.A brit szélsőbalosok bevallottan a görög Sziriza sikerén felbuzdulva döntöttek a megmérettetés mellett. A hetvenkilenc éves Ken Loach sok filmjét Magyarországon is bemutatták, a Szesztolvajok, a Még egy csók, a Szabad világ, vagy korábban a Kes sokunk szép mozi-élménye. Loach mindig szocialistának vallotta magát, balra áll a brit Munkáspárttól, de semmiképp sem nevezhető dogmatikus gondolkodásúnak. Egyszerre híve a palesztin állam és Csecsenföld függetlenségének. Föld és szabadság című filmjében pedig a spanyol polgárháború antisztálinista hőseinek állít emléket.
Nem Ken Loach az egyetlen világhírű brit filmes, aki a radikális baloldalon találta meg politikai hazáját. Vanessa Redgrave, a nagyszerű színésznő egy ideig elnöke is volt az egyik brit trockista pártnak. Annak idején egy zsúfolt fogadáson azért sikerült hosszabb beszélgetést folytatnom vele, mert a bemutatkozáskor nem a filmjeiről kérdeztem, hanem egy mondatára reagálva Lenint idéztem. Ken Loach kevésbé radikális, mint amennyire Vanessa Redgrave volt.
Új pártja, a Baloldali Egység a szociális kérdést állítja előtérbe. Sürgeti a szociális lakások építését, és tíz fontos (kb, négyezer forint) minimális órabér bevezetését követeli. Külön programot dolgozna ki a hajléktalan gyermekek iskolázatására, társadalmi integrációjába. (Az Egyesült Királyságban 93 000 gyerek számít hajléktalannak.)
A Baloldali Egység azonban csak nevében tekinthető „egységpártnak”. A májusi brit választásokon rajta kívül több más szocialista, szélsőbalos párt állít jelölteket. Nem beszélve arról, hogy Skócia vezető pártja, a Skót Nemzeti Párt is balra áll a Munkáspárttól, leginkább a skandináv szociáldemokrata pártokéra hasonlít a programja. Az Egyesült Királyság Európai Parlamentbe delegált képviselői közül azonban csak az észak-ír Sinn Féin delegáltja tagja az EP szélsőbaloldali (hagyományosan kommunistának nevezett) frakciójának. Ken Loach pártjának hasonló sikerhez még sokat kellene tennie.