Az RMDSZ jövője - Most a lét a tét

Négy éve köszönt le Markó Béla, azóta Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke. Bonyolult időszakot zár a szövetség, a helyzet sokkal rosszabb, mint korábban. A korábbi RMDSZ-Fidesz szembenállás megszűnt ugyan, a Fidesz által létrehozott kis pártok kivéreztek, az erdélyi magyar szövetség mégis talán története legkritikusabb pillanatai elé néz. A parlamenti lét a tét.

Pénteken-szombaton Kolozsváron rendezik az RMDSZ kongresszusát. Kelemen Hunornak nincs kihívója, így nem kérdés a szövetségi elnök kiléte. Program- és alapszabályzat-módosításra készül a szövetség, maguk a vezetők is többször nyilatkoztak úgy, hogy a szavazók bizalmának visszaszerzését célozzák.

Egyesek szerint ez lesz az utolsó kongresszus, amelyet az RMDSZ parlamenti pártként tarthat meg, ugyanis a demográfiai apadás mellett látványosan csökken a magyar részvétel is a választásokon, csökken az RMDSZ támogatóinak tábora, annak ellenére, hogy a Fidesz által az elmúlt évtizedben az RMDSZ gyengítésére-kiütésére létrehozott Tőkés-pártok gyakorlatilag megszűntek tényezőnek lenni, annyira, hogy már Orbán Viktor is elengedte egykori mentoráltjai kezét, inkább az RMDSZ-szel próbált kiegyezni.

De mélyült a Székelyföld és szórványmagyarság között szakadék is, a Székelyföldön kívül élők közül egyre többen érzik úgy, hogy eluralkodott a szövetségen a „székely zászló szindróma”, az ő problémáik pedig mellékessé váltak. Nem egyszerű a két érdeket összeegyeztetni, mert ami a Székelyföldön kevés az a szórványban sok. Ami a tömbben nem elég radikális, az a szórványban túl radikálisnak és számukra hátrányosnak tűnik. A két vidék politikusainak diskurzusa is láthatóan szembe megy egymással. De többről van szó, mint kommunikációs problémáról, és ezt kezelnie kell az RMDSZ-nek.

Az erdélyi magyarságnak pedig csak az egyharmada él a két székely megyében. A Székelyföld - miután az általános kisebbségvédelmi keretek biztosítottak lettek az RMDSZ tevékenységének köszönhetően, és mivel valójában ezen a vidéken eleve nem jelentett gondot a nyelvhasználat, hiszen mindig is a magyarság volt abszolút többségben - ezt már kevésnek érzi és a nyelvi jogokon túlmenő jogosítványokat követel magának. Ez már Székelyföld versus Bukarest kérdés, regionális kérdés, de a megoldást az RMDSZ-nek kell megtalálnia, ha nem akarja, hogy kettészakadjon az erdélyi magyarság.

Kiss Tamás elemző, a kolozsvári Kisebbségtudományi Intézet szociológus-demográfus munkatársa szerint azonban nem a demográfia és még nem is a Székelyföld-szórvány szembenállás az RMDSZ legnagyobb gondja, hanem a bizalomvesztés és a lemorzsolódás. „Pragmatikusan megközelítve a kérdést, mindenekelőtt azt kell látni, hogy az RMDSZ egy politikai párt, vagy akként működő érdekvédelmi szervezet, s mint ilyen, át kell lépnie a parlamenti küszöböt a következő parlamenti választáson is. 2012-ben 5,1 százalékot ért el. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi egyéni kerületekre épülő választási rendszer változni fog és az 5 százalék nélkül nem lesz semmiféle parlamenti képviselet.

(A hatályos rendszer ugyan nem biztosít arányos képviseletet, a nagy pártoknak kedvez és rendkívül hátrányos az RMDSZ-nek, de van benne egy alternatív küszöb az etnikai pártoknak, a 6+3 konstrukció. Ez alapján, ha az RMDSZ országosan nem éri el az 5 százalékot, de megnyer 3 szenátori és 6 képviselői kerületet, akkor azt a 9 mandátumot megkapja.) A 2012 óta eltelt időszakban viszont az a probléma, hogy inkább bizalomvesztés volt tapasztalható. Az a nagy kérdése a kongresszusnak és az azt követő időszaknak, hogy ezt a lemorzsolódást, bizalomvesztést, eltávolodást sikerül-e megállítani?” mondta a Népszavának a kolozsvári szociológus.

Kiss szerint a bizalomvesztés hosszú folyamat. Állítja: bizonyos fokú távolodás régóta észlelhető, a politikai elitnek nem sikerül megszólítania érzelmileg a szavazókat. A kilencvenes években, de akár még az ezredfordulón is a szavazás egy érzelmi aktus is volt. Azzal hogy valaki az RMDSZ-re szavazott, bizonyos értelemben megélte az identitását. Most ez nem így van. Szavaznak az emberek az RMDSZ-re, de nem ezért, az ilyenek egyre kevesebben vannak, mondta Kiss.

Sokan inkább muszájból, félelemből teszik, mert az a hit eléggé elterjedt a magyar közösségen belül, és nem alaptalanul, hogy fejlesztési forrásoktól esnek el a magyarlakta régiók és intézmények, a magyar oktatási rendszer, ha nem lesznek ott a parlamentben az RMDSZ képviselői. Úgy véli, ez az, ami még tovább viszi ezt a dolgot, de ez láthatóan kevés.

Hozzátette, hogy személyi állományában is erodálódott az RMDSZ, hiányoznak azok a karizmatikus arcok, amelyek korábban meghatározták. Ezért a személyi állományában is valamilyen irányváltást kellene végrehajtson, valamilyen stratégiát kellene kitaláljon arra, hogy ezt az eróziót megállítsa vélekedett Kiss Tamás.

Markó Béla: Kelemen megtette, amit megtehetett

Markó Béla 18 éven át állt az RMDSZ élén. Nevéhez fűződik az RMDSZ fénykora, máig ő a szövetség „ikona”. Az elmúlt négy év értékelésére kértük a költő-politikust.

- Négy éve köszönt le, milyen volt a pálya széléről nézni?

- Utólag azt mondhatom, hogy minden bizonnyal egyszerűbb lett volna a pálya széléről nézni mi történik. De én 2011-ben nem léptem ki teljesen a politikából azáltal, hogy nem vállaltam az elnöki tisztséget, ott vagyok a román parlamentben szenátorként. 2016-ban fogom abbahagyni az aktív politikát, amikor lejár a mandátumom. Eleve úgy gondoltam, fokozatosan kell visszatérnem eredeti hivatásomhoz, az irodalomhoz és fokozatosan kell föladnom politikai szerepemet. Most már úgy hiszem, ez nehezebb, mint egyszerűen hátat fordítani, hiszen ilyenkor állandó késztetése van az embernek, hogy beleszóljon abba, amit az utána jövők tesznek és ez nem biztos, hogy jó.

- Jó döntésnek érzi utólag?

- Általában nem szoktam megbánni a döntéseimet, ha már meghoztam, magam sem vitatom utólag. Ebben az esetben valóban jó döntésnek tartom, mert úgy gondolom, hogy amit az erdélyi politikában tehettem, azt megtettem és talán még idejében hagytam abba ahhoz, hogy reflektálhassak is arra, ami velünk történt az elmúlt negyedszázadban.

- Sikeresnek tartja az elmúlt négy évet?

- Meg kell mondanom, hogy már négy évvel ezelőtt is jól látszott az, hogy újabb utak nem nyílnak a romániai politikában. Azt viszont én sem jósolhattam, hogy ennyire lezárulnak lehetőségek, mint amennyire megtörtént. Az elmúlt években az RMDSZ számára nem az volt a kihívás hogy tudja-e tágítani a kisebbségvédelmi jogi, intézményes kereteket, hanem az, hogy meg tudja-e védeni, amit addig elértünk. Ugyanis a román politikában felerősödött egy bizonyos magyarellenes retorika, szembesülni kellett hol nyelvhasználati, hol szimbólumhasználati, hol oktatási gondokkal. A legfőbb feladata az új vezetésnek tehát az volt, hogy valamilyen módon megvédje az elért eredményeket és ezt Kelemen Hunor megtette.

- A népességfogyás és a magyar szavazókedv csökkenése azt sugallja, hogy az 5 százalék előbb-utóbb nem fog összejönni. Lát megoldást vagy készülni kell a parlamenten kívüli létre?

- Az nem csak a mi érdekünk volt, hogy ott legyünk a román parlamentben. Huszonöt évvel ezelőtt talán az egyik legfontosabb döntésünk volt, hogy parlamenti eszközökkel, tárgyalásos úton próbálunk a nagyon kényes etnikai kérdésekben eredményt elérni. De ez nem egyoldalú érdek volt, a román politikának ugyanúgy érdeke volt, hogy az etnikai vita ne az utcán történjék. Ez Románia számára is stabilitást jelentett, és állítom, hogy mi jelentősen hozzájárultunk ahhoz, hogy Románia belépett a NATO-ba, majd az EU-ba. Ha a felelős román politikai vezetők a továbbiakban is tudatában lennének annak, hogy kölcsönös érdek parlamenti eszközökkel folytatni az etnikumközi viszony rendezését, akkor a választási törvényt úgy alakítanák, hogy az arányos képviseletet biztosítson, és az képtelenség lenne, hogy arányos képviselet esetén egy 6,5 százalékos közösség ne legyen ott a parlamentben. Persze, ez rajtunk is múlik, azon, hogy sikerül-e egységesen fellépni.

- Hogyan látja általában a romániai magyarság jövőjét a jelenlegi viszonyok közepette?

- Én soha nem fogadtam el azt, hogy a kisebbségjogi, vagy ahogy fogalmaznak mostanában, az etnikai kérdések megoldását szét lehetne választani a demokrácia állapotától. Azzal sem értettem egyet, hogy előbb ki kell alakítani a demokratikus kereteket és utána magától rendeződik az etnikumközi viszony, mert ez nem igaz. És a fordítottja sem igaz. Ami engem aggaszt ebben a pillanatban az a demokrácia állapota ebben a térségben. Sorra kell szembesülnünk olyan kísérletekkel, amelyek a demokratikus rezsimek helyett valamilyen autoritárius rendszereket próbálnak ebben a térségben életbe léptetni. Több országban láthatók ilyen szándékok, akár Magyarországon is. Romániában a parlament tekintélye az utóbbi időben gyakorlatilag megszűnt, ezért mindent megtett egyik-másik politikai párt és sok politikus. Nem csak a parlamenten kívüli szándékok következménye ez, hanem a politikai osztálynak a bűne vezetett ide, a rossz szelekció és rossz választási törvény. És ez veszélyes helyzetet teremtett. Ma Romániában nem alkalmazzák a törvényeket, és nemcsak kisebbségi kérdésekben, megkérdőjelezik a parlamenti eszmét. Nehéz megjósolni, hová vezet ez, és hogy lehet-e még tovább süllyedni. Szerintem lehet. Ilyen körülmények között nem látom rövid távon a lehetőségét, hogy a magyar-román viszonyban valamilyen radikális javulás álljon be az országon belül. Az is nehezíti a helyzetet, Magyarországnak már nincs semmilyen befolyása a szomszédos országok kormányainak magyar politikájára, és ez nagyon rossz. Ha a demokrácia állapota megfelelő lenne, akkor szerintem az RMDSZ-ben ma is adottak a feltételek ahhoz, hogy megfelelő módon haladjunk előre.

- Jelen feltételek között semmi más lehetőség nincs, mint az etnikai alapú érdekvédelem segítségével túlélni?

- Nem túlélésről van szó. Ez nem elegendő, rossz körülmények között is meg kell próbálni bizonyos megoldásokat érvényesíteni. Nagyon fontos, hogy ne kérdőjelezze meg senki az RMDSZ politika alapjait- azt, hogy nekünk nem doktriner, ideologikus pártokra van szükségünk, hanem egységes érdekképviseletre, hogy egységesen kell fellépni Bukarestben is, de Európában bárhol, ahol saját ügyeinkről van szó.

- Budapesten is?

- Természetesen. Budapestnek is meg kell értenie, hogy nekünk itt Erdélyben vannak sajátos magyar érdekeink.

- Mit tart a legnagyobb gondnak?

- Komoly gondokat látok abban az értelemben, hogy Romániában van egy általános kiábrándulás a politikából, a mindennapos televíziós korrupcióellenes küzdelem, azaz amiatt, hogy nap mint nap korrupt politikusokat lelepleznek le. Ez az egész politikát beárnyékolja és tömegesen fordítja el az embereket a politikától. Akik elfordultak, azokkal már nehéz megértetni, hogy az RMDSZ nem egy klasszikus politikai párt.

- Sokak szerint ügyészállam lett Románia vagy jó úton halad, hogy azzá váljon. Igaz ez?

- Azt gondolom, hogy ez az ország a ló egyik oldaláról átkerült a másikra. Az is elfogadhatatlan, amikor a politika irányítja az igazságszolgáltatást, vagy az ügyészséget, volt ugyebár ilyen időszak, amikor minden jel szerint ez így történt (a médiában megfogalmazódott vélemények szerint ez volt a Basescu-korszakban, a szerk.) s olyan is, amikor az ügyészség és az igazságszolgáltatás közvetve vagy közvetlenül akár a politikai döntésekbe is beleszól. A hatalmi ágak közötti egyensúlyt mindenképpen meg kellene találni, miközben a korrupcióellenes küzdelem mindenhol, minden körülmények között fontos.