- Quaestorizmus

Hogy őszinte legyek, ez az egész katyvasz, amit a kormány a Quaestor ügyben létrehozott, már nem tart lázban. Pontosabban nem lázban tart. Az undor nálam már elérte a keserű fásultság szintjét. Lehet, hogy ez is a cél a sok lényegesnek látszó lényegtelen szövegeléssel, és az ezek között veszni hagyott, meg az elhallgatott lényeges információkkal. Mintha a beszéd elveszítette volna az eredeti funkcióját. A NER-ből kihallatszó hangok magyarul szólnak, de a különböző szájakból, néha még ugyanabból a szájból, de más-más alkalommal elmondott szavak értelme nem áll össze jól követhető gondolatokká. Ez a kommunikáció kerül olyan sokba az adófizetőknek. Szerintem a lényeg az, hogy Tarsoly Csabát a kormányban ülő barátai hagyták lubickolni, mert ez nekik is jó volt, csakhogy a medencéből kicsapott a
víz, mert túl nagy talpast ugrott. Engem nem érdekel, hogy bő öt évvel ezelőtt, az akkori kormány, hibázott-e ebben az ügyben vagy sem, mert nem az a kormány vonta kétharmadnyi kebelére Tarsolyt, és nem az a kormány tartotta ott addig, amíg ennek a kormánynak a feje - állítólagos bölcs előrelátással - le nem pöckölte onnan. Már ha így történt, és nem úgy, hogy a mostani miniszterelnök a még meglévő tekintélye terhére eljátszott egy szerepet, és ennek keretében ötölte ki azt a kitalált kisebbik rosszat, hogy ő mentette ki a quaestori zaciból a közpénzt. Lám, milyen jól jöttek ki ebből is: államkötvényt tettek be, és készpénzt kaptak vissza. Ez a változat azonban csonka, mert nem tudni, hogy mi történt a közpénzen vett államkötvényekkel, és arra, ami történt, ki és mi alapján adott felhatalmazást. Az eljátszott szerep szerint a miniszterelnök tudta, hogy baj van, de ebből következően azt is tudnia kellett (volna), hogy intézkedésével a kisbefektetőket semmizi ki. Úgy kell nekik, miért nem vigyáztak jobban! Gesztus csak a régi barátnak jutott, kérdés, hogy mit tudott kivinni a két hétig nyitva álló kiskapun. Ez a kormány akarva-akaratlanul új politikai kategóriát alkotott, a quaestorizmust. Ennek lényege: A bajban lévő barátot csak annyira hagyd veszni, hogy az eleresztett kezével is védeni tudjon a bajtól.