Csordultig van a Balaton, sőt, a mélyebben fekvő üdülők és szinte az egész déli part víz alá kerül, ha jön egy vihar északi széllel. Az illetékesek azzal indokolják ezt a túltöltött állapotot, hogy a nyári vízszint biztosítása miatt van erre szükség.
A vízszintet három tényező határozza meg: a vízutánpótlás, párolgás és a leeresztés. A rossz hatásfokú siófoki szennyvíztisztító befogadója a Sió-csatorna, amelyet ha naponta nem öblítenék át Balaton vízzel, akkor a pangó szennyvíz förtelmes bűzét folyamatosan az egész városban lehetne érezni. A párolgási veszteség a nyári időszakban 60-80 centiméter, éppen annyi, mint a vízszintcsökkenés. Akkor az egyenlet szerint nincs érdemben vízutánpótlás? Az északi part szőlőhegyeiről lefutó kisebb vízfolyásokat leszámítva gyakorlatilag nincs. A berkekből (Tapolcai-láp, Nagyberek, Kis-Balaton) befolyó vizek zsilipjeit elzárják, hogy vizük ne juthasson be nyáron a Balatonba. A berkek, amíg az ember nem bolygatta meg, szűrték a Balatonba befolyó vizet, ma viszont a beavatkozások következtében az egyik legnagyobb szennyező forrássá léptek elő. Műszaki hasonlattal: eredeti állapotukban úgy működtek, mint egy autó légszűrője, megfogták a szennyezést, aztán csatornákat ástak a berkekben, hogy a befolyó vizeket közvetlenül vezessék be a Balatonban. Ez olyan, mint ha az autó légszűrőjét kilyuggatnánk és a szennyeződések akadálytalanul haladhatnának tovább. Következő lépésként helyre akarták állítani az eredeti szűrőfunkciót, csak hát ez nem sikerült. Hasonlatunknál maradva, ez most úgy néz ki, mintha a koszos és lyukas szűrőbetétet megfordítva tennék a helyére, és nemcsak a jelenlegi szennyezés jut be, hanem az eddig a szűrőn megtapadt kosz is. Így nem csoda, hogy ha a feláztatott tőzegtől fekete, habos, tápanyag-dús vizet nyáron nem akarják beengedni a Balatonba.
A Balatonnak már mindegy, hogy mennyi tápanyag jut bele, mert egy OECD jelentés szerint az üledékben 12 ezer tonna, az algák által könnyen felvehető, reaktív foszfor van. Csak hogy lássuk, milyen temérdek ez a mennyiség: egy nyári bezöldüléshez, algásodáshoz 100-180 tonna foszfor szükséges. Ekkora foszforbőség az algáknak dúsan terített svédasztalt jelent, korlátlan repetával. Most 100 évre elegendő élelem van a tóban, mégis 1994-ben zöldült be utoljára. Mi történt? Az algák is, mint minden élőlény, lélegeznek. Olyan sokan voltak a vízben, hogy éjszaka oxigénhiány lépett fel, ezt elkerülendő a kékalgák a konkurens algafajok ellen mérgeket termeltek, hogy azokat elpusztítsák, ezzel elkerüljék a fulladást. Amióta intenzíven termelik a kékalgák a mérgeket, azóta a tó nem zöldül be, sőt, minél tisztábbnak látszik, annál inkább mérgező, hisz ekkor gátolt leginkább az algák szaporodása.
1995 óta mást sem hallani, csak hogy kiváló a vízminőség, de az algák nem szaporodnak, a halak rendszeresen pusztulnak és időnként rejtélyes tömeges megbetegedések fordulnak elő. Magyarázat persze mindig mindenre van…
A Tihanyi Limnológiai Intézet szerint azért van kevés alga, mert a tó már tápanyagszegény. Az OECD jelentés, amelynek készítésében ők is részt vettek, épp az ellenkezőjét állapította meg. Szerintük a halak pusztulása természetes és szokásos ívási döglés. Szokásosnak tényleg szokásos, de nem természetes. A legyengült, megbetegedett hal nem ívik, ha megpróbálná, akkor az életerős fajtársai elűznék. A legyengült hal egy egészséges tóban a ragadozók zsákmánya lesz. Ha sok a legyengült hal és nem kapják el mindet a ragadozók, akkor az elpusztult halak lesüllyednek a tó fenekére, ahol a dögevők eltakarítják. Ha ennél is több hal pusztul el, akkor amelyeket a bomlási gázok felemelnek a tó felszínére, a madarak távolítják el. Ha nagyon-nagyon sok hal pusztul el egyszerre, akkor a tetemek megjelennek a víz tetején és kisodródnak a partra. A tudatos félretájékoztatás példája volt, amikor az angolnapusztulást is ívási döglésnek próbálták beállítani, holott az intézet minden kutatója tudja, hogy az angolnák kizárólag a Sargasso-tengerben ívnak.
A humán megbetegedések okaként általában a calici-vírust szokták megnevezni. A calici-vírus széklet útján terjed, tömeges megbetegedéshez nagy mennyiségű vírussal fertőzött széklet szükséges. A széklet mindig tartalmaz coli-baktériumot és mivel a vízminősítésnél minden esetben meghatározzák a mintában lévő coli-számot, így ezt szennyezés esetén mindenképpen ki kellett volna mutatni. Az öbölátúszás napján és a rákövetkező hétfőn is - sajtóhírek szerint - biztonsági okból mintát vettek a vízből, mindkettő kiváló minőséget állapított meg, a mintákban nem találtak colit. Ha nem volt coli, akkor nem volt fekálterhelés, így nem lehetett calici sem a vízben. Hogyan lehet kiváló a vízminőség, ha közben döglenek a halak és emberek betegszenek meg? Egy ügyes jogszabályi trükkel: egy adott szint alatt nem vizsgálják, hogy toxikus-e a víz, erre az ÁNTSZ-nek nincs is pénze, holott a tó bezöldülését a kékalgák által termelt ideg- és májmérgek akadályozzák meg.
A tó ökológiai állapota folyamatosan romlik, 2007-ben a Tihanyi Limnológiai Intézet a MeH által finanszírozott kutatások beszámoló konferenciáján már elismerte a toxicitás tényét, azóta publikációk, disszertációk sokasága jelent meg e témában. A tavalyi tömeges megbetegedések után meddig akarják eltusolni a tényeket? Minek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy érdemi lépés történjen?
