Közelkép - Hegedűs D. Géza elismerése

Publikálás dátuma
2015.04.11. 07:46
Hegedűs D. Géza a Tanár úr kérem című film forgatásán. FOTÓ: Népszava
Gábor Miklós mondta egyszer nekem, hogy „én már olyan öreg vagyok, hogy ezért időnként jár egy kitüntetés.” Hegedűs D. Géza még messze nem ilyen öreg, de olyan remek színészi formában van, hogy azt akár folyamatosan díjakkal is el lehetne ismerni. 

A minap egyébként éppen Gábor Miklós-díjat vehetett át, amit az elmúlt év legjobb Shakespeare alakításáért ítél oda a jeles kuratórium. Ő a Julius Caesar címszerepéért kapta, Alföldi Róbert rendezésében, a Vígszínházban látható. Hihető róla, hogy pusztító zsarnok, de közben formátumos is, meg hiú is, munkamániás, figyelmeztetik, hogy összeesküvők miatt életveszélyben van, de ő akkor is teszi, ami szerinte a dolga.

Hegedüs D. is teszi, temérdek produkcióban, szinte minden este színpadon van, tanít, lángol, lelkesedik, képzi és fenemód jó formában tartja magát. Nehéz elsorolni, mi mindenben remekel a deszkákon. A revizorban piti, hátmögötti, a közvéleményt hazugságokkal manipuláló polgármester. A koldusopera kolduskirályaként is nagy elánnal manipulál, jóformán hatalmába keríti a várost. Az ünnepben a családját uralja, alázza meg aljas módon. Kijutott neki most a gonosztevőkből. A Kvartettben viszont magába gubózó, cselekvésképtelenné vált, történelmi traumáktól gyötört kisember. A Hegedűs a háztetőnben is kisember, de ebben az esetben nagyon is szerethető. Színészként ezer arca van, és végtelenségig táguló emberismerete. Az életben pedig nagy-nagy lelke, képes befogadni a fél emberiséget. De, ha olyat lát, tapasztal, ami tűrhetetlen, tud szót emelni, kiállni, ami manapság gyakran a veszélyvállalással egyenlő. Camus regényének monodráma változata is kiállás a részéről. Mondja és mondja benne, hogy egyre fertőzőbb a minket elárasztó kór, mindenáron meg kell állítani. Ilyen közlendőért manapság ritkán jár állami kitüntetés. De néhány szakma által odaítélt díj mércéjében még reménykedni lehet.

Szerző

Ember nélkül üres a kép

Publikálás dátuma
2015.04.11. 07:45
Zsigmond Vilmos egy nagyívű művészpálya melléktermékei előtt FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Egy fantasztikus ívű művészpálya melléktermékeiből nyílt pazar kiállítás Fényképezte Zsigmond Vilmos címmel a Ludwig Múzeumban. A Budapesti Tavaszi Fesztivál első eseményeként kaput nyitó tárlaton mintegy másfélszáz fotó tanúskodik arról, hogyan írt kisgyerekkorától fogva fényképezőgépével naplót a világhírű Oscar-díjas operatőr. A kiállításról készített képgalériánkat ide kattintva megnézheti!

Az élete a filmé, fotósnak amatőr maradt, mondta Zsigmond Vilmos a falakon sorakozó fotói között, ahol bevallotta, majdnem sírva fakadt, amikor meglátta, milyen egyedülállóan szép helyet biztosít képeinek a Ludwig Múzeum. Miközben filmjei, mint például a Harmadik típusú találkozások, A szarvasvadász, A Fekete Dália, az Easwicki boszorkányok, meg egy sor híres mozgókép a világon mindenütt sikerrel futott a mozikban, kiderült, hogy a varázslatos mozgóképek előállítójának állóképeiből, azaz az egy életen át fotózott fényképeiből életében ez az első igazi kiállítás. Némileg tartott is tőle, mondja, hogy tán nem lesz eléggé érdekes az anyag, hiszen amatőrként sokat fotózott ugyan, de volt, hogy hetekig elő sem vette a gépét. Valójában ami elénk tárul a falakon, az több mint fél évszázadot átfogó, fantasztikusan érdekes látvány. Két kurátora, Tomas Opith és Puskás Bea a negatívokból válogatta ki a tárlat mintegy 150 darabját, úgyhogy bármily furcsa, maga az elkövető fotográfus, bevallása szerint, a most Budapesten látható anyag felére még csak nem is emlékezett.

A termek három nagy egységet fognak át, a főiskolai éveket, az itthon fotózott képeket, illetve a már Amerikában készült felvételeket, miután 1956-ban Zsigmond Vilmos elhagyta az országot. Negyedikként pedig néhány részlet látható nevezetes nagyjátékfilmekből, mellettük a színhelyről kattintott képekkel.

A fotózás szenvedélyének születéséről talán a kiállítás legkisebb képe beszél a legnyilvánvalóbban. Az első teremben látható egy aprócska, még cakkos szélű fotó egy dombos tájról. Alatta a feltehetően alkalmi cím: Pillanatkép. Kilenc évesen, 1939-ben készítette Zsigmond Vilmos az édesapja Kodak gépével. Eleinte ezt a Kodakot kérte kölcsön időnként, majd gimnazistaként vett magának egy saját gépet, s hogy hogyan is érdemes fotózni, azt a nagybátyjától ajándékba kapott könyvből, Dulovits Jenő: Művészi fényképezéséből tanulta.

Egy nagyívű művészpálya melléktermékeinek mondhatjuk tehát a kiállított fotókat, de valójában ennek a műfajnak rendkívül nagy szerepe volt Zsigmond Vilmos pályáján. Mérnök szeretett volna lenni, de származása miatt nem vették fel az egyetemre, elment hát a szegedi Kenderfotóba dolgozni. Ott pedig indított egy fotószakkört, amely olyan sikeresen működött, hogy az ifjú fotográfus dicséretet kapott a dolgozó nép művelődésének érdekében tett lépéseiért. Ekkor jelentkezett a filmművészeti főiskolára, ahová fel is vették, s ahol 1955-ben diplomázott operatőrként.

Nagyszerű mesterei voltak, mondja most a kiállítás főiskolai éveit felidéző teremben. (Elsősorban alighanem Illés Györgyre gondolva, akinek 1978-ban, a Harmadik típusú találkozásokért odaítélt Oscar-díj átvételekor a színpadon név szerint köszönte meg, hogy a mestere volt.) A nagyszerű tanárok a főiskolán mindenre megtanították őket, mondja most, miközben nézzük a Hajnal előtt című, 1955-ös diplomafilmjének a kiállításon pergő kockáit, s nagyon nagy büszkeség volt, hogy amikor elkészítették a 30 perces rövidfilmjüket mint diplomamunkát, azt rendes moziban játszották, s hetekig műsoron is futott.

Igazán a fekete-fehér képeket szereti, mondta az ötvenes években még itthon készült képei előtt. Döbbenetes erejűek ezek a fotók – a legkeményebb szociofotók igazságát, valóságát, hangulatát idézik meg. Még azt is hozzámondta, hogy szerette a vidéket, és látni is a képeken, mennyire benne volt szervesen a tájban maga is, ahogy megörökítette több képén az ökrösszekereket, a hajtókat, a krumpli szedő asszonyt, a folyónál mosó nőt, egy romos udvaron játszó purdékat. a barlanglakásokat. Az ötvenes években készített fotói között vannak azok is, amelyek bevallása szerint a szívéhez a legközelebb állnak. Mikor erről kérdeztem, kiderül, hogy az Egerben készült Böbe című kép az egyik („az ifjú hölgy később a feleségem lett, két gyermekünk született, de sajnos már nincs köztünk” – fűzi hozzá), a másik pedig egy fantasztikus fény-árnyék játékú kép, az Ercsi hajó a Dunán. A hihetetlenül hullámzó víz tényleg páratlan látvány, és megint csak tanúsítja, amit Zsigmond Vilmos vall: azért szereti a fekete-fehér képeket, mert a fény-árnyék játéka, és különösen az árnyék érdekli igazán. Arra a kérdésemre, hogy a mozgókép mestereként mit talált meg az állóképben, Zsigmond Vilmos azt válaszolta, amikor fotózik, mindent ő egyedül dönt el, a témát, a nézőpontot, a kivágást, a fényeket, a fénykép tehát egyedül az övé, míg a filmnél legalább öt-hat fontos részvevője van annak, ami azután létrejön.

Vannak azért fantasztikus színes képei is a kiállításon. Az amerikai felvételei között pár lélegzetelállító naplementét is látunk, de távolról sem a szokásos módon, az egyik például sűrű erdőből nézve, a fatörzsek mögül figyeli a napot. Vannak intim életképek, emberekkel, fantasztikus szépségű és ritmusú fotó a Brooklyn-hídról, amiről büszkén meséli, véletlenül lépett be egy pár a képbe, és milyen szerencse ez, hisz ember nélkül bármilyen szép is a kép – üres.

New Yorkból humort is kapunk, a pár képből álló A részeg című sorozaton a pityókás személy mellett már ott a bámuló tömeg és a zsaru is, Los Angelesből egy baseball meccs lélegzetelállító pillanatai a lelátó közönségéről, Budapestről az ötvenes évek Nagykörútjának egyetlen színes reklámját a Blaha Lujza téren, amely arra bíztat: Igyunk barna sort. Hollywoodból pedig egy három képből álló sorozatot. Erről azt mondta Zsigmond Vilmos, ez lesz a kiállítás sztárja. A filmtekercs utolsó kockáira vette ugyanis fel a köznapi pillanatképet épületekről, járókelőkről, meg egy nagyon jópofa óriásplakátról, s az utolsó kockákon ott látszanak a szokásos jelzések, számokat formázó fekete karikák – előhívva pár évtizeddel később igazi unikum.

Emlékeztetőül néhány játékfilmrészlet pereg a falra szerelt képernyőkön a Megszállottságból, a Silverből, a Cinikus hekusból és A szarvasvadászból, meg a Bánk bánból. Mellettük pedig felvételek, amelyeket a filmek operatőre a helyszínekről fotózott. Nem vitték túlzásba a rendezők a játékfilmek illusztrációit, de miután Zsigmond Vilmos a világ egyik legismertebb operatőre, a filmjeit amúgy is teljes egészében érdemes néznünk.

Aki pedig életben még nem látott Oscart (miért, ki látott?), az utolsó teremben megcsodálhatja teljes életnagyságában a kis vitézt, amit Zsigmond Vilmos kapott a Harmadik típusú találkozásokért 1978-ban, meg a Sztálin című filmért odaítélt légies Emmy-díjat és A szarvasvadászt elismerő BAFTA-díjat, a kissé komor maszkot is.

Szerző

Sebtében készül a költségvetés

Publikálás dátuma
2015.04.11. 07:21
Varga Mihály és Kövér László a költségvetés átadás-átvételén: a büdzsé sokszori módosításakor már nem találkoznak FOTÓ: TÓTH GER
Orbán Viktor elégedett a magyar "reformokkal", szerinte működik ez a modell, a külföld mégis kiszámíthatatlannak tartja a magyar gazdaságot. A bizalmat erősítené a költségvetés korai benyújtásával, elfogadtatásával. A szakemberek szerint azonban nem ez, hanem egy valóban kiszámítható gazdaságpolitika teremtené meg a bizalmat.

A befektetők nem tekintik eléggé kiszámíthatónak a magyar gazdaságot - ismerte el Orbán Viktor szokásos pénteki rádióinterjújában. Orbán Viktor kapcsolatos kérdésre. Magyarország pedig 2013. óta a legsikeresebb gazdasági fejlődést bemutató európai országai közé tartozik, a magyar reformok működnek - hangoztatta a miniszterelnök. A kormányfő nem érti hogy a jó számok ellenére miért bizalmatlan velünk szemben a külföld, és arra a megállapításra jutott, hogy olyan lépéseket kell tenni, melyek a kiszámíthatóság érzetét növelik, például korábban kell elkészíteni a költségvetést. A "hátha bejön" elméletét azzal támasztotta alá, hogy a sikeres országok a költségvetést nem hagyják az év utolsó heteire, hanem minél korábban igyekeznek elkészíteni, hogy ahhoz a gazdasági élet szereplői alkalmazkodni tudjanak. Ezért kellene Magyarországnak is már júliusra elfogadnia a költségvetést. Így már nyáron tudható lenne, hogyan alakul az adórendszer, milyen fejlesztések lesznek, "ki mire számíthat". Orbán úgy vélte, a tavaszi ülésszak végére meglesz a költségvetés. Az adóterveket a jövő heti kormányülésen terjeszti elő a gazdasági miniszter, a költségvetés tervezetét pedig április végéig kell benyújtani az Országgyűlésnek - jelezte a miniszterelnök. Szakemberek felidézték, hogy 2012-ben már májusban benyújtotta a kormány a költségvetési javaslatot és december közepén volt zárószavazás. Igaz, akkor már rá sem lehetett ráismerni az eredeti javaslatra. Ráadásul 2013-ban azt is majd' tucatszor módosították.

Katona Tamás közgazdász szerint viszont a fejlett piacgazdaságokban joggal tartják kiszámíthatatlannak Magyarországot. "Nálunk úgy megy be egy vállalat vezető kedden reggel az üzembe, hogy nem csak azt nem tudja, hogy mi lesz szerda reggel, hanem azt sem, mi volt hétfőn, lásd a visszamenőleges hatályú jogszabályokat" - jegyezte meg a közgazdász. Nem lehet tavasszal úgy megalapozott költségvetést készíteni, hogy még a tavalyi zárszámadás sincs meg. Az majd az év közepén jelenhet meg. Legalább ennyire hiányoznak az adótörvények. Még zavaróbb, ha hetente más adóötletekkel áll elő valamelyik kormánytag. A szokásoknak megfelelően kiadtak ugyan a minisztériumoknak egy köriratot, amely inkább csak irányelveket tartalmaz és kétféle szám található benne: az évszám és az oldalszámok - tette hozzá Katona Tamás. Magyarországnak nem a költségvetés elfogadásának dátuma, hanem megalapozottsága adhat(na) tekintélyt. Az pedig a munkáltatókkal, munkavállalókkal folytatott egyeztetésekkel érhető el.

Az adókról a miniszterelnök annyit elárult, hogy az egységes 10 százalékos társasági adó jövőre még nem valósul meg. A két gyermekesek jövedelemadó csökkentését több lépcsőben tervezi megvalósítani a kormányfő. A lépcsősor végén már az adókedvezmények megkétszereződnek - ígérte Orbán Viktor. Azok a bankok, amelyek növelik a hitelezésüket, csökkentett bankadóval számolhatnak, legalábbis ez a lehetőség "nagy valószínűséggel benne lesz a költségvetésben". Orbán megjegyezte, ő ugyan kevesellte a tervezett 5,3 százalékos reklámadó felső kulcsot, de a szakemberek meggyőzték arról, hogy ez így is a legmagasabb Európában. A kis és középvállalkozások felsóhajthatnak, mert "valamilyen nulla kulcs, valamilyen alsó határral" lesz, de hogy ez az alsó határ hol húzódik majd, nem tudta megmondani a miniszterelnök.

Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) ügyvezetője is úgy tudja, a minisztériumoknak küldött úgynevezett köriratban egyelőre a konkrét számokat nem szerepeltek. A tárcák ettől függetlenül valamilyen keretszámokkal dolgoznak majd. "Az a kérdés, hogy azok a keretszámok, mint kiadási oldal, milyen bevételi oldallal vannak összhangban" - tette fel a kérdést Romhányi. Ha a kiadási oldal adott, plusz figyelembe kell venni a hiánycélt, akkor a bevételeket ahhoz kell igazítani. Jelenleg azonban csak zavaros kormányzati kommunikáció zajlik több százmilliárdos adócsökkentésekről.

Romhányi Balázs nem zárta ki, hogy egy alultervezett kiadás mellé egy jelentős tartalékot tervez be a kormány. Ősszel pedig eldöntik, hogy a tartalék terhére bevezetnek-e valamilyen adócsökkentést. Határozhatnak úgy is, hogy az esetleges kiadási oldal lyukait tömködik be a tartalékkal.

A kormány kérhet egy biankó felhatalmazást az Országgyűléstől, hogy abból a tartalékból oda csoportosítson át ahová akar és akkor már csak az a kérdés marad, hogy minek is a Parlament a költségvetés politikához - tette hozzá Romhányi Balázs.

A szakember azt is kifejtette, hogy a kormánypropaganda a 3 százalék alatti költségvetési hiányról csúsztatás, mert a 2,6-2,7 százalékos hiánycél egyáltalán nem túl kedvező. Az igaz, ha átlépnénk a 3 százalékos határt akkor Magyarország konkrét pénzügyi szankciókkal lenne sújtható, de hazánk egy legalább ennyire fontos szabályt nem teljesít. Az úgynevezett középtávú célt, a konjunktúra ciklusokra kiigazított költségvetési egyenleget. Idén az unió 1,6-1,7 százalékos strukturális hiányt vár el. Jövőre a gazdasági fejlődést figyelembe véve valószínűleg 1,5 százalék körüli hiány lenne elfogadható az uniós szabályok szerint.

Szerző