Az első diák, akinek mobiltelefonja volt, még egyenként megkereste minden tanárát. Elmondta, hogy nem flancolni akar, hanem esténként későn ér haza, azért kell a mobil, hogy a szüleit értesítse. Osztálykiránduláson találkoztam a második mobiltulajdonossal. Felmentünk Kékestetőre autóbusszal, s onnan 8-9 kilométert gyalogoltunk Mátrafüredig. Megbeszélésünk szerint ott kellett volna találkozunk az autóbuszunkkal, de az nem volt ott. Az egyik fiúnak volt mobilja, felhívta az édesanyját, ő a sofőr feleségét, a feleség a sofőrt... Így megtudtuk, a gépkocsivezető tévedésből Mátraházán vár bennünket.
Ma már nagyon sok diáknak van mobilja; többségük drágább készülék birtokosa, mint a tanárai vagy a szülei. Akadnak jól neveltek, akik csak akkor használják mobiljukat, amíg a tanár nem lép be az osztályba, de amint kilép - azonnal.
Lyukas órámban felmentem a facebookra: másfél tucat tanítványom – órán! – szintén fenn volt, jelezte ezt a képernyő bal szélén a zöld pötty. Mindegyikükre „ráírtam”: tévedésből bekapcsolva maradt a telefonod, pedig óra van! Akadt, aki szünetben elnézést kért, volt, aki viccel ütötte el a dolgot, és olyan is, aki nem reagált, remélte, megússza. Ámde az órán kockuló, a mobil telefonjával játszó többség még csak nem is kommunikál: primitív számítógépes játékokkal játszanak.
A nyári disputa táborunk egyik tételcíme ez volt: „A mobil telefonok tönkre teszik a tanítást”. A disputás diákok nem tiltakoztak, magától értetődő természetességgel dolgozták ki a tételcímmel egyetértő gondolatokat, bajok inkább a tagadó érvrendszerrel voltak. Ki ne puskázott volna diákként életében legalább egyszer? És ki ne tudná, hogy valójában a puskázás csalás? Érdemtelen előny. És persze nem mindegy, hogy valaki pillanatnyi pánik, egyszeri nem tanulás miatt puskázik, vagy évszámra nem is szerez másképpen osztályzatot, mint puskázással.
A klasszikus puska kis cédula, rajta a lehető legapróbb betűkkel fontos információk. A tömörítés csodája. Aki ilyen puskát készít, persze csal, de félig-meddig fel is készült a dolgozatra: egy jó puskával sokat kell dolgozni. Megint más az, aki puska gyanánt a könyvét, füzetét teszi nyitva, a padba: ő semmit sem dolgozott. A legrosszabb puska: a mobil telefon. Semmiféle munkával nem jár, nettó csalás. Viszont tökéletes lebukás: nem a tankönyv, a tanár vagy a diák nyelvezetét használja, kilóg a lóláb.
Vannak „jó” osztályok, ahol "nélkülözni tudják" készülékeiket a tanítási órán, és vannak „rosszak”, ahol a mobil mindennapos gond, a tanítási óra átka. Aki kockul, nem csak ő maga nem figyel oda: padtársát is bevonja, tanárát is zavarja. Mennyivel rosszabb lehet ez az arány szakiskolákban, mint egy úgynevezett elit iskolában! Diákjaim szerint már vannak olyan európai országok, ahol jogszabály korlátozza, lényegében tiltja az iskolai mobilhasználatot.
Magyarországon a jobboldali, konzervatív kormánytól volna inkább elvárható, hogy a szakemberekkel, az érintettekkel való tanácskozás nélkül egy szép napon szigorú tiltó jogszabályt hozzon, s a baloldali, liberális ellenzéktől várható, hogy, anélkül, hogy a tanárok, az iskola szempontjait mérlegelné, tiltakozzon majd egy ilyen jogszabály ellen.
Addig? Marad a félig dilettáns, helyi szabályozás. És sok lüke gyerek, sok ideges tanár.