Keletről fúj a diktatúra szele

„Az embernek keletre kell utaznia, ha otthon akarja magát érezni”. Egyebek mellett ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök szerdai kazahsztáni látogatása során. Az ország vezetőjét, Nurszultan Nazarbajevet pedig a „kazahsztáni stabilitás ékkövének” nevezte. Tény, hogy Kazahsztán belpolitikailag stabil, ez azonban nem az emberek fennálló rendszer iránti mérhetetlen lelkesedésének köszönhető, hanem annak, hogy a volt szovjet tagköztársaság a térség több más államához hasonlóan diktatúra, ahol lábbal tiporják az emberi jogokat.

Februárban Vlagyimir Putyin orosz elnök, majd Ahmet Davutoglu török kormányfő volt a magyar miniszterelnök vendége, most pedig Asztanában kazah vendéglátóival találkozhatott Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök tavalyi tusványosi beszédében Oroszországot és Törökországot jelölte meg, mint követendő példát, de időközben vélhetően rájött arra, hogy akadnak az említetteken kívül további olyan országok, amelyek még jobb példát jelenthetnek Budapest számára. Ezen államok Moszkvánál és Ankaránál is sajátosabban értelmezik a demokráciát, elnyomják, bebörtönzik az ellenzék tagjait, lábbal tiporják a szabadságjogokat, s a vallásszabadságot sem tartják tiszteletben.

A névadó elnök

Kazahsztán neve nem örök. Mint tavaly Nurszultan Nazarbajev jelezte, el akarja hagyni a szerinte rosszul csengő –sztan végződést, s a „Kazak Yeli” névben, a „Kazahok hazájában” gondolkodik. Szerinte így különbséget tudnak tenni a befektetők országa és a térség más államai között. Ugyanakkor azt is mondta, hogy először „meg kell beszélni a néppel”. Hogy ez népszavazást jelent-e? Szakértők nem tartják valószínűnek, hogy egy ország átnevezése gyökeresen változtatna a befektetők tervein.

A jelentős nyersanyaglelőhelyekkel rendelkező Kazahsztán is mintapéldája ennek. Mit is érdemes tudni Magyarország legújabb barátjáról?

Az ország elnöke, a „stabilitás ékköve”, Nurszultan Nazarbajev két és fél évtizede határozza meg Kazahsztán belpolitikáját. 1989-ben a kazah kommunista párt első titkárának nevezték ki, majd a Szovjetunió felbomlása, a függetlenség kikiáltása után 1991 áprilisában öt évre választották meg már-már „szovjet” eredménnyel, a voksok 96 százalékával.

Kazahsztánban egyetlen választás sem felelt meg a nemzetközi normáknak. 1993-ban olyan alkotmányt fogadtak el, amely lényegében mindenfajta kontroll nélküli hatalmat biztosít az elnök és adminisztrációja számára.

Miután a Kazahsztánban nem létezik nyugati értelemben vett független média, s a televíziók, rádiók a hatalom szócsövei, demokratikus elnökválasztási kampányt sem rendezhettek, így Nazarbajevet mindig újraválasztották, 1995-ben például népszavazás révén terjesztette ki elnökségének hatályát 2000-ig.

Az államfőt 1999-ben és 2005-ben is újraválasztották. Igaz, ez utóbbin „csak” 91,1 százalékot kapott. 2007-ben azonban már nem akart többet bíbelődni holmi választásokkal. Olyan alkotmánymódosítást fogadott el a parlament, amely szerint Nazarbajevet annyiszor választják újra, ahányszor csak óhajtja, addig marad hatalmon, ameddig akar. Kikötötték azonban azt is, hogy a jogszabály csak rá vonatkozik, ha más indul, az csak öt évig maradhat az elnöki székben…

Tekintsük át, melyek a legkomolyabb vádak a kazah vezetés ellen.

Rendőri túlkapások

Bár az ellenzéknek semmiféle mozgástere sem volt, a 2010-es évek elején egyre nagyobb lett a mozgolódás a lakosság körében. A hatalom azonban vaskézzel vert le minden megmozdulást. 2011 decemberében az olajban gazdag Mangystau tartományban a munkások sztrájkba léptek a siralmas munkakörülmények és az elmaradt bérek miatt. A helyi bíróság törvénytelennek minősítette a munkabeszüntetést, s majdnem ezer alkalmazottat bocsátottak el.

Néhányan közülük elfoglalta a helyi székhely, Zanaozen központját, a tüntetők jobb érdekképviseletet és a munkások jogainak elismerését követelték. Egyre többen csatlakoztak a megmozdulásokhoz, mígnem 2011. december 16-án összecsapások törtek ki: a rendőrök tüzet nyitottak a megmozdulások fegyvertelen résztvevőire. Hivatalos források szerint tizenegyen haltak meg, de ellenzéki források több tucatnyi áldozatról tudnak. A zavargások során felgyújtották egyebek mellett a helyi szálloda épületét. Majdnem százan sérültek meg. Nazarbajev elnök mosta kezeit: több helyi illetékest elbocsátott.

Már a zavargások után a népszerű kazah énekes, Bavyrjan közzétett egy dalt, amelyben az államfőt bírálta, amiért nem hallgatta meg a munkások követeléseit. Művét rögtön megjelenése után betiltotta az asztanai kormány. Mindenesetre, amint a BBC utalt rá, ez volt a legnagyobb megmozdulás, amellyel Nazarbajevnek elnöksége évtizedei alatt szembesülnie kellett. Mindmáig nem vizsgálták ki a rendőri túlkapások ügyét, s nem büntették meg a vérengzés elkövetőit.

2013-ban egyébként más ügyek kapcsán több rendőri tisztviselőt ítéltek el, mert erőszakot alkalmaztak, s az év júliusában kínzásellenes törvényt hoztak, egy emberi jogi szervezet arról számolt be, hogy csak 2013 első félévében 201 jelentés jutott el hozzájuk rendőri túlkapásokról.

Korrupció

Kazahsztán a világ legkorruptabb országai közé tartozik. A Transparency International 2014-es listáján a 176 ország közül a 126. helyet foglalta el, a 100-ból 29 pontot gyűjtött. Igaz, ezzel megelőzi Oroszországot, amely ugyanezen index szerint a 136. helyen állt, 27 pontot gyűjtve. Az asztanai költségvetést nem jellemzi átláthatóság – derült ki az ezt vizsgáló 2010-es Open Budget Indexből.

Nazarbajev saját állítása szerint keményen harcol a korrupció ellen. 2011-ben „szent háborút” indított ellene, s meghirdette „a korrupció elleni tíz lépés” programját. Nem mindenki volt azonban meggyőződve a hadjárat őszinteségéről. Zambanek Nurkadilov volt miniszter magát az elnököt szólította fel arra, nyilatkozzon azokról a vádakról, amelyek szerint 2010-ben amerikai olajvállalatok dollármilliókkal vesztegettek meg kazahsztáni illetékeseket.

A válasz persze elmaradt, ami nem túl meglepő különösen abból kiindulva, hogy Nazarbajevet a posztszovjet térség „utolsó oligarchiái” között emlegetik. Szergej Guriev és Andrej Rahinszkij 2006-ban, a volt szovjet és a kelet-európai vezetők vagyonának helyzetét vizsgáló tanulmányában meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt állította, hogy Nazarbajev egymilliárd dollárt utalt át saját bankszámláira. A nem csekély összegre az olajbevételek lefölözéséből tett szert. Ez azért sem tűnik légből kapottnak, mert a teljes olajszektorra rátette a kezét a Nazarbajev család.

„Biztosítom önt, Karim Maszimov miniszterelnök úr, hogy nem látunk semmiféle ellentétet az Európai Unió és az Eurázsiai Gazdasági Unió között. Annak vagyunk a hívei, hogy ez a két unió szorosan együttműködjön, biztosak vagyunk benne és elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy Magyarországot Kazahsztánnal egyetlen, Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő gazdasági unió keretében kapcsoljuk össze” – jelentette ki a kazah állami hírügynökség tudósítása szerint Orbán Viktor szerdán Asztanában.

Tudni kell, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unió Nazarbajev elnök egyik büszkesége. „Egy nyílt térként s az Európa és Ázsia növekvő gazdaságai közötti kapocsként tekintünk rá” – fejtette ki tavaly. Ha azonban végigtekintünk a 2014. május 29-én létrejött eurázsiai unió alapítóinak listáján, megállapíthatjuk, hogy nem éppen a legdemokratikusabb vezetők hívták életre, hiszen az aláírók között találhatjuk a kazahok mellett Oroszországot és Fehéroroszországot.

Sajtószabadság

Ami a kazahsztáni szólásszabadságot illeti, a Human Rights 2014-es jelentése szerint 2012 decemberétől sietve perbe fogtak ellenzéki újságírókat, bíróság tiltotta be a Vzgljad, a Golosz Reszpubliki című lapokat, bevonták az egykor műholdon is elérhető K+, illetve a Sztan TV sugárzási engedélyét. 2013-ban három hónapra felfüggesztették a Pravda Kazahsztana, illetve a Tribuna című lapok kiadási engedélyét „technikai okokra” hivatkozva. Betiltották továbbá a fiataloknak szóló Zhezkazgan című lapot is.

Nem kíméli a kormányzat azokat, akik bírálni merészelik a hatalom gyakorlóit. Alekszandr Harlamov újságíró azzal vívott ki hírnevet magának, hogy górcső alá merte venni a kabinet korrupciós ügyeit. Meg is kapta „méltó” büntetését: 2013 áprilisában egy hónapos „pszichikai vizsgálatnak” vetették alá. Később házi őrizetbe helyezték, ügyét mind a mai napig nem zárták le. A független újságírók fizikai bántalmazás veszélyének is ki vannak téve: 2013 januárja és augusztusa között például tíz alkalommal támadták meg e hivatás gyakorlóit.

Vallásszabadság

Bár Kazahsztán, ahol a lakosság 70 százaléka muzulmán, igen büszke arra, mekkora a vallásszabadság az országban, s a szabad vallásgyakorlást papíron az alkotmány is garantálja, bizonyos kisegyházak ellen a 2000-es években a rohamrendőrséget vetették be. 2008-ban pedig letartóztatták az Egyesítő Egyház egyik helyi vezetőjét, Elizaveta Drenicseevát.

2011-ben a vallásszabadságot csorbító törvényt fogadtak el. Az új jogszabály kapcsán 2013-ban 119 személy ellen indult eljárás, kettőt börtönbüntetésre ítéltek a jogszabály megsértése miatt. Egy protestáns lelkipásztort igencsak gyanús vádakkal illettek, őt „pszichiátriai megfigyelés” alá helyezték.

Gyülekezési szabadság

Az elmúlt években több személyt is letartóztattak amiatt, mert „nem engedélyezett” tüntetést szerveztek. Egy asztanai bíróság 7-15 napos elzárásra ítélt két polgári jogi aktivistát emiatt.

Utódlás

Sokáig úgy tűnt, hogy 1940-ben az született Nurszultan Nazarbajev halála után lánya, Dariga kerülhet az elnöki székbe. Ő sokáig az állami Khabar hírügynökséget irányította, s 2006-ban megalapította az Aszar nevű politikai erőt, amely – mily meglepő – 2006 júliusában egyesült apja pátjával, az Otannal. Időközben azonban állítólag megromlott a kapcsolata apjával.

A kazah csavar

Az említett jogsértések ellenére Kazahsztán megítélése nem rossz a nemzetközi sajtóban. Jonathan Aitken volt brit miniszter Nazarbajevről szóló könyve is inkább pozitív kicsengésű, s az amerikai sajtóban sem úgy ítélik meg az elnököt, mint Vlagyimir Putyint, vagy Alekszander Lukasenkót. Bár 2013-ban az Európai Parlament is foglalkozott a kazahsztáni jogsértésekkel, ebből sem lett semmi. A kazah olajkészletek a Nyugat számára is nagy csábítást jelentenek. Amikor például 2012-ben Lady Ashton, az EU volt külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője Asztanában járt, nem beszélt jogsértésekről, csak kereskedelmi témákról. Washington ugyan 2011-ben aggodalmát fejezte ki az akkor elfogadott egyháztörvény kapcsán, ám az évente megrendezett kazah-amerikai Stratégiai Partnerség Bizottsága találkozón is csak gazdasági témákról tárgyalnak.

Mit keres a legfőbb ügyész Kazahsztánban?

Orbán Viktor kormányfő kazahsztáni látogatása során bűnügyi jogsegély-egyezményt kötött Trócsányi László igazságügyi miniszter. Mint az a Kazinform állami hírügynökség beszámolójából kiderül: Askhat Daulbayev kazah és Polt Péter magyar legfőbb ügyész is megállapodott az együttműködésben “a bűnözés, a terrorizmus, a szélsőségesek, a kiberbűnözés, a drogkereskedelem stb. elleni közös fellépésről.” (A "stb. - etc. - szó szerint szerepel a honlapon.)

Különös tekintettel a "stb."-re, megkérdeztük Bárándy Péter volt igazságügyi minisztert, mi keresnivalója van egy EU-tag demokratikus jogállam legfőbb ügyészének egy diktatúrában?Nemzetközi jogi és a bűnügyi együttműködésre természetesen szükség van, nem lehet azt mondani, hogy amelyik országnak nagyon eltérő a jogi berendezkedése a miénkhez képest, azzal nem alakítunk ki semmilyen viszonyt - mondta Bárándy.

Ugyanakkor szigorú korlátai vannak annak, milyen mértékben működünk együtt egy diktatórikus rendszerrel, hiszen a viszony még olyan látszatot sem kelthet, hogy egyetértenénk egy nem jogállami berendezkedéssel. Ezért igencsak korlátozott az a terület, amelyen az együttműködés a kazah és egy uniós állam, Magyarország között elképzelhető. Még a bűnügyi kooperáció is behatárolt, hiszen ismert például az az embertelenség, ahogyan Kazahsztánban a foglyokkal bánnak.

Ugyanezt kell hangsúlyozni a civiljogi egyezményeknél is, nagyon ki kell egyensúlyozni az érintett területeket, hiszen, hogy egyetlen példával éljek, merőben más a két állam viszonya a magántulajdonhoz.Az együttműködést mindezekért célszerűbb alacsonyabb, technikai szinten kiépíteni. Ám a mostani, demonstratívnak mondható delegáció azt sugallja, hogy a magyar jogrendszerben az egyik legfelsőbb szinten álló személy elfogadja azt, ami Kazahsztánban van, és ez tűrhetetlen egy jogállam - Magyarország - esetében.

Azt kell mondjam tehát, önmagában az, hogy egy uniós ország legfőbb ügyésze egy súlyos diktatúrába egyáltalán beteszi a lábát és ott megállapodást ír alá, nem biztos hogy jó fényt vet az országra.