- A művészeti tanács tagjaival közösen, együtt mentek Miskolcra Kiss Csabával. Ön korábban szabadúszó volt, és egyenesen azt nyilatkozta, hogy ez egy olyan társulás, amibe a szabadságukat vihetik bele. Egy ideig megvolt ez a szabadság, aztán szertefoszlott?
- Egy ideig megvolt mindannyiunk szabadsága. Aztán már egy olyan nézőpontba kerültek a dolgok, ami ezt gátolta. A szabadság érzésével jöttünk, és utána valamilyen érzés miatt elmentünk. Amikor leváltották Kiss Csabát, gyakorlatilag mindannyian a kapuból fordultunk vissza. Én például felmondtam három héttel ezelőtt, lemondtam minden rendezésemet, és ennek köze van ahhoz, hogy változott az az érzés, amivel mi idejöttünk.
- Az ön által rendezett Én és a kisöcsém volt az első előadása a Kiss Csaba vezette színháznak. A produkción érződött is a nekifeszülés, a lelkesedés, hogy itt most a remények szerint valami jó kezdődik, és ide ennek a csapatnak az oroszlánt is.
- Nagyon komoly vágyunk volt, hogy a színház struktúrája, minősége, a legoptimálisabb legyen. Ezt a közös munkát egy idő után akadályozta egy másfajta gondolkodás. Ez erősen megtörte a lelkesedésünket.
- Kiss Csaba mást akart, mint önök?
- Egy háromtagozatos, négy játszóhellyel rendelkező színház esetében szakmailag nagyon pontosan össze kell hangolni sok mindent. Hatszáz előadást tartunk évadonként. Állandóan azon gondolkoztunk, hogy a színészek, a közönség számára a legoptimálisabb legyen a műsorterv. De egyfajta rendszertelenség kezdett érvényre jutni, ami erősen gátolta a további fejlődést. Romboló hatású szempontok kerültek előtérbe.
- Megpróbálom ezt konkrétabban értelmezni. Önök azt hitték, hogy a művészeti tanács irányít, de Kiss Csaba átvette a hatalmat? És mást gondolt a színházról, mint önök?
- A fékek és ellensúlyok rendszere nem működött optimálisan. Ezt az világítja meg jól, hogy amikor Béres Attila már nem volt igazgatóhelyettes, ezt a posztot nem töltötték be. Innentől kezdve Csaba irányítása egyszemélyivé vált. És a művészeti tanács egyre távolabb került attól, hogy alapvető kérdésekben befolyásolni tudja a döntéseket, Csaba szempontrendszere működött. És ennek a szempontrendszernek az eredménye volt, többek között, az a mostani állapot, hogy azok a vezető színészek, akik a leglelkesebben jöttek, elmentek más színházakhoz. Mi pedig szintén eltávolodtunk. Ezt Csaba azzal magyarázza, hogy a művészeti tanács kiürült. Én pedig azzal magyarázom, hogy csalódottakká váltunk.
- Igaz, hogy Béres Attila úgy szerződött Szombathelyre főrendezőnek, hogy nem is szólt Kissnek?
- Tavaly télen amikor az első konfliktus jelentkezett a művészeti tanács és az igazgató között, Attila közölte velünk és Csaba is ott volt, hogy lemond igazgató-helyettesi beosztásáról, de a művészeti tanács integritása érdekében marad a tanács tagja, és Szombathelyen valószínűleg főrendező lesz. Ebbe Csaba beleegyezett. Attila valójában ősszel lett főrendező, amikor már visszafordíthatatlanná vált a viszony közöttük. Szerencse, hogy talált magának munkát, ahogy az is szerencse, hogy Rusznyák Gábor is talált, ő Kecskeméten lett főrendező. Ugyanabból az okból mentek el, mint én, aki három hete a semmibe ugrottam. Úgy mondtam le két nagyszínházi rendezést, hogy nem volt hova mennem. Körülbelül húsz vezető munkatárs ment el. Ezt lehet úgy fogalmazni, ahogy Csaba tette, hogy jönnek-mennek színészek az épületben. De ez kicsit olyan, mintha egy nő azt mondaná, hogy a férfiak jönnek-mennek. Jó estben egy színházba jönnek emberek, és maradnak. Ha azok az egykor lelkes emberek, akik hosszútávra szerződtek ide, és ezért még a családjukat is ott hagyták, elmennek, akkor ez jelent valamit. Az elmúlt egy évről beszélek.
- A Kiss Csaba előtti direktor, Halasi Imre szintén nem tölthette ki a mandátumát. Önök úgy léptek a helyébe, hogy az ő leváltása is megkérdőjelezhető.
- Természetesen megkérdőjelezhető. De egy eljárás nem feltétlenül azt minősíti, aki eljár, a helyzetet is minősítheti. És jelen esetben úgy gondolom, hogy a helyzetet minősíti. Nagyon karakán, a színházért felelős lépésnek gondolom azt, ami most történt.
- Ki is adtak egy közleményt, hogy helyeslik a döntést, ugyanakkor a szakma jó része értetlenül áll, hogy legalább az évad végét miért nem lehetett kivárni? Miért kellett Kisst rendkívüli közgyűléssel leváltani, mintha sikkasztott volna?
- Szerintem az utolsó pillanatban történt a döntés, tényleg a kapuban voltunk már. Azokat az elmúlt három évben teremtett értékeket, amelyekre Csaba hivatkozik, ez a művészeti tanács hozta létre. A tanítónő nem attól jó előadás, mert Kiss Csaba az igazgató, ahogy a Woyzeck sem attól jó, és a Tóték sem. Az Erdély sem azért megy a Pécsi Országos Színházi találkozóra, mert ő az igazgató. Akik ezt a színházat létrehozták, a kapuból jöttek vissza akkor, amikor Kriza Ákos polgármester úgy döntött, hogy valami változásnak kell történnie. Magáért beszél, hogy most mind itt vagyunk.
- Azért az elég furcsa, hogy még aznap, amikor Kisst kirúgták, újjáalakult a megszűnt művészeti tanács.
- Elvileg még üzemeltünk, de az említett problémák miatt gyakorlatilag már nem működtünk. De ismét elkezdtük a működésünket, abban a pillanatban, ahogy ennek az akadálya megszűnt. Hatan voltunk, egy lett belőle, most öten vagyunk. Ez mindent elmond.
- Mindenki visszaszerződik?
- A márciusi időpont és a már megkötött szerződések miatt nem megoldható, hogy minden visszakerüljön a kezdőponthoz. De a tendencia és a szándék ez.
- Kiss szerint lényegében kész a következő évad terve. Meg akarják tartani, amit elképzelt, vagy szerződésbontások lesznek?
- Amit közösen képzeltünk el és működőképes, megtartjuk, amit ő képzelt el, és hibás, de javítható, azon javítunk. Nem szeretnénk káoszt okozni, ezért nem az lesz jellemző, hogy szerződéseket bontunk. De azokat a lépéseket, amiket meg kell tennünk a változtatás érdekében, megtesszük.
- Jövő év március végéig szól a megbízott igazgatói szerződése. De döntés született arról, hogy hamarosan kiírják az igazgatói pályázatot. Pályázik?
- Gondolkodom rajta.
- És, ha beadja a pályázatát, akkor a régi művészeti tanács tagjaival teszi, Kiss Csabát kivéve?
- Ez természetes.
