Valójában egy korábban – és talán még most is - bűnöző életmódot folytató férfi, valamint egy vendéglős és az ő közös „üzletelésük” a főszereplője annak az ügynek, amelynek elsőrendű vádlottja mégis Hiszékeny Dezső szocialista parlamenti képviselő, volt XIII. kerületi alpolgármester lett.
A Népszava információi szerint máig nem világos, kinek a fejében született az ötlet, hogy Hiszékenyt korrupciós cselekményekkel lenne célszerű megvádolni. Tény azonban, hogy az ügyészség, a rendőrség, sőt a Nemzeti Védelmi Szolgálat is példátlanul nagy erőket mozgósítva igyekezett vesztegetést bizonyítani.
Az alpolgármester nem veszi a lapot
Korábban a Magyar Nemzet azt állította, a vádhatóság hangfelvételekkel támasztja alá, hogy Hiszékeny ötmillió forintot kért azért, hogy egy „nyíregyházi vállalkozónak” segítsen elintézni: kibérelhesse a Visegrádi utcában lévő egykori Rigolettó presszót.
A „nyíregyházi vállalkozóról”, kiderült: fedett nyomozó, akinek az volt a feladata, hogy megpróbálja lefizetni a politikust, illetve azt a már említett két személyt, akinek állítása szerint Hiszékeny megvehető. A „közvetítők” állítólag összesen 15 milliót kértek. Tízet maguk között akartak szétosztani, és – állításuk szerint - öt jutott volna Hiszékenynek.
Lapunk úgy tudja, hiába próbáltak bevetni különböző trükköket, az alpolgármester nem „vette a lapot”, és elzárkózott mindenféle körmönfont ajánlattól. Minderről a hatalmas erőkkel bevetett titkosszolgálati munkatársak, eszközök és módszerek negatív eredményei is tanúskodhatnak.
Gyöngíti a legendát az is, hogy a hatóság éppen egy olyan ingatlant szemelt ki a „beugrató” akcióhoz, amely évek óta üresen áll, iránta komolyan senki nem érdeklődött. A társasház, amelyben található,már korábban közölte ugyanis, szórakozóhely működtetéséhez a továbbiakban nem járul hozzá. Az önkormányzat pedig boldogan túladott volna rajta, hiszen tetemes közös költséget fizet hasznosítatlan tulajdonáért, mely kötelezettségétől szintén szívesen megszabadulna.
Az ingatlan becsült forgalmi értéke nem éri el a 30 millió forintot, így a bérleti jogért szóba került 15 milliós kenőpénz ráadásul teljesen irreálisnak tekinthető.
A besúgó színre lép
A valóságos James Bond-filmnek szánt történet C-kategóriás magyar változata 2013-ban kezdődik, amikor egy, a Nemzeti Védelmi Szolgálat által bepoloskázott besúgó felveszi a kapcsolatot egy XIII. kerületi vendéglőssel – rendszeresen ide jár a kerületi önkormányzat sok munkatársa, vezetője. Az éttermessel arról beszélgetnek, hogy egy „nyíregyházi vállalkozó” kivenné a Rigolettót, ebben segítség kellene neki. Utóbbi férfi szerint Hiszékennyel kell „leboltolnia” az ügyletet, amiben ő segítséget is ajánl.
Később az ugyancsak bepoloskázott fedett nyomozó is megjelenik a történetben, ami nem nagyon akar előre haladni – legalábbis nem úgy, ahogyan azt a hatóság feltehetően szeretné. Pedig minden eszközt bevetnek. Lehallgatják, és figyeltetik a vendéglőt, Hiszékeny irodáját, sőt titkosszolgálati módszerekkel felnyitják, és bepoloskázzák az üres Rigolettót is. Figyelik Hiszékenyt, a mobilját, és az önkormányzat több dolgozóját, meg tucatnyi vonalas telefont.
Egy alkalommal három autóval hat titkos ügynök egész nap kukkolja az éttermet, ahová Hiszékenyt várják, de csak annyit állapítanak meg, hogy bemegy, majd tíz perc múlva távozik. A bevetett erők komolyságára jellemző, hogy az étterem bejáratát egyenesen egy doktori fokozattal rendelkező alezredes tartja szemmel.
Sem az étterem, sem a Rigolettó – három hónapig tartó – lehallgatása nem hoz értékelhető eredményt. (A Rigolettót feltehetően azért kellett bepoloskázni, hogy a helyiség megtekintése során esetleg Hiszékeny, és a fedett nyomozó között „várhatóan” elhangzó kompromittáló beszélgetést rögzíthessék. Úgy tudjuk azonban, az ott felvett hanganyag sem támasztja alá a vádat.
Mindez hihetetlen munkát, energiát, nem utolsósorban jelentős összegeket emészthetett fel, ezért is különös a lapunk által látott vádirat egyik mondata: „a vádbeli cselekmények vonatkozásában bűnügyi költség nem keletkezett”.
Fotó: Szalmás Péter
A provokátor csak tanú lesz
A besúgó tett bejelentést az ügyészségen a vesztegetés gyanúja miatt. Ő maga is részese volt ugyan a megvesztegetési kísérlet legendájának, az eljárásban jelenleg csak tanú, bár – információink szerint – korábban ő is egyike volt annak a négy további gyanúsítottnak, aki ellen végül nem emeltek vádat.
Jelenleg nem tudni pontosan, az illető hogyan, és miként került a Nemzeti Védelmi Szolgálat „zsoldjába”, illetve a „cég” miért technikázta be őt, és milyen feladatokkal bízta meg. Ami biztos, a szolgálatnak nincs ellenőrzési jogköre az önkormányzatok fölött, nem hatásköre az ott esetleg elkövetett jogsértések felderítése. Az NVSZ a fegyveres és rendvédelmi szerveket ellenőrzi.
Az pedig eddig nem kapott még nyilvánosságot, hogy a vendéglős és a besúgó egy másik ingatlanügyben is együttműködött. Ebben az esetben is közösen szövetkeztek „közvetítésére” egy Jászai Mari téri üzlet ügyében. És ebben az esetben is Hiszékeny Dezsőt kellett volna az érintett vállalkozónak – aki kivételesen nem fedett nyomozó volt – megvesztegetnie. Természetesen a két közvetítő is jutalékot kapott volna a kenőpénzből. Ez az ügy azonban még harmatosabb lábakon állt, mint az első. Annyira, hogy ebben Hiszékenyt meg sem merte gyanúsítani az ügyészség.
Azt a vádhatóság sem állítja, hogy a politikus pénzt kapott volna, ennek ellenére a vesztegetés bűncselekményét „befejezettnek tekinti”. Mindkét ügyben vádlott a vendéglős, az elsőben Hiszékennyel együtt, a másodikban, pedig egyedül. Az ügyeket egyesítették, ezt kezdi tárgyalni a Fővárosi Törvényszék egy hét múlva. Az ügyészség mindkettőjükre börtönbüntetést, és közügyektől eltiltást kér.
A Népszava megkérte Hiszékeny Dezsőt, reagáljon információinkra. Ő azt válaszolta, a cikkünkben foglaltakat teljes egészében nem áll módjában megerősíteni, a részletekről a tárgyalásig nem kíván nyilatkozni.
Fedetten, de törvényesen-e?
A Népszava az ügy kapcsán már írt a fedett nyomozó alkalmazásának lehetőségeiről. Fedett nyomozó bevetése csak súlyos indokkal, és jelentős kockázattal lehetséges a büntetőeljárásban. A magyar jog nem rendelkezik arról pontosan, hogy a fedett nyomozó mit tehet meg annak érdekében, hogy beépüljön egy bűnszervezetbe. A hatósági felbujtás viszont bűncselekmény, vagyis ha maga a nyomozó idéz elő egy bűncselekményt, s így büntethetővé válik a célszemély.
A bírónak kell eldöntenie, hogy a bűnt a fedett akció nélkül is elkövették volna-e, illetve, hogy a nyomozó kellően passzívan viselkedett, vagy túlságosan beavatkozott az események menetébe. A fedett nyomozás célja, hogy a veszélyforrásokat feltárja, és a jelent kutassa, nem pedig hogy befolyásolja azt. A fedett nyomozó még „szándékerősítő tevékenységet" sem folytathat, nemhogy „szándék-keletkeztetőt”. A legfontosabb annak bebizonyítása, hogy „a terhelt szándéka már kialakult”, és erre épült rá a fedett akció, amelyen keresztül a bizonyíték megszületett. Egy fedett nyomozó munkája mögött mindig körülbelül negyven másik rendőr segítsége áll, köztük a vezetőtisztje, azaz a kapcsolattartója. Magyarországon 1999 óta teszi lehetővé törvény a fedett nyomozást, amelyet ügyészi engedélyhez köt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága többször is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, de a magyar Alkotmánybíróság is tárgyalt a fedett nyomozás ellentmondásos területeiről.
Szigorú szabályai vannak a fedett nyomozó bevetésének – mondta a Népszavának a szervezett bűnözés elleni szolgálat korábbi munkatársa is. Először is: a fedett nyomozó nem tartozhat az ügyészség állományába. Törvényi felhatalmazás alapján, szigorúan a célhoz kötöttség elve mentén járhatnak csak el. Ehhez azonban meg kell lennie a bűncselekmény(ek) alapos gyanújának, a gyanú alapját képező információknak pedig többszörösen ellenőrizettnek, dokumentáltnak kell lenniük. Példaként említi, hogy a célszemélyről olyan bizonyítékoknak kell rendelkezésre állnia, hogy korrupt életmódot folytat, hasonló bűncselekmények gyanújába keveredett korábban vagy más dokumentált terhelő adat áll rendelkezésre. Arról szó sem lehet – állította a szakember -, hogy „gereblyézésre” alkalmaznak fedett nyomozót, mondván, hátha talál valami terhelőt a célszemélyre, illetve bármibe „beugrathatja”. Csak akkor szabad bevetni ezt a nyomozati módszert, ha más módon nem szerezhető be olyan bizonyíték, amely igazolhatja a bűnös tevékenységet.