Találkoztam a tulajjal, magával. Széles Gáborral, a milliárdossal, a honi szélsőjobboldali sajtó főnökével. Csak az Echo tévé képernyőjén láttam, de így is épületes volt. Agitált, Tapolca előtt. Nem kendőzött, mint a Civil Összefogás Fórumának serkentője és a Békemenetek fáradhatatlan gyaloglója, teljes mellszélességgel a Fidesz jelöltet reklámozta. A tévéje és a napilapja hangvétele jól ismert, de ha nem is volna így, az Echo délutáni Törésvonalak műsorában kendőzetlenül jelentkezett az adó stílusa. Egy „tömeggyilkos” hatalom van a világon, bizonygatta az adás vezetője és két közgazdász tudósa, s az az Egyesült Államok, amely Ázsiában alig egy év alatt 1,3 millió embert kaszabolt le, de más számítások szerint elérheti a kétmilliót is. Abban a térségben, ahol szerintük Kadhafi a jenkikhez képest jótét lélek volt, Szaddam Husszein békebarát. Vártam a döntő szóra, így egyértelműen nem hangzott el, de kendőzött változatban, a műsorban volt. A demokráciát azon a környéken az Iszlám Állam képviseli, nem terrorista, hanem „szabadságharcos”. Üdvözítő volt. A lenyakazók himnusza. Persze indulat nélkül.
