonalának legháborúellenesebb pártja 4 képviselői helyet kaphat. Elnöke, Szehava Galon a választás után azonnal bejelentette lemondását.
A Likudból kivált Kulanut is beleszámítva a jobb- és szélsőjobboldali pártoknak 54 mandátuma van, a két vallási párttal pedig biztos többsége, 68. A kormányalakítás kérdése mégsem lefutott. A Knesszet 120 tagú, a kormányalakításhoz minimum 61 mandátum szükséges. (Netanjahu harmadik kormánya is 68 mandátumra épült.) A végleges eredmények csütörtökre várhatók, ezek ismeretében Reuven Rivlin államfő megbeszélést tart minden párt vezetőjével, hogy kit ajánlanak a miniszterelnöki posztra, majd azt a politikust kéri fel kormányalakításra, akit legesélyesebbnek tart arra, hogy stabil koalíciót hozzon össze.
A választási eredmények alapján vélhetően Netanjahut kéri fel Rivlin, aki maga is Likud politikus volt. Az államfő, igaz, még az exit poll ismeretében nemzeti egységkormány szükségességéről beszélt, de ezt a lehetőséget Netanjahu a kampány véghajrájában kategorikusan elutasította. Noha kevés rá az esély, még az sem zárható ki, hogy megismétlődik, csak fordított előjellel a 2009-es helyzet, amikor Cipi Livni és a Kadima megnyerte ugyan a választást, de kormányt nem tudott alakítani.
Jelen esetben a Kulanun és vezetőjén, Móse Kahlonon múlik milyen kormánya lesz Izraelnek. A 10 mandátumra szert tevő politikus az első eredmények után úgy nyilatkozott, hogy elérkezett az egység ideje, amit hírmagyarázók úgy értékeltek, hogy ezzel Netanjahuhoz közelített. Kahlon egyik tábor megkeresésére sem válaszolt még, és egyiket sem utasította el, sem a kampányban, sem a részeredmények ismeretében. A választások után arra kérte mindkét tábort, hogy a végleges eredmények csütörtöki kihirdetéséig ne kezdjenek tárgyalásokat.
Netanjahu szerda reggel hatalmas győzelemről beszélt, s kilátásba helyezte a koalíciós egyeztetések azonnali megkezdését, bejelentette, hogy a lehető leghamarabb megpróbálja felállítani negyedik, jobboldali pártokból álló kormányát. A törvények szerint erre 28 napja van és amennyiben ez nem sikerül, akkor még két hét haladékot kaphat az államfőtől. Így történt ez 2013-ban is, amikor csak a végső határidő utolsó pillanatában állt fel a kabinet, akkor is többek között annak köszönhetően, hogy kormány hiányában elmaradt volna Barack Obama izraeli útja.
2013-ban az számított premiernek, hogy az ultraortodox vallási pártok nélkül jött létre egy jobboldali vezetésű kormány, de akkor még Cipi Livni pártja, a Hatnua és Jair Lapid liberálisnak mondott új formációja, a Jes Atid is szövetkezett Netanjahuval. Ez a lehetőség azonban ezúttal már nem adott, hiszen az előrehozott választásra is e két formáció kilépése következtében került sor, és a 2013-as mellőzés, valamint az azt követő, a vallási pártoknak kedvezőtlen törvények elfogadása miatt a Sasz és az Egyesült Tóra Judaizmus támogatása sem kőbe vésett Netanjahu számára. Többek között azért sem, mert két biztos szövetségese, Liberman és Benet pártjai és a vallási formációk közötti viszony nem jó.
Amennyiben sikerül működő koalíciót felállítania, Netanjahu lesz Izrael történetének leghosszabb ideig hatalmon lévő kormányfője, annak ellenére, hogy talán a zsidó állam legmegosztóbb politikai személyisége, akinek kormányzása alatt Izrael komoly nemzetközi diplomáciai elszigeteltségbe került. „Büszke vagyok az izraeli emberekre, hogy az igazság pillanatában sikerült különbséget tenniük a lényeges és a felszínes dolgok között” - mondta kedd este az első eredmények ismeretében.
Sikerült megőrizni azokat az értékeket, amelyek fontosak számunkra: a biztonság, a felelős gazdálkodás és a társadalmi védelem, hangsúlyozta Netanjahu, aki kampánya során mindvégig biztonságpolitikai kérdésekre összpontosítva azt próbálta bizonyítani, hogy személye az egyetlen garancia az iszlám terrorizmus és az iráni nukleáris fenyegetettség kivédésére. Éles szavakkal bírálta a baloldalt, amiért az arab pártok segítségével próbálnak kormányra jutni és elutasított mindenféle területi engedményt a palesztinok irányába, gyakorlatilag kizárta a nemzetközileg sürgetett kétállami megoldást. Ezek után, kormányra kerülése esetén sem várható előrelépés a békefolyamatban, sem változás Izrael külpolitikájában.
A negyedik Netanjahu-kormány azonban egyelőre még csak elmélet. A Cionista Tábor munkapárti vezetője, Jichák Herzog ugyan elismerte vereségét, s telefonon gratulált Netanjahunak, de ez még nem jelent „fegyverletételt” a baloldalon. Amint a Cionista Tábor egyik politikusa, Ámosz Jedlin fogalmazott, „semmi sem zárult le”. Akárcsak Kahlon, ő is azt kérte, hogy várják meg a végeredményt. „Döntetlen született, és Móse Kahlon kezében van a helyzet megoldásának kulcsa” – nyilatkozott.
Az arab pártok közös listája azért jött létre, mert a megemelt választási küszöb veszélybe sodorta a bejutást külön-külön. Ez meghozta az ország lakosságának 20 százalékát kitevő arabok szavazókedvét, a lista 14 mandátumot szerzett. „Történelmi pillanatban vagyunk. Meg fogjuk akadályozni, hogy Netanjahu alakítson kormányt” – jelentette ki a listát vezető Ájmán Ode kommunista politikus.
Ez azonban nem lesz egyszerű, hiszen a baloldalnak támogatásukkal is csak 53 mandátuma van. Amint a Likud győzelme is jelzi, az arab kisebbség esetleges kormányzati szerepvállalása aggasztja a zsidó lakosságot, s a pártok egy részét is. Feltételezhető, hogy mind a Kulanut, mind a vallási pártokat elriasztja egy esetleges együttműködés lehetősége, csökkentve így a balközép kormány esélyeit.
