Az Európai Unióba vágynak Izland lakói

Az izlandi lakosság többsége, mintegy 63 százaléka ellenzi, hogy a reykjaviki kormány március 12-én visszavonta az ország európai uniós csatlakozásra vonatkozó kérelmét, arra hivatkozva, hogy Izland érdekeit jobban lehet az EU-n kívül képviselni. 

Egy pénteken bemutatott közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 44 százaléka teljes mértékben, 19 százalék pedig „inkább ellenzi” a kormányzati lépést. csupán 15 százalék értett egyet teljes mértékben a döntéssel és 9 százalék mondta azt, hogy „inkább egyetért”, 13 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni.

Múlt vasárnap izlandi viszonylatban szokatlanul nagy létszámú demonstrációra került sor Reykjavikban, amelyen mintegy hétezren tiltakoztak a csatlakozási kérelem visszavonása ellen. Izland lakossága 330 ezer fő. A lakossági viszonyulás némiképp meglepő, hiszen a jelenlegi euroszkeptikus, jobbközép kormány 2013-ban úgy került hatalomra, hogy a kampány során megígérte, hogy leállítja az előző szociáldemokrata kormányzat által 2009-ben elindított csatlakozási folyamatot.

Az ellenzék is hevesen tiltakozik a kormányzati döntés ellen. A négy izlandi ellenzéki párt nyílt levelet küldött az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Lettország külügyminiszteréhez, amelyben kifejtették, hogy álláspontjuk szerint Izland továbbra is EU-tagjelölt ország, mert a döntés jogszerűtlenül született meg.

Arra hivatkoznak, hogy a parlament külügyi bizottsága, amelynek jóváhagyása minden fontos külpolitikai döntéshez elengedhetetlen, nem bólintott rá a lépésre. Így az Althingi, az izlandi parlament által a csatlakozási kérelemről jóváhagyott egyetlen felhatalmazás az eredetileg, 2009. július 16-án elfogadott csatlakozási kérelem - hangsúlyozták a levélben a politikusok. Az Európai Unió jelezte, kapui továbbra is nyitva állnak Izland előtt.

Szerző

Bizalmi válság Brazíliában

Publikálás dátuma
2015.03.23. 06:35
Sao Paulóban több mint egymillióan vonultak az utcára FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/VICTOR MORIYAMA
Alig három hónapja iktatták be második hivatali időszakára, de máris bajban van Dilma Rousseff. A brazil elnökasszony népszerűsége történelmi mélypontra esett, alig 13 százalékos. Brazília aranykorának leáldozott, már második éve gyengélkedik a gazdaság. A zuhanó életszínvonal, az állami kőolajcég korrupciós botránya egyre nagyobb felzúdulást okoz. A minap hatalmas tömegtüntetéseken követelték Rousseff távozását.

Súlyos figyelmeztetést kapott Dilma Rousseff: március közepén minden eddiginél nagyobb tömeg vonult az utcára. Sao Paulóban a rendőrség több mint egymillióra becsülte a tüntetők számát, Brazília legalább 25 városában jelentős tiltakozó megmozdulásokat tartottak. Nem ez volt az első alkalom, tavaly a futball-világbajnokság heteire időzítettek nagy tüntetéseket, hogy felhívják a figyelmet Brazília növekvő bajaira. Egy hete viszont már „Kifelé Dilma!” táblákat vittek, s ezzel a címlappal jelent meg a Folha de Sao Paulo című lap is, amelyet a tüntetéseken ingyen osztogattak.

A tiltakozást Brazíliában is a közösségi média honlapjain szervezik, s a felvonulók – pártjelvények helyett - a nemzeti lobogót lengették. „Nem vagyunk jobboldaliak, nem tartozunk az elithez, brazilok vagyunk! Adják vissza nekünk Brazíliát!” – mondták a felvonulók. Felmérések szerint 74 százalékuk most először vett részt politikai megmozduláson. A tömeg jórészt az elmúlt negyedszázadban megizmosodott új középosztály, a városi értelmiség elégedetlenségét jelenítette meg. Több mint 30 millióan emelkedtek ki a szegénységből, ám most sokan azt tapasztalják, hogy nem fut úgy a gazdaság szekere, mint régen.

A választók tavaly októberben másodszor is bizalmat szavaztak a 67 éves Dilmának (aki maga mögött tudhatta a pártalapító, a népszerű volt elnök, Luiz Inácio Lula da Silva támogatását), de szoros eredménnyel. Ma viszont Brazília-szerte azt vitatják, lehetséges-e alkotmányos vádemelési eljárást indítani az államfő ellen.

Az utolsó Datafolha-felmérés szerint Rousseff támogatottsága, amely februárban még 23 százalékos volt, márciusban tovább zuhant, alig 13 százalék nyilatkozott úgy, hogy elégedett az elnöknő teljesítményével, 63 százalék ugyanakkor elégedetlen. Ennél rosszabb eredményt utoljára 1992-ben Fernando Collor de Mello elnök ért el, aki két év után lemondásra kényszerült, mivel nem tudta elkerülni az alkotmányos vádemelést, korrupciós ügyek, botrányok sora miatt kényszerítették ki a távozását.

Rousseffnek most minden korábbinál súlyosabb korrupciós botránnyal kell megbirkóznia. Az elnökasszony előre menekült, amikor második beiktatását követően leváltotta az 1953-ban alapított Petrobras teljes felső vezetését. Három év után távozott a vezérigazgató, Maria das Gracas Foster is, akit pedig Dilma legjobb barátnőjének, bizalmasának tartanak. Nem csak azért kínos számára az ügy, mivel az olajcég irányítóit már ő nevezte ki, hanem azért is, mivel 2003 és 2010 között, még energiaügyi miniszterként, majd az előző államfő stábfőnökeként maga is tagja volt az igazgatótanácsnak.

Az állami olajcégnél indult nyomozás kiterjedt korrupciós hálózatot göngyölített fel, eddig mintegy 800 millió dollár kenőpénz kifizetésére, állami megbízást kapott vállalkozóktól politikusoknak visszajuttatott összegekre derítettek fényt, a teljes összeg 10 milliárd dollárra is rúghat. Az illegális pénzek fő haszonélvezői állítólag a kormányzó PT, illetve koalíciós partnere, a Brazil Demokratikus Mozgalom Pártja (PMDB) politikusai voltak, de ellenzéki pártok politikusai is szerezhettek anyagi előnyöket. Még a képviselőház elnökének neve is szerepelt a legfőbb ügyész által a legfelsőbb bíróságnak átadott, 54 nevet tartalmazó listán, s Rousseff kormányának féltucat minisztere kényszerült távozásra.

A Petrobras-botrány földrengésként rázta meg a brazil politikát. Rousseff cáfolta, hogy a tavalyi leleplezés előtt bármit is tudott volna a korrupciós ügyekről, s eddig senki nem tett rá nézve terhelő vallomást. Ha korrupció miatt nem is, az olajcég leromlása, az elhibázott energiapolitika miatt az államfőt is hibáztatják. (Visszafogta a bioüzemanyagok felhasználását, a villamosítási program miatt alacsonyan tartotta az energiaárakat, s hiába képeztek előrelátó módon tartalékot az elkövetkező szűkebb esztendőkre, 2012-ben adósságtörlesztési célból jócskán kiemeltek ebből a kasszából – emlékeztetett a New York Times.)

Hivatalban lévő államfő ellen – a brazil alkotmány szerint – csak olyan bűntettekért lehet vádat emelni, amelyeket az adott ciklus alatt követett el, mondják jogi szakértők. Az ellenzék egy része aláírásokat gyűjt egy esetleges impeachmenthez, a középjobb szociáldemokraták (PSDB) viszont inkább azon fondorkodik, hogyan tudna előrehozott választásokat kicsikarni. Rousseff lemondatása ehhez önmagában kevés, hiszen ha távozna is, az alelnöke léphetne a helyébe.

Dilma saját pártjában is elszigetelődött, többen is keményen bírálták, közük a tekintélyes Walter Pinheiro szenátor, aki szerint a kormánynak meg kellett volna hallani „az utca szavát”. Elemzők, helyi politikusok mégis úgy vélik, hogy Dilma eltávolítása nagyon nehéz lenne. Olyannyira meggyengült azonban, hogy félő: hacsak nem javul számottevően a gazdasági helyzet, a bizalmi válság elhúzódhat, 2018 végéig szóló hivatali idejében helybenjárás várhat a dél-amerikai országra.

Gyengélkedik a gazdaság

Brazília a világ hetedik legnagyobb gazdasága, s Latin-Amerika vezető gazdasági hatalma. Két évtized után azonban kénytelenek voltak búcsút inteni a 7,5 százalék feletti növekedésnek, 2013 óta zsugorodik a gazdaság, s a központi bank 2015-ös előrejelzése 0,6 százalékos visszaesést ígér. Tíz éves rekordot dönthet, februárban 7,7 százalékra nőtt az infláció, a munkanélküliség pedig negyedszázada nem volt olyan magas, mint idénre jósolják. A nemzeti valuta, a reál az elmúlt hónapokban 30 százalékkal esett a dollárhoz képest. Brazíliát a leminősítés veszélye fenyegeti, ha nem sikerül mielőbb érdemi takarékossági intézkedéseket tenni.



Szerző
Frissítve: 2015.03.22. 21:12

A pápa első csodája

Élesen bírálta a korrupciót, illetve – egyházfővé való megválasztása óta nem először – a maffiát Ferenc pápa. „A korrupció és a korrupt társadalom bűzlik” – jelentette ki nápolyi látogatása során. Utalt arra, nem igazi keresztény az, aki lehetővé teszi a korrupciót. Aki pedig a gonosz útjára téved, a „remény egy részét rabolja el” – fogalmazott.

A pápa a dél-olasz város északi részén található Scampia negyedbe is ellátogatott, amely híres bandaháborúiról. Később mintegy 60 ezer hívő jelenlétében misét mondott a nápolyi Piazza Plebiscitón, majd a Poggioreale börtönben együtt ebédelt 90 emberrel, egyebek mellett homoszexuálisokkal, HIV-vírussal fertőzött személyekkel. Látogatása során jelentős volt a rendőri jelenlét. Mintegy 3000-en ügyeltek testi épségére.

Első ízben fordult elő, hogy a pápa jelenlétében történjék meg Szent Januáriusz vércsodája. Nápoly érseke, Crescenzio Sepe a hagyományoknak megfelelően elővette a szent üvegtégelyben őrzött vérét, ami félig folyékonnyá vált. A pápa úgy tűnt, nem akar csodatévő szerepében tetszelegni, így kijelentette: „Úgy tűnik, a szent csak félig szeret bennünket.

Több jót kell tennünk, hogy még jobban szeressen minket.” Általában a május első vasárnapja előtti szombaton, illetve szeptember 19-én történik a csoda, és nyolc napon át tart. Ezután a vér ismét megalvad. A csodás jelenség bekövetkeztét a nápolyiak a következő hónapok kedvező vagy kedvezőtlen előjeleként értelmezik.

Szerző
Frissítve: 2015.03.22. 21:56