Előfizetés

Az RMDSZ jövője - Most a lét a tét

Gál Mária
Publikálás dátuma
2015.04.16. 07:35
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke Fotó: Népszava
Négy éve köszönt le Markó Béla, azóta Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke. Bonyolult időszakot zár a szövetség, a helyzet sokkal rosszabb, mint korábban. A korábbi RMDSZ-Fidesz szembenállás megszűnt ugyan, a Fidesz által létrehozott kis pártok kivéreztek, az erdélyi magyar szövetség mégis talán története legkritikusabb pillanatai elé néz. A parlamenti lét a tét.

Pénteken-szombaton Kolozsváron rendezik az RMDSZ kongresszusát. Kelemen Hunornak nincs kihívója, így nem kérdés a szövetségi elnök kiléte. Program- és alapszabályzat-módosításra készül a szövetség, maguk a vezetők is többször nyilatkoztak úgy, hogy a szavazók bizalmának visszaszerzését célozzák.

Egyesek szerint ez lesz az utolsó kongresszus, amelyet az RMDSZ parlamenti pártként tarthat meg, ugyanis a demográfiai apadás mellett látványosan csökken a magyar részvétel is a választásokon, csökken az RMDSZ támogatóinak tábora, annak ellenére, hogy a Fidesz által az elmúlt évtizedben az RMDSZ gyengítésére-kiütésére létrehozott Tőkés-pártok gyakorlatilag megszűntek tényezőnek lenni, annyira, hogy már Orbán Viktor is elengedte egykori mentoráltjai kezét, inkább az RMDSZ-szel próbált kiegyezni.

De mélyült a Székelyföld és szórványmagyarság között szakadék is, a Székelyföldön kívül élők közül egyre többen érzik úgy, hogy eluralkodott a szövetségen a „székely zászló szindróma”, az ő problémáik pedig mellékessé váltak. Nem egyszerű a két érdeket összeegyeztetni, mert ami a Székelyföldön kevés az a szórványban sok. Ami a tömbben nem elég radikális, az a szórványban túl radikálisnak és számukra hátrányosnak tűnik. A két vidék politikusainak diskurzusa is láthatóan szembe megy egymással. De többről van szó, mint kommunikációs problémáról, és ezt kezelnie kell az RMDSZ-nek.

Az erdélyi magyarságnak pedig csak az egyharmada él a két székely megyében. A Székelyföld - miután az általános kisebbségvédelmi keretek biztosítottak lettek az RMDSZ tevékenységének köszönhetően, és mivel valójában ezen a vidéken eleve nem jelentett gondot a nyelvhasználat, hiszen mindig is a magyarság volt abszolút többségben - ezt már kevésnek érzi és a nyelvi jogokon túlmenő jogosítványokat követel magának. Ez már Székelyföld versus Bukarest kérdés, regionális kérdés, de a megoldást az RMDSZ-nek kell megtalálnia, ha nem akarja, hogy kettészakadjon az erdélyi magyarság.

Kiss Tamás elemző, a kolozsvári Kisebbségtudományi Intézet szociológus-demográfus munkatársa szerint azonban nem a demográfia és még nem is a Székelyföld-szórvány szembenállás az RMDSZ legnagyobb gondja, hanem a bizalomvesztés és a lemorzsolódás. „Pragmatikusan megközelítve a kérdést, mindenekelőtt azt kell látni, hogy az RMDSZ egy politikai párt, vagy akként működő érdekvédelmi szervezet, s mint ilyen, át kell lépnie a parlamenti küszöböt a következő parlamenti választáson is. 2012-ben 5,1 százalékot ért el. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi egyéni kerületekre épülő választási rendszer változni fog és az 5 százalék nélkül nem lesz semmiféle parlamenti képviselet.

(A hatályos rendszer ugyan nem biztosít arányos képviseletet, a nagy pártoknak kedvez és rendkívül hátrányos az RMDSZ-nek, de van benne egy alternatív küszöb az etnikai pártoknak, a 6+3 konstrukció. Ez alapján, ha az RMDSZ országosan nem éri el az 5 százalékot, de megnyer 3 szenátori és 6 képviselői kerületet, akkor azt a 9 mandátumot megkapja.) A 2012 óta eltelt időszakban viszont az a probléma, hogy inkább bizalomvesztés volt tapasztalható. Az a nagy kérdése a kongresszusnak és az azt követő időszaknak, hogy ezt a lemorzsolódást, bizalomvesztést, eltávolodást sikerül-e megállítani?” mondta a Népszavának a kolozsvári szociológus.

Kiss szerint a bizalomvesztés hosszú folyamat. Állítja: bizonyos fokú távolodás régóta észlelhető, a politikai elitnek nem sikerül megszólítania érzelmileg a szavazókat. A kilencvenes években, de akár még az ezredfordulón is a szavazás egy érzelmi aktus is volt. Azzal hogy valaki az RMDSZ-re szavazott, bizonyos értelemben megélte az identitását. Most ez nem így van. Szavaznak az emberek az RMDSZ-re, de nem ezért, az ilyenek egyre kevesebben vannak, mondta Kiss.

Sokan inkább muszájból, félelemből teszik, mert az a hit eléggé elterjedt a magyar közösségen belül, és nem alaptalanul, hogy fejlesztési forrásoktól esnek el a magyarlakta régiók és intézmények, a magyar oktatási rendszer, ha nem lesznek ott a parlamentben az RMDSZ képviselői. Úgy véli, ez az, ami még tovább viszi ezt a dolgot, de ez láthatóan kevés.

Hozzátette, hogy személyi állományában is erodálódott az RMDSZ, hiányoznak azok a karizmatikus arcok, amelyek korábban meghatározták. Ezért a személyi állományában is valamilyen irányváltást kellene végrehajtson, valamilyen stratégiát kellene kitaláljon arra, hogy ezt az eróziót megállítsa vélekedett Kiss Tamás.

Markó Béla: Kelemen megtette, amit megtehetett

Markó Béla 18 éven át állt az RMDSZ élén. Nevéhez fűződik az RMDSZ fénykora, máig ő a szövetség „ikona”. Az elmúlt négy év értékelésére kértük a költő-politikust.

- Négy éve köszönt le, milyen volt a pálya széléről nézni?

- Utólag azt mondhatom, hogy minden bizonnyal egyszerűbb lett volna a pálya széléről nézni mi történik. De én 2011-ben nem léptem ki teljesen a politikából azáltal, hogy nem vállaltam az elnöki tisztséget, ott vagyok a román parlamentben szenátorként. 2016-ban fogom abbahagyni az aktív politikát, amikor lejár a mandátumom. Eleve úgy gondoltam, fokozatosan kell visszatérnem eredeti hivatásomhoz, az irodalomhoz és fokozatosan kell föladnom politikai szerepemet. Most már úgy hiszem, ez nehezebb, mint egyszerűen hátat fordítani, hiszen ilyenkor állandó késztetése van az embernek, hogy beleszóljon abba, amit az utána jövők tesznek és ez nem biztos, hogy jó.

- Jó döntésnek érzi utólag?

- Általában nem szoktam megbánni a döntéseimet, ha már meghoztam, magam sem vitatom utólag. Ebben az esetben valóban jó döntésnek tartom, mert úgy gondolom, hogy amit az erdélyi politikában tehettem, azt megtettem és talán még idejében hagytam abba ahhoz, hogy reflektálhassak is arra, ami velünk történt az elmúlt negyedszázadban.

- Sikeresnek tartja az elmúlt négy évet?

- Meg kell mondanom, hogy már négy évvel ezelőtt is jól látszott az, hogy újabb utak nem nyílnak a romániai politikában. Azt viszont én sem jósolhattam, hogy ennyire lezárulnak lehetőségek, mint amennyire megtörtént. Az elmúlt években az RMDSZ számára nem az volt a kihívás hogy tudja-e tágítani a kisebbségvédelmi jogi, intézményes kereteket, hanem az, hogy meg tudja-e védeni, amit addig elértünk. Ugyanis a román politikában felerősödött egy bizonyos magyarellenes retorika, szembesülni kellett hol nyelvhasználati, hol szimbólumhasználati, hol oktatási gondokkal. A legfőbb feladata az új vezetésnek tehát az volt, hogy valamilyen módon megvédje az elért eredményeket és ezt Kelemen Hunor megtette.

- A népességfogyás és a magyar szavazókedv csökkenése azt sugallja, hogy az 5 százalék előbb-utóbb nem fog összejönni. Lát megoldást vagy készülni kell a parlamenten kívüli létre?

- Az nem csak a mi érdekünk volt, hogy ott legyünk a román parlamentben. Huszonöt évvel ezelőtt talán az egyik legfontosabb döntésünk volt, hogy parlamenti eszközökkel, tárgyalásos úton próbálunk a nagyon kényes etnikai kérdésekben eredményt elérni. De ez nem egyoldalú érdek volt, a román politikának ugyanúgy érdeke volt, hogy az etnikai vita ne az utcán történjék. Ez Románia számára is stabilitást jelentett, és állítom, hogy mi jelentősen hozzájárultunk ahhoz, hogy Románia belépett a NATO-ba, majd az EU-ba. Ha a felelős román politikai vezetők a továbbiakban is tudatában lennének annak, hogy kölcsönös érdek parlamenti eszközökkel folytatni az etnikumközi viszony rendezését, akkor a választási törvényt úgy alakítanák, hogy az arányos képviseletet biztosítson, és az képtelenség lenne, hogy arányos képviselet esetén egy 6,5 százalékos közösség ne legyen ott a parlamentben. Persze, ez rajtunk is múlik, azon, hogy sikerül-e egységesen fellépni.

- Hogyan látja általában a romániai magyarság jövőjét a jelenlegi viszonyok közepette?

- Én soha nem fogadtam el azt, hogy a kisebbségjogi, vagy ahogy fogalmaznak mostanában, az etnikai kérdések megoldását szét lehetne választani a demokrácia állapotától. Azzal sem értettem egyet, hogy előbb ki kell alakítani a demokratikus kereteket és utána magától rendeződik az etnikumközi viszony, mert ez nem igaz. És a fordítottja sem igaz. Ami engem aggaszt ebben a pillanatban az a demokrácia állapota ebben a térségben. Sorra kell szembesülnünk olyan kísérletekkel, amelyek a demokratikus rezsimek helyett valamilyen autoritárius rendszereket próbálnak ebben a térségben életbe léptetni. Több országban láthatók ilyen szándékok, akár Magyarországon is. Romániában a parlament tekintélye az utóbbi időben gyakorlatilag megszűnt, ezért mindent megtett egyik-másik politikai párt és sok politikus. Nem csak a parlamenten kívüli szándékok következménye ez, hanem a politikai osztálynak a bűne vezetett ide, a rossz szelekció és rossz választási törvény. És ez veszélyes helyzetet teremtett. Ma Romániában nem alkalmazzák a törvényeket, és nemcsak kisebbségi kérdésekben, megkérdőjelezik a parlamenti eszmét. Nehéz megjósolni, hová vezet ez, és hogy lehet-e még tovább süllyedni. Szerintem lehet. Ilyen körülmények között nem látom rövid távon a lehetőségét, hogy a magyar-román viszonyban valamilyen radikális javulás álljon be az országon belül. Az is nehezíti a helyzetet, Magyarországnak már nincs semmilyen befolyása a szomszédos országok kormányainak magyar politikájára, és ez nagyon rossz. Ha a demokrácia állapota megfelelő lenne, akkor szerintem az RMDSZ-ben ma is adottak a feltételek ahhoz, hogy megfelelő módon haladjunk előre.

- Jelen feltételek között semmi más lehetőség nincs, mint az etnikai alapú érdekvédelem segítségével túlélni?

- Nem túlélésről van szó. Ez nem elegendő, rossz körülmények között is meg kell próbálni bizonyos megoldásokat érvényesíteni. Nagyon fontos, hogy ne kérdőjelezze meg senki az RMDSZ politika alapjait- azt, hogy nekünk nem doktriner, ideologikus pártokra van szükségünk, hanem egységes érdekképviseletre, hogy egységesen kell fellépni Bukarestben is, de Európában bárhol, ahol saját ügyeinkről van szó.

- Budapesten is?

- Természetesen. Budapestnek is meg kell értenie, hogy nekünk itt Erdélyben vannak sajátos magyar érdekeink.

- Mit tart a legnagyobb gondnak?

- Komoly gondokat látok abban az értelemben, hogy Romániában van egy általános kiábrándulás a politikából, a mindennapos televíziós korrupcióellenes küzdelem, azaz amiatt, hogy nap mint nap korrupt politikusokat lelepleznek le. Ez az egész politikát beárnyékolja és tömegesen fordítja el az embereket a politikától. Akik elfordultak, azokkal már nehéz megértetni, hogy az RMDSZ nem egy klasszikus politikai párt.

- Sokak szerint ügyészállam lett Románia vagy jó úton halad, hogy azzá váljon. Igaz ez?

- Azt gondolom, hogy ez az ország a ló egyik oldaláról átkerült a másikra. Az is elfogadhatatlan, amikor a politika irányítja az igazságszolgáltatást, vagy az ügyészséget, volt ugyebár ilyen időszak, amikor minden jel szerint ez így történt (a médiában megfogalmazódott vélemények szerint ez volt a Basescu-korszakban, a szerk.) s olyan is, amikor az ügyészség és az igazságszolgáltatás közvetve vagy közvetlenül akár a politikai döntésekbe is beleszól. A hatalmi ágak közötti egyensúlyt mindenképpen meg kellene találni, miközben a korrupcióellenes küzdelem mindenhol, minden körülmények között fontos.

Kölcsönös engedmények

Publikálás dátuma
2015.04.16. 07:34
Barack Obama nem akarja kockáztatni az iráni egyezséget FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/WIN MACNAMEE
Kompromisszumra jutott Barack Obama a washingtoni kongresszussal. Az amerikai elnök beleegyezett abba, hogy a törvényhozás véleményt nyilváníthasson az Iránnal kötendő nemzetközi egyezményről, megtorpedózni azonban valószínűleg nem tudják, s nem is fogják a megállapodást.

A Hatok (az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország, illetve Teherán között létrejött keretmegállapodás szövegét június 30-ig kell véglegesíteni. Az alku értelmében a nyugati hatalmak enyhítik az Irán ellen hozott szankciókat, annak fejében, hogy Teherán jelentősen korlátozza nukleáris programját.

A republikánus többségű washingtoni törvényhozás kezdettől bírálta a nukleáris tárgyalásokon tett engedmények miatt Obamát, s további szankciók bevezetését helyezte kilátásba Irán ellen. A kongresszus két háza előtt az iráni egyezség veszélyeire figyelmeztetett Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő is. Az Obama-kormányzat vezető személyiségei akkor távolmaradásukkal tüntettek.

A svájci Lausanne-ban tető alá hozott nukleáris keretegyezmény elfogadása után a Fehér Ház mintegy 130 képviselőt és szenátort keresett meg telefonon, hogy támogatást szerezzenek a kongresszusi beleszólást lehetővé tevő törvénytervezettel szemben. E telefonokból, jelentette a The New York Times, világossá vált, hogy az adminisztráció nem tudja blokkolni a javaslatot.

Az ellenzéki republikánusok mellett számos befolyásos demokrata honatya is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az iráni atomalku elfogadását a kongresszusnak jóvá kell hagynia. Obama az elmúlt napokban személyesen is egyeztetett a törvényhozókkal, mivel semmiképp nem szeretné kockáztatni az Iránnal elért eredményeket. A honatyák eltekintettek attól, hogy Obama nyilatkozzon arról, támogat-e Irán terrorista tevékenységet.

Ha sikerül a tervek szerint június 30-ig véglegesíteni az iráni egyezséget, a kétpárti kompromisszum értelmében a Fehér Ház azonnal átküldi a Capitoliumra a szöveget. A kongresszusnak nagyon rövid idő áll majd rendelkezésére, hogy véleményezze, de a lényeg: lehetőséget kapnak a szavazásra. Ha a képviselőház és a szenátus is elutasítja az Iránnal kötött alkut, Obama elnök még mindig vétót emelhet, az elnöki vétó visszafordításához pedig 66 szavazatra van szükség a 100 tagú szenátusban.

Azaz, 34 demokrata szenátor támogatásával Washington mindenképpen jóváhagyja a megállapodást. John Kerry külügyminiszter úgy tájékoztatta iráni kollégáját, nagyon csekély az esély, hogy a kongresszus megpróbálja majd meghiúsítani a másfél éves, nehéz tárgyalások után megkötendő egyezséget.

A kongresszusnak 30 napja lesz arra, hogy döntsön az Iránnal szemben életbe léptetett kongresszusi szankciók feloldásáról. A Fehér Ház saját hatáskörben csak az Obama elnök által elrendelt szankciókat oldhatja fel. Ezzel a megoldással Izrael is elégedett, közölte szerdán az izraeli hírszerzés vezetője, Juval Steinitz. Az izraeli tárcavezető úgy vélekedett, a washingtoni kompromisszum létrejötte Netanjahu március 3-i beszédének is köszönhető.

Kuba lekerült a terrorlistáról

Kuba üdvözölte az amerikai kormányzat bejelentését, hogy leveszik Kubát a terrorizmust támogató államok listájáról. Josefina Vidal, Havanna képviselője a kubai-amerikai kapcsolatok normalizálásáról folyó tárgyalásokon, igazságosnak nevezte Obama döntését, hozzátéve, Kuba elutasítja és elítéli a terrorizmus mindenféle formáját. Az amerikai elnök döntéséről üzenetet küldött a kongresszusnak.

Korábban arra számítottak, hogy Obama az amerikai államok panamavárosi csúcstalálkozóján teszi meg ezt a bejelentést. Azzal, hogy Kuba lekerül a feketelistáról, megnyílhat az út a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása, a nagykövetségek újranyitása előtt.

Az amerikai törvényhozásnak 45 napja van arra, hogy véleményezze a döntést, ha másfél hónap alatt nem emelnek kifogást, akkor Obama döntése hatályba lép. Ha viszont meg akarnák akadályozni, hogy Kubát levegyék a listáról, akkor erről külön törvényt kellene hozni. A Fehér Ház nem számít erre. Kuba még 1982-ben került fel a „feketelistára”, amelyen további három ország (Irán, Szudán, valamint Szíria) szerepel.



Odafigyel az SPD Magyarországra

R.T.
Publikálás dátuma
2015.04.16. 07:32
Lapunk szerkesztőségének vendége volt Jan Stöss, a berlini SPD elnöke és Ralf Stegner, a Németországi Szociáldemokrata Párt (SP
Ralf Stegner, az SPD alelnöke lapunknak adott interjújában úgy vélte, Angela Merkel többet tehetne a magyarországi  jogsértések ellen.  

- Milyen módszerei vannak a német kormánynak arra, hogy fellépjen a magyar kormány demokráciaellenes intézkedései ellen?

- Egész Európa érdeke az, hogy tiszteletben tartsák a demokráciát, s megakadályozzák a szélsőjobb, az euroszkeptikusok előretörését, Európa hű maradjon demokratikus alapértékeihez. S ez Magyarországra is éppen úgy igaz. Nyilván nekünk, szociáldemokratáknak, bár a berlini nagykoalíció tagjai vagyunk, korlátozottabbak a lehetőségeink, az Angela Merkel kancellár-vezette kereszténydemokrata CDU azonban egy pártcsaládban ül a Fidesszel…

- Ezzel arra utal hogy a kancellár többet tehetne a magyarországi demokratikus jogsértések ellen?

- Így van, mindenképpen több lehetősége lenne rá kancellárként és a CDU elnökeként egyaránt.

- Az SPD nem lett „csendesebb” a Fidesszel szemben azóta, hogy a nagykoalíció tagja lett? Korábban Frank-Walter Steinmeier például a mostaninál sokkal gyakrabban emelt szót a magyarországi demokráciaellenes intézkedésekkel szemben.

- Nézze, Steinmeier úr külügyminiszter lett, így neki kevesebb lehetősége van a magyar kérdésekkel foglalkozni. Ugyanakkor a magyarországi jogsértések az SPD-n belül is témát jelentenek.

- Vannak a párton belül olyanok, akik keményebb fellépést követelnek a magyar kormánnyal szemben?

- Igen, természetesen. Említhetném Martin Schulz, az Európai Parlament elnökének nevét, aki szintén az SPD alelnöke, de közéjük sorolnám magamat is.

- Milyen lehetőségei vannak az SPD-nek arra, hogy megakadályozza a szélsőségesek előretörését?

- Programunkban kiemelt helyet kap a fiatalkori munkanélküliség elleni harc. Rendkívüli veszélyeket rejt ugyanis magában, ha a fiatalok egy jelentős részének nincs munkája. Ne feledjük, Európa egyes államaiban ez az arány meghaladja az ötven százalékot. Szintén fellépünk a megszorítások politikája ellen.

- Ha már a megszorításokat említi, mi a véleménye Görögországról? Athént államcsőd fenyegeti, Alekszisz Ciprasz pártja, a Sziriza számos bírálatot váltott ki a hotelezők, az euróövezeti partnerek részéről.

- Görögországnak meg kell adni a lehetőséget a talpra állásra. A megszorítások politikája miatt az előző kormányzat elvesztette hitelét a választók szemében, ezért az új kabinet új utakat keres. Ez persze nem jelenti azt, hogy Athénnak nem kellene teljesítenie kötelezettségvállalásait.

- A német közvélemény mennyire van tisztában a magyarországi helyzettel?

- Őszintén szólva, nem nagyon. De a mi feladatunk is az, hogy a magyarországi történéseket közvetítsük a német közvéleménynek.