- Úgy nyilatkozott, hogy egyre jobban kezdi megismerni önmagát? Mikre jött rá mostanában?
- Talán az egyik legfontosabb az, hogy vannak mások is olyanok, mint én. Nem vagyok egyedül. A másik fontos felismerés viszont, hogy a legtöbben nem úgy gondolkodnak, mint én. Amikor én tanultam, még nem volt népzenei tanszék a Zeneakadémián. Nekem a színpad volt az iskolám. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen iskolába járhattam. Nem valamilyen tehetségkutatóban kellett próbára tennem magamat.
- A tehetségkutatóknak is megvannak a veszélyeik, de annak is, hogy 16 évesen már fellépett, 17 évesen pedig már rendszeresen. Fellépések közben is lehet rosszat tanulni.
- Igen. Jó is meg rossz is történt velem. A fellépések mellett leérettségiztem, és jártam az ELTE néprajz szakára is, amit nem fejeztem be, mert nem volt bennem elég kitartás. Akkor nagyon sokat énekeltem, a Besh o droM együttessel körülbelül évi 250 koncertet adtam. Főként nem Magyarországon énekeltem akkoriban, hanem Amerikában turnéztam minden évben másfél hónapot. Négy-ötezres nagy koncerttermekben léptünk fel. Később a Budapest Táncegyüttessel, Zsuráfszky Zoltán vezetésével, cigány tematikájú műsort adtunk. Az édesanyám beás származású, ő adta a kezembe Bari Károly négy albumot tartalmazó népzenei gyűjtését. Illetve Kovalcsik Katalinnak a beás énekgyűjteményét. Ezeket kezdtem hallgatni, és végül is így született meg az én barátságom saját magammal, tudatosult bennem, hogy honnan jövök. Meg kellett tanulnom, hogy szeressem azt, aki vagyok. Azért sem tudtam nagyon hová rakni magamat, mert ritkán találkoztam hozzám hasonszőrűvel. A szüleim első generációs értelmiségiek, ezen belül édesanyám roma származású, aki nem igazán ápolta a roma hagyományokat, hiszen a nyelvet sem kapta meg. Az édesapjától valamiféle tartás kapott. Nekem nagyon nehéz volt feldolgoznom, hogy a nagyapám még az útszélén született, vándorlás közben. Az édesanyám meg már egyetemet végzett, és tőlem is ezt várta. Az édesapám a rendszerváltás környékén az irányt jobbra vette, az édesanyám pedig egyértelműen szociálisan érzékeny, baloldali elkötelezettségű ember lett. Nem volt könnyű ezt a magam számára összeraknom. Mostanra azért azt tapasztalom, hogy vannak, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én, és ez nekem nagyon jó. Ez meghatározza, ahogy élek, a politikai preferenciámtól kezdve, a vásárlási szokásaimig.
- Politikai állásfoglalást ritkán láthatunk öntől.
- Azért én is kimentem az első Milla tüntetésre himnuszt énekelni, az elég nyílt szerepvállalás volt. De azt éreztem, hogy elég volt az, amit ott, akkor elmondtam. Nehéz egy ilyen szerepet elvállalnom, és nem biztos, hogy nekem el kell vállalnom ezt a terhet.
- Itthon igen nagyra tartjuk a magyar népzenét, ha például Amerikában elénekel egy magyar népdalt, akkor az hogyan hat?
- Ha elénekelek, mondjuk egy erdélyi dalt, az valószínűleg hasonlóan hat, mintha nálunk finn, vagy portugál népdalokat énekelnek. A világzenének, népzenének van egy közönsége, van egy kis átfedés a komolyzenét hallgatókkal. Vannak, akiket kifejezetten érdekel a magyar népzene. Ezek kis szigetek a világban, Kaliforniában éppúgy, mint Japánban, és ezeken a szigeteken mi jól mozgunk. És vannak, akik sehová nem tudják tenni a magyar népzenét, nem is tetszik nekik. Vannak, akiket pedig általában érdekel a népzene, a magyar éppúgy, mint a balkáni, vagy az afrikai.
- Rendszeresen jógázik, tanítja is ezt gyerekeknek. Nyilván ez is sok tekintetben meghatározza a gondolkodását.
- A jóga segít abban, hogy képesek legyünk elmélyülni valamiben. Amikor elkezdtem gyakorolni a jógát, azt vettem észre, hogy letisztít, segít elválasztani a fontosat, a kevésbé fontostól. Ez a kapcsolatokra is érvényes, az ember időbeosztása is kezd kicsit kitisztulni, észrevesszük, hogy mi az ami fontos egy nap, és mi az, ami kevésbé. Nekem például lényeges lett a rendszeres testmozgás, meg az a ma már különlegesnek számító dolog, hogy ebédidőben szeretek ebédelni, és akkor, amikor az emberek többsége alszik, én is szeretek aludni. Rengeteg egyensúly gyakorlat van abban a jógafajtában, amit csinálok.
- Ez átvitt értelemben is érthető, hogy ezektől tényleg egyensúlyba kerül?
- Abszolút. Minél többet gyakorlok, annál stabilabbá válok. A jóga erősen hat az idegrendszerre, stabilizálja, jobb lelkiállapotot nyer tőle az ember. Így jobban veszem a mindennapi akadályokat, kevesebbet mérgelődöm. Bizonyos dolgok fölött könnyebben átlépek, mert tudom, hogy mi az, ami számomra fontos.
- Ezek szerint a tízéves zenekarát is egyre kiegyensúlyozottabban tudja irányítani?
- A zenekar tagjai fiúk, és nőként irányítani őket nem olyan egyszerű. Át kell látni azt, hogy a zenei palettán, ezen belül is a gyerekzenei palettán, ami elég színes, hol helyezkedem el én. Fontos, hogy ne értékeljem túl a saját szerepemet, de mégis eléggé megbecsüljem. A gyerekzenekarom olyan, mintha egy kézműves termékre gondolnánk, amivel sokat dolgoznak, és nem nagyüzemi termék. Nem játszunk mindennap, nem adunk egy nap három koncertet. Ez azért is van, mert a muzsikus társaim meglehetősen elfoglalt jazz-zenészek, akik az országban működő többféle formációban játszanak, kiváló együttesekben.
- Megvan már a stílusa, és ezen belül mozog, vagy azért valami felé tart?
- Van egy stílusunk, ami attól, hogy mit szippantunk éppen be a levegőből, albumról albumra változhat. A legutóbbi, Körforgás című gyereklemezünkben például kicsit erőteljesebb az elektronika és a rock, a popzene hatása. A magánéletemben pedig az a cél, hogy anya legyek, és a saját gyerekemnek is énekelhessek.
