Közelkép - Hegedűs D. Géza elismerése

Gábor Miklós mondta egyszer nekem, hogy „én már olyan öreg vagyok, hogy ezért időnként jár egy kitüntetés.” Hegedűs D. Géza még messze nem ilyen öreg, de olyan remek színészi formában van, hogy azt akár folyamatosan díjakkal is el lehetne ismerni.

A minap egyébként éppen Gábor Miklós-díjat vehetett át, amit az elmúlt év legjobb Shakespeare alakításáért ítél oda a jeles kuratórium. Ő a Julius Caesar címszerepéért kapta, Alföldi Róbert rendezésében, a Vígszínházban látható. Hihető róla, hogy pusztító zsarnok, de közben formátumos is, meg hiú is, munkamániás, figyelmeztetik, hogy összeesküvők miatt életveszélyben van, de ő akkor is teszi, ami szerinte a dolga.

Hegedüs D. is teszi, temérdek produkcióban, szinte minden este színpadon van, tanít, lángol, lelkesedik, képzi és fenemód jó formában tartja magát. Nehéz elsorolni, mi mindenben remekel a deszkákon. A revizorban piti, hátmögötti, a közvéleményt hazugságokkal manipuláló polgármester. A koldusopera kolduskirályaként is nagy elánnal manipulál, jóformán hatalmába keríti a várost. Az ünnepben a családját uralja, alázza meg aljas módon. Kijutott neki most a gonosztevőkből. A Kvartettben viszont magába gubózó, cselekvésképtelenné vált, történelmi traumáktól gyötört kisember. A Hegedűs a háztetőnben is kisember, de ebben az esetben nagyon is szerethető. Színészként ezer arca van, és végtelenségig táguló emberismerete. Az életben pedig nagy-nagy lelke, képes befogadni a fél emberiséget. De, ha olyat lát, tapasztal, ami tűrhetetlen, tud szót emelni, kiállni, ami manapság gyakran a veszélyvállalással egyenlő. Camus regényének monodráma változata is kiállás a részéről. Mondja és mondja benne, hogy egyre fertőzőbb a minket elárasztó kór, mindenáron meg kell állítani. Ilyen közlendőért manapság ritkán jár állami kitüntetés. De néhány szakma által odaítélt díj mércéjében még reménykedni lehet.