A testvérvárosok alapötlete szerint egy-egy politikailag és/vagy földrajzilag távol eső kis- vagy nagyváros partneri viszonyt alakít ki egymással, hogy az emberek közötti kapcsolatokat erősítsék. Dióhéjban ez a meghatározása a legtöbb helyen csak fincsitúráknak nevezhető látogatások paravánjának.
A napokban Siófokon robbant ki botrány, amikor is egy, a polgármesternek szóló, négynapos kaliforniai testvérvárosi látogatásból kilencfős két hét lett. Értem én: Walnut Creek kellemes hely lehet ott San Francisco mellett…
Jó dolog a testvérvárosság, előmozdítja a gazdasági, és kulturális kapcsolatokat, és még sorolhatnám a lózungokat, amiből – tisztelet a kivételnek - rendszerin egy szó sem igaz. Csak, hát remek dolog utazgatni, az általunk képviselt lakosság pénzén. Szülőfalum például most akar kapcsolatot létesíteni egy kínai városkával (csaknem annyian laknak benne, mint Budapesten). Hogy gyümölcsöző lesz-e, azt nem tudom, de hogy olcsó nem, az biztos.
Csak azon tűnődöm, Siófok – ha már ő került szóba -, miért Kaliforniában, meg Finnországban testvérkedik, miért nincs „brúderje” mondjuk Etiópiában vagy Koszovóban? Pedig az ottaniak is biztosan vágynak gazdasági, kulturális, és emberek közötti kapcsolatokra. Ja, hogy oda nem annyira szeretnének utazni?
No, itt mutatkozik meg e „testvériség-máz” hazug mivolta.
