Germanwings, a média és mi

Ez a másodpilóta nem "szegény depressziós" fiatalember, hanem gonosz tömeggyilkos volt.

Ausztriában a televízióból értesültem először, hogy a Germanwings Barcelona Düsseldorf járata (amelyen decemberben magam is utaztam) a francia Alpokban lezuhant. Ha jól emlékszem már két nap múlva, minden német nyelvű lapban olvashattam a légi katasztrófa okáról. Magyarországra visszatérve azóta is újra és újra elemzik a katasztrófa okát.

Azaz, azt hiszik,hogy azt elemzik.

Miről hallok napról napra? Arról, hogy a másodpilóta pszichológiai kezelés alatt állt, hogy depressziós volt, hogy otthagyta a barátnője, hogy megsérült a szeme. Mit látok napról napra? Képeket egy fiatal, helyes, kedves arcú fiatalemberről. Szegényről. Szegény tömeggyilkosról..

Elejétől végig minden hamis, mi több, hazug.

Igen sok depressziós ember él sajnos a világon. Közülük, megint sajnos, sokan követnek el öngyilkosságot. De tömeggyilkosságot?

Az öngyilkosság motívuma lehet pszichológiai, de formája nem az. Divatja van. A nagy gazdasági válság idején Amerikában az öngyilkosok ablakból vetették magukat az utcára. Ez a forma rögződött a képzeletben. Mutattak nekem olyan sziklát, ahogy olyan hidat is, melyekről az öngyilkosok a szakadékba illetve a folyóba vetették magukat. Ez volt a divat. Öngyilkosok néha magukkal visznek valaki mást is a halálba (ha az a divat). Többnyire azokat, akik megsértették őket, akinek nyomorúságukat szerintük köszönhetik: házastársat, szülőt, tanítót, iskolatársat, hűtlen szeretőt, de nem ismeretleneket, nem idegeneket.

Miért akkor idegeneket, ismeretleneket? Miért ártatlanokat, miért gyerekeket?

A Germanwings másodpilótája (szándékosan nem írom le a nevét s azonnal meg is mondom, hogy miért) minden nap, minden újságban olvasott öngyilkos terroristákról, ahogy azt is látta, hogyan ünnepli őket a nép-, minél több embert öltek meg, annál jobban. Micsoda hősök! Meg is mondta barátnőjének, hogy olyasmit fog tenni, ami megörökíti nevét. (Ezért nem írom le). Feltehető, hogy az öngyilkos terroristák ünneplése volt az, ami megmozgatta a fantáziáját. Itt a minta, meg lehet tenni, mások is teszik, azok pedig hősök. Miért ne? Miért ne én is? (Sejtem, hogy valami hasonló történt a képernyőről eltűnt és soha meg nem talált Malaysian Airline gépével is).

A Germanwings esetét elemzők valószínűleg nem olvasták a „Bűn és bűnhődést”, vagy legalábbis nem értették, amit olvastak. Raszkolnyikov a nagy Napóleont akarta utánozni, amikor megölte az öregasszonyt és féleszű nővérét. Ő is depressziós volt, mint tudjuk, s ugyanakkor egy modellt követett. A nagy Napóleont (aki tényleg nagy volt) most és itt az iszlámista terroristák helyettesítik.

Arisztotelész annak idején négy okot különböztetett meg, ezek közül manapság csak a ható-okra kérdeznek. Mi több, a motívumot a ható okkal azonosítják. Mi volt az oka? Depressziós volt. Pszichológiai kezelés alatt állt, pilóta akart maradni. Nem kérdeznek a cél-okra. Milyen célból tette, amit tett, mi járt a fejében? Röviden: miért gyilkolt? Miért gyilkolt ártatlanokat? S a válasz egyszerű: mert ezt a modellt látta maga előtt. Meg sem fordult a fejében, hogy a tömeggyilkosság bűn, hiszen minden nap látta, hogy meggondolás nélkül követik el. A pszichológia állapít, nem válasz a cél-ok, a szándék kérdésére.

Vajon a szándéknak is van-e oka? Ha igen, akkor valószínűleg az, hogy elvesztettük morális érzékünket.

A minap hallottam, hogy egy neves filozófus az öngyilkos terroristákról szólva azzal fordult közönségéhez, hogy vajon nem szép dolog-e manapság, hogy egy ember életét áldozza fel, mindegy, hogy milyen formában? Felháborodottan mondtam, hogy a kérdés rosszul van feltéve. Helyesen úgy tenném fel, hogy vajon szép dolog-e manapság ártatlan, semmit sem sejtő embereket békeidőben meggyilkolni, mindegy hogy milyen formában?

Úgy érzem, hogy elvesztettük morális érzékünket. A bűnt nem nevezzük bűnnek, a gonoszt nem nevezzük gonosznak (kivéve, ha politikai érdekünkben áll, s akkor többnyire propaganda célok miatt). Nemcsak békében, hanem háborúban is bűnnek számít, ha valaki a harci cselekményben részt nem vevő, ártatlan embereket véletlenül kiválasztva, szándékosan meggyilkol. Ők, ha megtalálják őket, a hágai törvényszék elé kerülnek, s nem érdekel bennünket, hogy depressziósak voltak-e vagy sem.

Ez a másodpilóta nem "szegény depressziós" fiatalember, hanem gonosz tömeggyilkos volt. Mondjuk ki már végre.

S azt is mondjuk ki végre, hogy az öngyilkos terroristák igen veszélyes példát mutatnak. Hogy nem csak azzal védekezünk a hasonló esetek ellen, hogy mostantól fogva egyedül nem ülhet senki sem a pilótafülkében (autóbuszt is lehet a szakadékba vinni), hanem azzal is, hogy a morális felháborodásunkat minden ceremónia nélkül, határozottan kifejezzük. Az öngyilkos terroristák egyszerű tömeggyilkosok. Utánzóik is egyszerű tömeggyilkosok. A katasztrófáról szóló első beszámoló szerint terrorizmus gyanúja nem forog fenn. Gyanú? Ez maga is terrorista akció volt! Utánzáshoz nem kell ideológia, elég a példa. Ebben az estben talán beszélhetne Arendt a gonosz banalitásáról. De mégsem. Mert száznegyvenkilenc ártatlan ember halála minden, csak nem banális.

A gonosz betört langyos világunkba, s mi nem tudunk vele mit kezdeni.

2015.04.07 08:05

Szerintem

Igazságtalan rendszer Szinte állandó téma a fenntartható és igazságos nyugdíjrendszer, ezen belül a kisnyugdíjasok helyzete. Kezdjük az elején, miért is kaphat valaki több nyugdíjat, mint más. 1., Mert értékesebb munkát végzett, és ez után magasabb jövedelmet kapott, ami után több nyugdíjjárulékot fizetett. 2., Hosszabb munkaviszony után ment nyugdíjba, tehát tovább fizette a nyugdíjjárulékot. 3., Minden jövedelme után befizette a nyugdíjjárulékot. Ugyanis előfordul olyan is, hogy valakinek azért van kis nyugdíja, mert nem így járt el (vállalkozók, színészek stb.). 4., Van-e nyugdíjjárulék plafon vagy nincs. Ez a négy tényező határozza meg az egyes emberek nyugdíjának összegét. Tehát amikor nyugdíjba mennek a munkavállalók, akkor még többé-kevésbé igazságosnak mondható és fenntartható a megállapított nyugdíjuk. Az igazságtalanság ezután következik. Tudomásom szerint minden rendszerben százalékos arányban történt és történik a nyugdíjak összegének évenkénti emelése. Szerintem ez a „rákfenéje” a rendszernek, a kisnyugdíjak ezért csökkennek az átlaghoz és a magasabb nyugdíjakhoz képest. Ugyanis a nyugdíjba menetelt követően egyik nyugdíjas sem végez értékesebb vagy kevésbé értékes munkát, járulékot sem fizet (kivéve a nyugdíj mellett dolgozókat). A százalékos rendszer szerint a már egyszer figyelembe vett különbség alapján megállapított magasabb nyugdíj összege tovább emelkedik, minden indok nélkül. Erre mondhatjuk: pénz csinál pénzt. Tehát meg kell szüntetni a százalékos nyugdíj korrekciót, és az emelésre szánt összeget mindenki számára egyenlő arányban kell biztosítani. Így csak az eredeti munka alapján szerzett nyugdíj összegének különbsége marad meg, de a rés nem csökken és nem is növekszik. Dr. Jókai Oszkár Rokkantak Az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot, miszerint jogtalan volt a rokkantsági ellátásban részesülőktől a felülvizsgálat során más szempontok alapján megvonni a járandóságot. Ez azonban már eső után köpönyeg. Több ezer ember sorsát tették tönkre. De azok a orvosok, akik ilyen határozatokat hoztak, tudták jól, hogy amit leírnak, nem felel meg a valóságnak. Ezeket az orvosokat nem lehet(ne) felelősségre vonni? Hiszen nem egy ember öngyilkos lett, és számtalan családot tettek tönkre. Már akkor is lehetett tudni, hogy az a cél: minél kevesebb legyen a rokkant, ne kelljen az államnak fizetnie. Most vajon az érintettek visszakapják visszamenőleg is a rokkantsági járadékukat? Félek, kereszténydemokrata kormányunknak a rokkantak továbbra sem számítanak, csak teher a nyakukon, amitől szerettek volna megszabadulni, és valamelyest sikerült is, kozmetikázva a statisztikákat. Amik mögött sajnos hús-vér, élő hétköznapi emberek voltak, vannak és lesznek. Makovics János 
2018.11.17 16:00
Frissítve: 2018.11.17 16:00

A macedón menekült hete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy börtönbüntetésre ítélt macedón miniszterelnök, aki a börtön helyett Budapestet és a szabadságot választotta. Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella alapon. De hol volt? És hol nem volt? Közben pedig vajon ki segítette, netán vitte egyik helyről a másikra?  
Íme, a dodonai válasz: Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy „a magyar állami hatóságoknak semmi köze ahhoz nem volt, hogy a volt macedón miniszterelnök saját államának területét elhagyta.” 
Csakhogy ezt nem is állította senki. Annál inkább azt, hogy miután Gruevszki valahogy kijutott Macedóniából, a magyar állam mégiscsak kinyújtotta feléje Orbán Viktor segítő kezét. Vagy autóját. Vagy repülőgépét.
Szorosan felsorakozott Gulyás mögé Hidvéghi Balázs, a Fidesz előretolt kommunikációs igazgatója. Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában úgy reagált az albán sajtó értesülésére – amely szerint a volt kormányfőt az albániai magyar nagykövetség autójával magyar diplomaták szállították tovább –, hogy ezt Gulyás Gergely már cáfolta, hiszen megmondta, hogy a magyar kormány nem működött közre Gruevszki Macedóniából történt távozásában.
Abban viszont minden jel szerint nagyon is közreműködött, hogy aztán idetaláljon Budapestre. Gulyás délelőtt még nem tudhatta, mit ír majd az albán média délután, így azt előre nem is cáfolhatta. Főleg, hogy a magyarok nem Macedóniából csempészték ki Gruevszkit, hanem már Albániából Montenegróba. Hogy onnét hová vitték és hogyan, azt egyelőre nem tudjuk, mivel azonban közben az is kiderült, hogy az Orbán Viktort gyakran szállító magánrepülő Belgrádban járt, márpedig ott éppen nem volt semmilyen futballmeccs, elképzelhető, hogy Gruevszki luxus menekülő járművet is kapott tőlünk. 
Az igazság körmönfont kerülgetésére, vagyis a hazug mellébeszélésre Gulyás Gergely egy másik közlése is jó példa. Mint mondta, Gruevszki „egy magyar külképviseleten tett szándéknyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy menedékjog iránti kérelmet kíván benyújtani.”
A törvény azonban ilyen szándéknyilatkozatot nem ismer. Lehet, persze, hogy a nyilatkozat csupán egy SMS volt, amely úgy szólt, hogy „Viktor, segíts! Nikola”, de akármit szándékozott is kérni Gruevszki akárhol, menedékkérelmet csakis Magyarországon adhat be. Ehhez pedig ide kellett hozni. És ezt a szívességet a magyar kormány, úgy látszik, készségesen megtette. Amire az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt sürgette, hogy Gruevszkit adjuk ki Macedóniának, hiszen ott átlátható és alapos eljárásban ítélték jogerős börtönbüntetésre. Hidvéghi az ezt firtató kérdésre így válaszolt: az amerikaiak „egy szuverén ország belügyeibe avatkoznak be ezzel a nyilatkozattal.”
Ne már! Az amerikai nyilatkozat ugyanis csupán reakció arra, hogy Magyarország egy Macedónia nevű független ország belügyeibe avatkozott be azzal, hogy idemenekített egy börtönbüntetésre ítélt politikust. Így tiszteli az Orbán-kormány a szuverén nemzetállamok függetlenségét.
Jobb ma egy menedékjog, mint holnap egy cella
2018.11.17 08:17
Frissítve: 2018.11.17 08:33