Előfizetés

Francia alkotásé a fődíj

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2015.04.20. 07:46
A Titanic idején Flesch Andrea jelmezeit állították ki az Uránia Moziban, ahol a Duke of Burgundy ruhái pompáztak FORRÁS: TITANI
Elsőfilmes francia rendező nyerte el a Hullámtörők-díjat, a zsűri különdíját egy finn kamasz-dráma kapta, a közönség az izlandi vámpírkomédiát kedvelte legjobban. Szombaton díjkiosztással ért véget a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, Budapest legjelentősebb filmszakmai eseménye.

A háromtagú nemzetközi zsűri úgy döntött, hogy a francia Lucie Boleteau vigye haza a Titanic Hullámtörők-díját a Fidelo – Aliced utazása című első rendezéséért. De persze nem vitte, mert már Svédországból küldött köszönő video-üzenetet, ahol a filmjével éppen úton volt. A zsűri idén nyolc film közül választott, a mezőny érdekessége, hogy egytől-egyig női sorsok elevenedtek meg a vásznon.

A legjobbnak ítélt mozidarab egy szép, fiatal nőről szól, aki egy teherhajóra szegődik másodgépésznek, csupa férfimatróz közé. Mint ebből sejthető, az érzelmi feldúltság és a szex kivételezett szerepet kap a tipikus francia történetben. A különdíjas finn dráma már jóval súlyosabb sorsokat görget maga előtt, két betagozódni képtelen tinédzser szökése és féktelen kalandokra vágyó utazása áll a Megléptek című film középpontjában. Jukka-Pekka Valkeapää második rendezeése nem csak a két fiatal szereplő meggyőző személyisége miatt érdekes, hanem mert nagyon ritkán jut el hozzánk finn film a Kaurismäki-testvérek országából.

És hogy a közönség mire adta a legtöbb voksát, az hamarosan kiderül, mert a jövő héttől már a mozikban lesz a Hétköznapi vámpírok című filmkomédia. Az új-zélandi rendezőpáros azzal bolondítja meg a szokásos vámpír-témát, hogy nem egy az egyben mesél, hanem mintha egy vérszívó társaságról dokumentumfilmet készítene, neki vallanak az éjszaka hősei. Ettől a mintha-szituációtól jó humorú helyzetek alakulnak ki, folyik a vér ugyan, de az egészen ott a nevetés jótékony fénye, hogy hiszen ez az egész csak játék.

Az idei Titanic-válogatás markáns jellegét az adta, hogy csak elvétve került vászonra hagyományosan mesélő mozi. Valami vadság – ahogy az egyik szekció címe mondta – valamennyi filmen ott hagyta a nyomát. Vagy lelkileg vagy fizikailag volt jelen a sötét oldal, érződött valamiféle fenyegető veszély, zavar a háttérben. Még a versenyfilmek közé is bekerült például a vámpírtéma, igaz, egészen sajátos formában.

Az iráni-amerikai színekben szereplő Csadoros vérszívó sajátos stílusban, borzongató szürrealizmussal szolgáltat igazságot a női létnek. A dél-koreai Helyedbe lép kegyetlen tragédiába fúló történet arról, mit jelent a szigorú társadalmi szabályok archaikus formái között egy fiatal lánynak úgy gyermeket kihordani, hogy már ott él vele a leendő anya, aki elveszi tőle a csecsemőt.

A fesztivál tán legszebb, legmélyebben megindító filmje az a grúz Kukoricasziget volt, amelyet a nagyon tehetséges elsőfilmes George Ovasvili rendezett és Ragályi Elemér fényképezett az abház-grúz határon, a háborús övezet egy csendesebb részén. Ugyanúgy megragadta a nézőket az iráni Dzsafar Panahi Taxi című filmje, amely érdekes figurákon keresztül engedett bepillantást egy zárt világba. A palesztin Omar című film ugyan nem tudott teljesen megszabadulni a fekete-fehér ábrázolás sémáitól, de egy fiatal szerelmespár tragikus történetében a jelen egyik feloldhatatlannak ható drámáját érzékeltette egy szabadságától megfosztott közösség sorsában.

A jelentős magyar alkotói részvétellel készült The Duke of Burgundy a Titanic egyik büszkeségeként gálavetítésen mutatkozott be a magyar közönségnek. Ám a brit Peter Strickland filmje erősen megosztotta a közönséget. A két nő szerelmét és hatalmi játszmáit elővezető film nemsokára a mozikban is látható lesz. Addig annyit, hogy a nagyon látványosra fogalmazott, hangsúlyozottan művésziesre vett jelenetek mögött nehéz megtalálni a fogódzót ahhoz, hogy megvilágosodjon, vajon miről is szól a történet tulajdonképpen, azon túl, hogy megpróbál provokatív lenni. Egy másik brit, Alex Garland viszont megbolondította a közönséget Ex-Machina című első rendezésével.

Duplázni kellett a vetítést, annyian voltak kíváncsiak a sci-fi-pszicho-thrillernek becézhető rém ügyesen csavarintott sztorira. A mesterséges intelligencia témájáról mesélt izgalmas film egyrészt szórakoztató rejtvény, másrészt frappáns vélemény a csillogó-villogó férfiúi felsőbbrendűség sebezhetőségéről.

Idén két szenzációt hozott el Budapestre a dokumentumfilmes szekció. Mindkettő igazi nagy dobás, a fesztivál hírnevét erősítő választás. Az egyik Josh Oppenheimer Oscar-jelölt filmje, Az ölés párdarabja, a vitákat provokáló A csend képei, amelynek hátborzongató hátterét remek beszélgetés világította meg. A másik az idei Oscar-díjas Citizenfour, amelyet Laura Poitras forgatott a Snowden-ügyről. Ha lenne nálunk köztelevízió, azt mondhatnánk, oda illene mindkettő. Köztévé ugyan nincs, de a Titanic legalább megtette, ami tőle telt.

Vaszary János festményei a Virág Judit Galériában

Publikálás dátuma
2015.04.20. 07:45
140 magángyűjteményből származó festmény látható FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A Virág Judit Galéria az egyik legnépszerűbb magyar művész, Vaszary János festményeiből rendezett nagyszabású kiállítást. A reprezentatív tárlaton közel 140 magyar és külföldi magángyűjteményből származó olajfestmény látható, melyek között számos olyan mű is van, amelyet a közönség még soha nem tekinthetett meg. A kiállításra külön kiadványokkal, programokkal, tárlatvezetésekkel is készült a galéria. A tárlat ingyenesen megtekinthető április 25-ig.

„A modern művészet élvezetéhez és értékeléséhez a XX. század szellemének a megismerése a legegyenesebb út. Ezek, a művészeten belüli erőtényezők: az élet új ritmusa és feszültsége, új társadalmi berendezkedések, új tudományos megállapítások és felfedezések, mechanizálás, a tér és idő legyőzésének új eszköze stb. a természet mellett elutasíthatatlanul érdeklik a művészetet. Ezek az erők alkotják a túlizgatott korszellem magasfeszültségét, és nemcsak saját területükön változtatják át, hanem eltörölhetetlen bélyeget nyomnak mindenre, amit ma szellemi életnek nevezünk." írta Vaszary a Pesti Napló 1931. április 5-iki számába.

Vaszary János (1867-1938) mindent tudott, amit festő tudhat a színről, vonalról és kompozícióról. Magas intellektusa, ragyogó ízlése, érző lelke, örök kíváncsisága és nyitottsága minden konvenciót elvetve, teljes szabadsággal volt képes mindig újat teremteni. A tárlat betekintést enged a radikális változtatásokat eszközlő virtuóz művész valamennyi korszakába.

A naturalista, realista kezdetek után a szecesszió, az impresszionizmus, később az expresszionizmus felé fordult. Művészete utolsó és egyben leghosszabb korszakában, egy nagy váltás után az École de Paris ragyogó, életigenlő dekoratív festészetének szellemében alkotott: a húszas- harmincas évek fehér alapozású, alla prima – vagyis keveretlen színekkel festett, pasztózus virágcsendéletei, könnyed és elegáns aktjai, valamint a népszerű tengerparti életképek, városképek is megtekinthetőek lesznek a látogatók számára.

Színek iránti szenvedélye egyesül a bravúros, dinamikus, ugyanakkor nagyvonalú festői megoldásokkal valamennyi korszakában. Vaszary olyan értelmiségi művész, és kozmopolita európai polgár volt, aki a kultúrában is fontosnak tartotta a nyugati kapcsolatokat. Kortársai közül Dufy, Matisse és Van Dongen művészetét tartotta meghatározónak. Kosztolányi, Karinthy és Márai szellemi társaként Vaszary eszményképe a nemzet sorsát befolyásolni képes erős európai-magyar polgárság, és annak művészi képviselete volt.

Köztiszteletben álló főiskolai tanár is volt, aki több évtizedes pályája során udvariasan, de határozottan képviselte a modern művészetre vonatkozó elképzeléseit, melyeket művészetelméleti írásaiban rendszeresen publikált is.

Kortársai, a kritikusok, művészettörténészek és laikusok egyaránt nagyra értékelték munkásságát, képeiért a legnagyobb gyűjtők és múzeumok versenyeztek. Vaszary János a húszadik század legsikeresebb, legelfogadottabb és legnépszerűbb magyar festőinek egyike. Nincs olyan korszaka, amelyet a szakma vagy a közönség ne szeretne. Művei iránt az érdeklődés töretlen, festményei kimagasló árakon kelnek el az itthoni és külföldi aukciókon.

A galéria nagy hangsúlyt fektet az installációra is: a festmények mellett archív filmekkel, zenével, vetítéssel és egyéb különlegességekkel teremti meg azt a hangulatot, hogy a közönség a kiállítótérbe lépve valóban Vaszary János világába érkezhessen.

Vaszary János festményei a Virág Judit Galériában

Publikálás dátuma
2015.04.20. 07:45
140 magángyűjteményből származó festmény látható FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A Virág Judit Galéria az egyik legnépszerűbb magyar művész, Vaszary János festményeiből rendezett nagyszabású kiállítást. A reprezentatív tárlaton közel 140 magyar és külföldi magángyűjteményből származó olajfestmény látható, melyek között számos olyan mű is van, amelyet a közönség még soha nem tekinthetett meg. A kiállításra külön kiadványokkal, programokkal, tárlatvezetésekkel is készült a galéria. A tárlat ingyenesen megtekinthető április 25-ig.

„A modern művészet élvezetéhez és értékeléséhez a XX. század szellemének a megismerése a legegyenesebb út. Ezek, a művészeten belüli erőtényezők: az élet új ritmusa és feszültsége, új társadalmi berendezkedések, új tudományos megállapítások és felfedezések, mechanizálás, a tér és idő legyőzésének új eszköze stb. a természet mellett elutasíthatatlanul érdeklik a művészetet. Ezek az erők alkotják a túlizgatott korszellem magasfeszültségét, és nemcsak saját területükön változtatják át, hanem eltörölhetetlen bélyeget nyomnak mindenre, amit ma szellemi életnek nevezünk." írta Vaszary a Pesti Napló 1931. április 5-iki számába.

Vaszary János (1867-1938) mindent tudott, amit festő tudhat a színről, vonalról és kompozícióról. Magas intellektusa, ragyogó ízlése, érző lelke, örök kíváncsisága és nyitottsága minden konvenciót elvetve, teljes szabadsággal volt képes mindig újat teremteni. A tárlat betekintést enged a radikális változtatásokat eszközlő virtuóz művész valamennyi korszakába.

A naturalista, realista kezdetek után a szecesszió, az impresszionizmus, később az expresszionizmus felé fordult. Művészete utolsó és egyben leghosszabb korszakában, egy nagy váltás után az École de Paris ragyogó, életigenlő dekoratív festészetének szellemében alkotott: a húszas- harmincas évek fehér alapozású, alla prima – vagyis keveretlen színekkel festett, pasztózus virágcsendéletei, könnyed és elegáns aktjai, valamint a népszerű tengerparti életképek, városképek is megtekinthetőek lesznek a látogatók számára.

Színek iránti szenvedélye egyesül a bravúros, dinamikus, ugyanakkor nagyvonalú festői megoldásokkal valamennyi korszakában. Vaszary olyan értelmiségi művész, és kozmopolita európai polgár volt, aki a kultúrában is fontosnak tartotta a nyugati kapcsolatokat. Kortársai közül Dufy, Matisse és Van Dongen művészetét tartotta meghatározónak. Kosztolányi, Karinthy és Márai szellemi társaként Vaszary eszményképe a nemzet sorsát befolyásolni képes erős európai-magyar polgárság, és annak művészi képviselete volt.

Köztiszteletben álló főiskolai tanár is volt, aki több évtizedes pályája során udvariasan, de határozottan képviselte a modern művészetre vonatkozó elképzeléseit, melyeket művészetelméleti írásaiban rendszeresen publikált is.

Kortársai, a kritikusok, művészettörténészek és laikusok egyaránt nagyra értékelték munkásságát, képeiért a legnagyobb gyűjtők és múzeumok versenyeztek. Vaszary János a húszadik század legsikeresebb, legelfogadottabb és legnépszerűbb magyar festőinek egyike. Nincs olyan korszaka, amelyet a szakma vagy a közönség ne szeretne. Művei iránt az érdeklődés töretlen, festményei kimagasló árakon kelnek el az itthoni és külföldi aukciókon.

A galéria nagy hangsúlyt fektet az installációra is: a festmények mellett archív filmekkel, zenével, vetítéssel és egyéb különlegességekkel teremti meg azt a hangulatot, hogy a közönség a kiállítótérbe lépve valóban Vaszary János világába érkezhessen.