Hatályba léphet Bosznia-Hercegovina társulási tagsága. Erről döntöttek hétfőn az Európai Unió külügyminiszterei. Ugyanakkor még nagyon messze az út az uniós tagságig. A külügyi tárcavezetők felszólították Szarajevót arra, hogy maradéktalanul teljesítse vállalásait, kötelezettségeit. Bosznia európai uniós integrációja előtt valójában számos, egyelőre nehezen leküzdhető akadály tornyosul. Az etnikai feszültségek, a korrupció magas aránya, a siralmas szociális helyzet miatt inkább évtizedek, mintsem évek múlva válhat az ország az európai család részévé.
Egyelőre azonban nem az uniós tagság kritériumainak teljesítése jelenti a legnagyobb fejtörést a boszniai vezetők számára, hanem a tömeges elvándorlás. Az Európai Bizottság adatai szerint míg 2013-ban 53 705-en kértek menedékjogot az EU területén politikai okok miatt, arányuk 2014 első tíz hónapjában 40 százalékos emelkedést mutatott. Bár főleg koszovóiak keresik a boldogulást az EU-n belül, Bosznia-Hercegovinát is sokan hagyják faképnél.
Főleg a fiatalok látják reménytelennek a helyzetüket. Hivatalos közlések szerint 30 százalékos a fiatalkori állástalanok aránya, ez azonban rendkívül alulbecsült szám. Az ENSZ szakosodott szerve, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint a valós adat 59 százalék, tehát a hivatalos közlések duplája. Európa országai közül Boszniában az egyik legdrámaibb a fiatalság helyzete.
A Világbank szerint Bosznia-Hercegovinában a kontinensen az egyik legnehezebb munkát találni. Ezért mind több diplomás boszniai állampolgár, orvosok, mérnökök, telepednek le Németországban, Ausztriában, Svédországban, illetve Svájcban. Az exodus aligha ér véget. Egy tavalyi felmérés szerint a megkérdezettek kétharmada elégedetlen a helyzetével.
A tömeges elvándorlást az unió tagországai is növekvő aggodalommal szemlélik. Edward Ferguson, Nagy-Britannia Szarajevóba akkreditált nagykövete egy hónappal ezelőtt hívta fel a figyelmet a diplomások tömeges elvándorlásának veszélyeire – emlékeztetett a Bosna című szarajevói lap. Mint a brit diplomata utalt rá, Boszniában igen sok a tehetséges ember, de a rossz munkaügyi és szociális helyzet miatt nem tudnak boldogulni szülőhazájukban. Úgy vélte, ehhez átfogó strukturális reformokra lenne szükség.
A reformokhoz azonban politikai akarat is kellene a bosnyák-horvát, illetve a szerb entitás részéről. Ez azonban nincs meg. A politikai elit ugyanis nagyon jól él, messze az átlag felett. Talán a boszniai háborút lezáró, 1995-ös daytoni egyezmény hozadéka, hogy a mostani alkotmány túlzottan is „kiemeli” a politikai élet irányítóit. A 3,6 milliós országban a két, tehát a bosnyák-horvát és a szerb entitás 10 kantonjában összesen 155 miniszter szolgál.
Az ország bevételeinek 64 százaléka (!) csak az államapparátus fenntartását emészti fel. Az infrastruktúra fejlesztésére nem marad pénz. Közben tombol a korrupció, a Transparency International szerint a világ 176 országából Bosznia-Hercegovina ezen a listán a 72. helyet foglalja el. Ám a politikusok mintha ügyet sem vetnének ezekre a siralmas adatokra.
Mindezek alapján érhető az emberek frusztrációja, akik tavaly februárban tömegesen vonultak az utcákra, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. Nem nemzetiségi alapú megmozdulásokról volt szó, hanem - amint a helyi médiumok fogalmaztak - éhséglázadásról. Akkor sokan panaszkodtak arra: nem képesek gondoskodni családjukról, gyermekeiknek nem tudják biztosítani a mindennapi betevőt.
A tüntetések később elhaltak, de ez nem azt jelenti, hogy azóta annyival javult volna a közhangulat. Egyetlen szikra is elég ahhoz, hogy elszabaduljon a pokol. 2014-ben fordult elő például a háború óta, hogy a szerb részen mecsetet támadtak meg, a bosnyák-horvát föderációban pedig katolikus templomot rongáltak meg. A bosnyákok amiatt tiltakoztak, mert a Szarajevót körülvevő hegyek egyikén a szerbek óriási keresztet helyeztek el.
Boszniát az ág is húzza, az elmúlt évben két súlyos áradás nehezítette az életet, a féktelenné vált árhullám magával sodort egy sor taposóaknát. Szeptember elején aztán súlyos bányaszerencsétlenség rázta meg a közvéleményt. A szociális helyzet egyre rosszabb és rosszabb. Bosznia-Hercegovinában hivatalosan 538 558-an keresnek munkát, 391 942-en a bosnyák horvát föderációban, 146 616-an pedig a gazdasági szempontból még gyengébb lábakon álló Boszniai Szerb Köztársaságban. Közülük 66 969-en háborús veteránok.
A riasztó adatok ellenére a politikai vezetők mintha közömbösséggel szemlélnék, hogy sokan külföldre menekülnek a riasztó hazai viszonyok elől. Sőt, mintha az államnak nem is állna érdekében az országban tartani a diplomásokat. Olyannyira, hogy megállapodást is kötött Szarajevó egyes uniós tagországokkal, amely munkahelyet biztosít a legjobban kvalifikált munkaerő számára az adott országban. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint ily módon tavaly 2300 ember tudott elhelyezkedni. Az országban felhívást is tettek közzé, amelyben Ausztriába csábítják a boszniai nővéreket, havi 2000 eurós bérezésért. E ötször akkora összeg, mint amit saját hazájukban keresnek.
2013 májusában a német és a boszniai hatóságok megállapodást kötöttek egészségügyi szakemberek Németországba küldéséről, akiket elsősorban az idősgondozásban alkalmazzák. Ahhoz, hogy Németországba menjenek, németül sem kell tudniuk, elegendő elvégezniük az orvosegyetemet, s folyékonyan kell beszélniük az angolt. Sinisa Veselinovic, a szarajevói munkaügyi hatóság képviselője szerint az első évben 1900 euró bruttó összeget keresnek, amely 2000 euróra nőhet, ha szakvizsgát tesznek. Ha a munkavállaló úgy véli, a munkaadó megsértette a szerződés pontjait, eljárást indíthat ellene a német munkaügyi hatóságnál. Bosznia egyébként hasonló szerződést kötött Szlovéniával is.
A csábító ajánlatok miatt egyre többen kerekednek fel, s próbálnak külföldön munkát vállalni. Becslések szerint 2020-ban már 56 ezer külföldi nővér és 26 ezer egészségügyi alkalmazott dolgozik Németországban, így Boszniában még jobban felgyorsulhat a szakképzett munkaerő elvándorlásának folyamata. Nem is csoda, hiszen az országban 650 eurót keresnek az orvosok, Németországban viszont egy kezdő doktor kap 4000 eurót, ami 12 év tapasztalat után 6700 euróra emelkedhet.
Ez azonban krónikus orvoshiányt eredményez az országban. Bosznia-Hercegovina egyes részein már most nincs elég kardiológus, aneszteziológus, gyermekorvos, illetve szemész. A Boszniai Szerb Köztársaság egyik szakszervezete szerint csak az elmúlt évben 100 sebész hagyta el a régiót, s a szükségesnél mintegy 2000 nővérrel kevesebb dolgozik a köztársaságban. Egy felmérés szerint Bosznia a világon az ötödik azon a listán, amely a szakképzett munkaerő elvándorlása által legjobban sújtott országokat sorolja fel. Csak Szerbia, Haiti, Burundi és Algéria előzi meg.
Egy civil szervezet szerint tavaly 68 ezren hagyták el Bosznia-Hercegovinát. Ez azonban csak részadat, hiszen nem tartalmazza az ország északkeleti és délkeleti részéből származó adatokat, azon régiókét, ahol különösen magas az elvándorlás aránya. A korábbi évtizedekben csak a férfiak, a családfők hagyták el az országot, ma már egész családok.