A minisztériumi válaszok ennek eldöntésére nem adnak elegendő fogódzót, mint ahogy arra sem elégségesek, hogy megmagyarázzák, egyáltalán mit keresett költségvetési pénz egy pénzügyi szolgáltatónál. A Quaestor saját kötvényei folytán kockázatos cég volt. Az, hogy csalt, "csak" tetézte ezt. Egy ilyen vállalat termékeiből az adózók pénzéből vásárolni egyenesen tilos. A garanciák elégtelensége miatt költségvetési pénzt elhelyezni sem engednek az államháztartási törvények. Csoda, hogy ennek még nincsenek következményei, de hogy ezt sem Orbán Viktor miniszterelnök, sem Szijjártó Péter miniszter nem helyezte kilátásba, az több mint furcsa. Azt, hogy a külügyön kívül más minisztérium is érintett-e a Quaestor és más brókerház ügyében, még nem tudni, készül a tárcák összesítése, és nyilvánosságra fogják hozni. Ezt csütörtökre ígérte a miniszterelnök ma a Parlamentben.
A vállalati kötvények "átlagostól eltérő", magas kockázatúak - ezt minden befektetési tanácsadó tudja és mondja. A kibocsátók igyekeznek is a tájékoztatójukban rögzíteni: a befektetőé a vásárlásról való döntés joga, de a felelőssége is. Tisztességes cégeknél a kockázatok kalkulálhatók, a kötvényhozamok ezt legtöbbször vissza is adják, kis hozam kis kockázat és fordítva. Támpontot a döntéshez egyedül a kibocsátói tájékoztató ad. Ezt engedélyezi a pénzügyi felügyelet, de a kép csalóka. A Napi.hu megkérdezte az felügyelet szerepét is ellátó Magyar Nemzeti Bankot, meddig terjed a felelősségük. MNB szakértői válaszukban siettek leszögezni, hogy szerintük a jegybank nem engedélyezi és nem felügyeli a vállalati kötvénykibocsátó intézményeket Magyarországon. Szintén nem tartozik a felügyeletük alá a kötvénykibocsátások nyomán megszerzett projekt(ek), a termelő vállalatok tevékenysége, vagy az e befektetéseken elérhető, a kötvényekhez kapcsolódó hozamígéretek teljesülése sem.
A jegybank jogszabályban előírt feladata csak arra tejed ki, hogy a kötvény-kibocsátási tájékoztatók formai és tartalmi követelményeit ellenőrzi. Amennyiben ezek megfelelnek a tőkepiaci törvény előírásainak, a jegybanknak jóvá kell hagynia a tájékoztatókat. Az MNB emellett a kötvénykibocsátók további, a törvény által előírt rendszeres és rendkívüli tájékoztatási kötelezettségeinek - például az éves jelentéseknek, negyedéves vezetői összefoglalók - vonatkozó tartalmi és formai követelmények teljesülését ellenőrzi.
Ez valamelyest magyarázza miért is tudott rejtve, az engedélyezett mennyiségen felül 150 milliárd forintnyi saját kötvényt piacra dobni a Quaestor, hiszen ha nem engedélyeztette, nem került a felügyelet látókörébe. Az viszont érdekes megvilágításba helyezi a hazai piacfelügyeletet, hogy miként lehet ekkora pénztömeget észrevétlenül mozgatnia az amúgy szoros elszámolású pénzügyi rendszerben. A külgazdasági tárcánál és esetleg más tárcáknál, állami intézménynél - a kincstáron és a hitelintézeteken kívüli - tranzakciókat engedélyezőket viszont semmi sem menti fel. Ők közpénzt tettek kockára azzal, hogy ingatag lábakon álló szolgáltatóval üzleteltek.
A március 9-re datált Quaestor öncsőd magyarázatával is van némi baj. A bejelentést azzal magyarázták, hogy a Quaestor Hrurira azért csődölt be, mert visszaváltási roham "áldozata lett. A kötvényeket úgymond nem szokás visszaváltani, csak lejáratkor. Egyébként eladni lehet - általában veszteséggel. Annak nyomát egyelőre nem leltük, hogy a Hrurira visszaváltási lehetőséget ígért volna; legfeljebb nyomott áron volt hajlandó visszavásárolni, legalábbis korábban volt ilyen ajánlata.
A mellékelt 2013. májusi blogbejegyzés arról tanúskodik, hogy aki akart, tisztában lehetett a kötvényjegyzés rejtelmeivel. És egyúttal a Quaestor kockázatosságával, amit különösen minisztériumi "befektetőknek" kellett kellett volna megszívlelniük, mert ők közpénzzel játszottak.