A múlt év őszén „Az Est"-ben „Fekete mise" címen novella jelent meg, amelyet Karinthy Frigyes írt. Ebben a novellában egy fekete mise lefolyását rajzolta meg az író, amint a Sátán templomában meztelen emberek a bűnnek áldoznak, az oltárról azonban hirtelen lelép egy csecsemő, amire az őrjöngő gyülekezet megszelídül és az anyaságot ünnepli. A novella miatt Karinthy ellen a budapesti ügyészség vallásgyalázás és szemérem elleni vétség címén vádat emelt azzal az indokkal, hogy a fekete mise leírása a katolikus vattás egyházi szertartásának kigúnyolása és a misére összegyülekezett emberek megrajzolása1 azonkívül sérti a szemérmet is.
Az ügyet szerdán tárgyalta a budapesti törvényszék Töreky-tanácsa.
A tárgyalás megnyitása után az ügyész zárt tárgyalást indítványozott, amit azonban a bíróság elutasított. A vádirat ismertetése után fölolvasták az inkriminált novellát, majd Karinthy Frigyest hallgatták ki.
Az író előadta, hogy nem érzi magát bűnösnek. Hiba talán az, hogy nem írta meg olyan világosan a novellát, hogy azt mindenki, még az ügyész is, megértse. Ezzel az írásművei, mint mindig, ezúttal is az volt a célja,- hogy a szatirikus és démonikusnak nevezett irodalmi stílust nevetségessé tegye.
Ennek a műfajnak a művelői ugyanis úgy állítják be a szerelmet, mint valami szörnyűséget, amely lealjasítja az embert, hogy ennek az iránynak a lehetetlenségét és tarthatatlanságát bebizonyítsa, azért írta meg a novellát. Hogy rendesen az írások kifigurázásánál a karikatúrát szokta választani, ezúttal azonban tovább akart menni és ki akarta mutatni, hogy milyen hamis az a művészet, amelyik ne látja be az anyaság nagy erkölcsi értékét.
Ő tehát novelláját nem a pornográfia dicsőítésére, hanem ellenkezően, annak ostorozására és a szerelem igazi lényegének, az anyaságnak dicsőítésére írta. A vallás gyalázásra vonatkozóan kijelentette, hogy a novellában előforduló templom csak jelképes templom, az nem az isten, hanem a sátán temploma, amit olyan módon állított be, mint ahogy azt az egyházi írók is teszik.
Az elnök erre megjegyezte, hogy az ügyész másképp látja ezt, szerinte a cikk javarésze orgia leírása, Karinthy erre azt válaszolta, hogy aki ezt a novellát olvasta, arról fölteszi, hogy mást is olvasott tőle és így tudja, hogy ez a leírás tulajdonképpen csak idézet. Ha ezek a kitételek elegendők a vád alapjául, akkor a cikk olvasója és idézője is elkövette a szemérem elleni vétséget.
Elnök: Ön megbecstelenítette a római katolikus egyházat. Egész pontosan egy katolikus templomot ír le. Mi az ön vallása?
Karinthy: Én evangélikus vagyok.
Elnök: Na, látja, ez az oka annak, hogy katolikus templomot ír le, mert szégyelli a saját templomát meggyalázni.
Karinthy: Amint mondottam, a sátán templomáról van szó. Nyilvánvaló, hogy a protestáns templomokból hiányzik az a sok szín, kép, ami ehhez a tárgyhoz szükséges.
Ezután Herczeg Ferencet hallgatták ki irodalmi szakértőként. Herczeg az elnök kérdéseire kijelentette, hogy Karinthy novellájának irodalmi értéke van, mint minden szónak, amit Karinthy leír, mert Karinthy olyan tehetséges, hogy egyetlen a magyar irodalomban, akinek tehetsége kétségen és vitán fölül áll. A novella kerete neki nem szimpatikus, de mély erkölcsi gondolat van benne, az anyaság győzelme. Karinthyban van valami burleszkelem és megérti az ő álláspontját, amikor ezzel az írásával a szatanikus irodalmat akarta kifigurázni. A szatanizmus egyébként nem vallásgyalázás, mert ez az irodalomnak állandó témája és például Jókai a Fekete Gyémántok című regényében szintén leír egy konkrét misét, amelynek minden sora istenkáromlás. De most, amikor olyan érzékenyek az emberek vallási kérdések iránt, nem tartja szerencsésnek ennek a témának a feszegetését. Az azonban egészen bizonyos, hogy Karinthy valóban csak parodizált, mint ahogy annak idején Adyt is kifigurázta.
Elnök: Pornográfiának tartja nagyságod ezt a novellát?
Herczeg: Egyáltalában nem tartom annak az eszméje a leghatározottabban erkölcsös.
A védő kérdésére ugyancsak kijelentette Herczeg, hogy semmi esetre sem tartja az írást erotikusnak. Végül Karinthy még egyszer hangsúlyozta, hogy egyáltalában nem akarta sem a vallást, sem a szemérmet meggyalázni.
A bíróság hosszai tanácskozás után hirdette ki az ítéletet, amely szerint Karinthy Frigyest valláselleni kihágás címén nyolc napi fogházra ítélte, a szemérem elleni vétség és a vallásgyalázás vádja alól fölmentette. Az ítélet ellen úgy a, vádlott, mint az ügyész föllebbezést jelentettek be.
Népszava 1925. április 2.