A Dohány utcában

A zsinagóga előtt tíz olyan emlékművet lepleztek le, melyek sikeres magyar-zsidó személyeket ábrázolnak. A posztamensek egy nagy egyes számjegyet formáznak, jelezve a műalkotások célját. Ennek tetején látható, egy műanyag lap, mindkét oldalán a hősök fényképe. A gyenge minőségű erős nagyításon csak nagy jóakarattal lehet felismerni az egyes arcokat. Alattuk a következő felirat áll: X. Y. évszám, foglalkozás, továbbá: "A tetteink minősítenek. A múltunkra büszkék lehetünk, a jövőnket építsük együtt. Támogassa ön is a MAZSIHISZ értékteremtő munkáját adója egyházaknak felajánlható 1 százalékával. Technikai szám: 0358. MAZSIHISZ.

Azt hiszem, Szerb Antal, Radnóti Miklós, Petschauer Attila és a többiek többet érdemelnek annál, hogy rájuk hivatkozva kérje a MAZSIHISZ az egyházi támogatást. A feliratok egy-két szóban közlik mindazt, amit róluk fontosnak tartottak elmondani, ám Vázsonyi Vilmost, Komor Marcellt vagy Richter Gedeont lehet ilyen röviden jellemezni? Nem tudom, mi szomorúbb: az egykori jelesekre hivatkozva kunyerálni a pénzt, a célok megemlítése nélkül, vagy csak annyira becsülni őket, hogy érdemeiket nem is említve, csak pénzszerzésre tarják őket alkalmasnak?
Nevük, ha van, csak áruvédjegy?