Tavaszi fesztivál - Variációk két cimbalomra

Publikálás dátuma
2015.04.10. 07:47
Lukács Miklós, Balogh Kálmán FORRÁS: BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomművészek közös lemezének bemutatókoncertje kiemelkedő esemény a ma induló 35. Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A két zenész a közös munkáról, a hazai és külföldi megbecsülésről beszélt lapunknak adott interjújukban.

Két kiváló muzsikus, két cimbalom, egyedülálló zenei produkció. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében április 12-én, a Pesti Vigadó dísztermében mutatja be Összehangolva című közös lemezét Balogh Kálmán és Lukács Miklós, akik több évtizede a magyar zene kiemelkedő formálói. A két alkotó a rangos FolkEurópa Kiadó felkérésére Cimbalomduó - Négykezes Cimbalomra címmel 2009-ben készített közös albumot, amely a szakma és a közönség elismerését is kivívta.

„Fantasztikus élmény volt az első közös lemezünk elkészítése, nagyon könnyen jól egymásra tudtunk hangolódni a stúdióban, sőt nagyon spontán muzsikáltunk. A munkánk sikerességének fokmérője pedig az, hogy az albumot hosszú idő után is ugyanúgy képes élvezni a befogadó, mint első hallásra” – mondta Balogh Kálmán, aki hozzátette, hogy régóta tervezték Lukács Miklóssal, hogy együtt dolgozzanak.

Lukács Miklós és Balogh Kálmán életében és pályafutásában is számtalan párhuzam figyelhető meg: mindketten híres cigányzenész családok sarjai, akik rövid időn belül önállóan hazánk legelismertebb cimbalomművészeivé váltak.

„Mindketten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végeztünk, fiatal-, illetve gyermekkorunkban találkoztunk a Rácz Aladár Cimbalomversenyeken. Már a cimbalomduónk létrejötte előtt is dolgoztunk együtt, volt két zenekar összevonásából formálódó közös munkánk Hollandiában, de valójában csak az elmúlt években ismertük fel a közös alkotásban rejlő páratlan lehetőségeket” – fogalmazott Balogh Kálmán.

„Talán azért nem találkozott eddig igazán a pályánk, mert Miklós a klasszikus zene után a jazz, kortárs zene irányába indult, míg én a klasszikus és népzene irányába fejlődtem tovább” – tette hozzá.

A közös munka óramű pontosságú létrehozásáról így vallottak: „Két cimbalom majdnem olyan, mint a két dudás egy csárdában esete. Könnyen tudják ütni egymást. Volt rá példa korábban, hogy használtak két cimbalmot egy zenekarban, de ott is nagyon tudni kellett mindkét művésznek a szerepét, máskor vannak olyan párosítások, hogy két cimbalmos egy azonos művet játszik, talán éppen olyat, amelyet eredetileg billentyűs hangszerre írtak egy személy részére.

A cimbalomduó azonban igazi ritkaságnak számít, így valóban elengedhetetlen a precizitás, a finomság és az összehangoltság.” Éppen kettejük összefogásának eredménye, hogy a cimbalom szerepe felértékelődött az utóbbi években, mesteri, a közönséget megbabonázó játékuknak köszönhetően egyre inkább háttérbe kerül a „vendéglátós cigányzenével” történő egyoldalú azonosítás.

Mivel mindkét alkotó improvizatív hajlamúnak tartja magát, így az Összehangolva című lemez megszületésekor szempont volt az improvizáció és a könnyed humor is. Az új album elsősorban folklórzenei alapokat tartalmaz, bár Lukács Miklós egyik önálló szerzeménye is helyet kapott a válogatásban, akárcsak az előző korongon.

„A témák kiválasztása nagy műgonddal és a jó ízlésünkre hagyatkozva történt. Nem közismert témákat kerestünk, hanem nagyon kedves folklór dallamokat, amelyek nemzetközi kitekintést biztosítanak. Ennek a vezérelvnek a mentén elindulva elsősorban magyar, román, cigány, zsidó, örmény és egyéb európai dallamok tárházából válogattunk. A Budapest Music Center termében teszteltük először a repertoárt, a koncerten sok fiatalember is jelen volt, akiktől pozitív visszajelzésekben részesültünk” – mondja Lukács.

Kettejük cimbalommuzsikája nem csak az album létrehozására korlátozódott, kollaborációjuknak gyümölcse számtalan teltházas koncert is. Elmondásuk szerint a virtuóz játékuk a másik tiszteletén és a zene iránti alázatból fakad. „Arra törekszünk, hogy nagyon figyeljünk egymásra, illetve azt a színtiszta muzsikát szolgáljuk, amit mindketten azonosan tisztelünk és szeretünk” – jellemezte ezt a törekvést Lukács Miklós, aki emellett elfogadhatónak véli azt, hogy néhány művet a megszokottnál merészebben értelmeztek.

Abban mindketten megállapodtak, hogy egy zenésznek mindig van oka panaszkodásra, de ha az ember kitartóan menetel céljai megvalósítása felé, akkor a nehézségek eltörpülhetnek. Elismerték, hogy lehetne könnyebb a helyzet, de bíznak abban, hogy a jövő egy szebb holnapot hoz.

„Magyar emberként már csak azért is bizakodom, mert Magyarország és a magyar kultúra egy igazi kincs. A magyar művészek, tudósok, sportolók mindig bebizonyították a világnak, hogy ez a csöppnyi ország különleges helyet érdemel a világ színes palettáján. Reméljük, hogy a külföldi népszerűségünk, amelyért nagyon hálásak vagyunk, némi adalékként szolgálhat ehhez” – folytatta Lukács Miklós.

A cimbalomduó a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megvalósuló fellépése után egy újabb külföldi koncertmeghívásnak tesz eleget, azt követően a Műcsarnokban ad közös koncertet, a Művészetek Völgye nyitónapján pedig a fesztivál népzenei színpadán lép fel.

Kiléptek a kritikusok

"A Színházi Kritikusok Céhe elfogadhatatlannak tartja, hogy miután a Pécsi Országos Színházi Találkozó eddigi gyakorlata szerint zsűritagnak jelölte egyik tagját, akit a Magyar Teátrumi Társaság nem fogadott el, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) a kritikuscéh delegáltja mellett nem állt ki, valamint a céh vezetőségének megkérdezése nélkül beleegyezett más kritikus meghívásába.

Mindez nyilvánvalóvá tette, hogy az MSZT képtelen tagjai érdekeinek képviseletére, ezért a Színházi Kritikusok Céhe ezennel kilép a Magyar Színházi Társaságból", tudatta tegnap a céh közleménye. Lapunkban is részletesen beszámoltunk róla, hogy nem fogadták el a jeles kritikus, Csáki Judit jelölését a POSZT-ra, ami miatt 4 kritikus bojkottot is kezdeményezett.

Ehhez mind többen csatlakoznak. Köztük van például Esterházy Péter, Kornis Mihály, Parti Nagy Lajos, Závada Pál író, Mohácsi János, Schilling Árpád rendező, György Péter egyetemi tanár, Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője.

Szerző

Eszenyi: Pap Vera csodálatos színésznő volt

"Pap Vera csodálatos színésznő és rendkívüli kolléga volt" - emlékezett a csütörtökön elhunyt színművészre pályatársa és barátja, Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója.

Halála pótolhatatlan veszteség az egész magyar színházi élet, de különösen a Vígszínház számára, ahol már főiskolás korában is játszott - hangsúlyozta Eszenyi Enikő. Mint felidézte, Pap Vera a színművészeti főiskolán Horvai István és Kapás Dezső osztályába járt, Várkonyi Zoltán meghívta harmadévben a Vígszínházba, Az üvegcipő főszerepére, amelyet Kapás Dezső rendezett. Diploma után, 1979-ben a Vígszínházhoz szerződött és azóta, 36 éve megszakítás nélkül a társulat tagja volt.

Pap Vera különleges, sokoldalú tehetség volt eredeti humorral és hihetetlen drámai erővel. Ehhez olyan különleges mozgáskultúra párosult, ami színésznőknél ritkaság. "Vera lehetett volna bohóc és artista is, bármit meg tudott csinálni" - fogalmazott Eszenyi Enikő, akinek Pap Vera az egyik legfontosabb ember volt az életében. "Nagyon jó barátnőm volt, nagyon sok időt töltöttünk együtt színpadon és színpadon kívül is" - emlékezett a művész.

Eszenyi Enikő több darabban is együtt dolgozott Pap Verával, akit az egyik legnagyobb magyar színésznőnek tartott. Első rendezésének, Büchner Leonce és Lénájának női főszerepére is őt kérte fel. Felidézte, hogy Pap Vera 37 éves volt, amikor Lénát játszotta, és úgy érezte, már nem elég fiatal ehhez a szerephez. "Dehogynem - mondtam. Ott is például két és fél méter magasról ugrott le Kaszás Attila karjaiba" - emlékezett Eszenyi Enikő.

Hozzátette, hogy a Leonce és Lénát követően további rendezéseiben is játszott Pap Vera, többek között a West Side Storyban, valamint a Négy lába van a lónak, mégis megbotlik című darabban, amelynek a főszerepét alakította. A Mikve című darabban is együtt léptek színpadra, de sok-sok más előadásban is partnerek voltak. "Rosalinda-Céliát játszottunk együtt, a Liliomban ő volt Marika, én voltam Julika" - emlékezett a színésznő Shakespeare Ahogy tetszik és Molnár Ferenc Liliom című darabjaira.

Szintén Eszenyi Enikő rendezte egyik utolsó nagy szerepében Pap Verát. Az egyik legcsodálatosabb alakítását az Augusztus Oklahomában című darabban nyújtotta - idézte fel, megjegyezve, hogy az utóbbi időben ezt a szerepét már nem tudta játszani a betegségtől legyengült művész. "De továbbra is együtt játszottunk a Mikvében" - mondta Eszenyi Enikő. Pap Vera betegsége alatt szinte megszakítás nélkül játszott, február 8-án lépett utoljára színpadra.

Szerző