Nyolc új örökös tag

Publikálás dátuma
2015.04.27. 07:47
A nyolc új örökös tag közül csak heten jelenhettek meg a díjátadón, Pap Vera már nem lehetett köztük FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Tegnap óta nyolc új tagja van a Halhatatlanok Társulatának. Ezúttal is a közönség szavazatai döntöttek. Így már több mint 110 örökös tag van.

Sok olyan kitűnő művész van az örökös tagok között, aki már csak az égi társulatban léphet fel. A díj csaknem húszéves történetében azonban most fordult elő először, hogy valaki posztumusz kapta meg az elismerést. Pap Vera még megtudta, hogy a közönség őt is beválasztotta a Halhatatlanok Társulatába, de az oklevelet és a virágcsokrot már csak férje vehette át. Aztán az új tagok közé került Börcsök Enikő - aki a Vígszínházban hosszú éveken át játszott együtt Pap Verával - is felidézte alig több mint két hete elhunyt kolléganője hitvallását. Hiszen a színjátszás mindkettőjük életét meghatározta; hivatásukat nagyon komolyan vették.

Az idén is négy kategóriában lehetett szavazni a Halhatatlanok Társulatára. A színészek közül Balázsovits Lajos és Fodor Tamás lett örökös tag. Mindketten több mint fél évszázada vannak a pályán. Balázsovits - aki 1992-től húsz éven át a színigazgatást is kipróbálta a Játékszín élén - ifjan igazi sztár volt. Rengeteg filmben játszott, színpadon is főszerepeket alakított, a díjat átadó Szinetár Miklós - egykori főiskolai osztályfőnöke - mégis egy vizsgaelőadását idézte fel.

Azt mondta, Major Tamáson kívül csak Balázsovits tudta igazán jól eljátszani Shakespeare hősét, III. Richárdot. Fodor Tamás az Universitas, majd a Stúdió K mindeneseként szerzett nevet, hosszú éveken át nemcsak szinkronizált, hanem rendezett is, az utóbbi időben pedig nagyszerű alakításaival hívta fel magára figyelmet.

Alternatív társulatnál indult Juronics Tamás pályája is. Húsz éve vezeti a Szegedi Kortárs Balettet. A díjat átadó nagyszerű - már nyugdíjas - balettművész, Orosz Adél pedig azt említette, nem csak azért néz fel rá, mert sokkal kisebb nála, hanem művészi eredményeiért is. A balettművészek másik új örökös tagja, Metzger Márta már búcsút mondott a színpadnak, a rengeteg klasszikus szerepnek, s napjainkban ő is a modernebb táncokkal foglalkozik. Az egyre jobb ExperiDance társulat felkészítésében vesz részt.

Az operaénekesek közül a egy lírai koloratúrszopránt és egy baritonistát szavazott be a közönség a társulatba. Kertesi Ingrid mögött hosszú pályafutás van, míg Kálmándi Mihály a fiatalabb generációhoz tartozik. Mindketten hatalmas sikereket értek el a nemzetközi színpadokon is. Kálmándi egyébként a kolozsvári opera tagja volt, 1988-ban azonban - az akkori NDK-n keresztül - disszidált Magyarországra, a Verdi-specialistaként ismert művész azóta tagja a Magyar Állami Operaháznak.

A Halhatatlanok Társulatának díjkiosztója immár második éve szerényebb, mint korábban volt. Amíg a Magyar Televízió a kezdeményezés mögött állt, a Nemzeti Színházban különleges gálaműsor keretében adták át a díjakat. A 2010-es kormányváltás után azonban a közszolgálati média nem tartotta fontosnak, hogy támogassa ezt a politikamentes, a művészet elismerését szolgáló akciót. Tavaly óta a Klubrádió támogatásával lehet újra szavazni az örökös tagokra és a gálaest is jelentősen átalakult.

A közönség felvételről nézhet meg néhány korábbi sikeres produkciót a Halhatatlanok Társulatát megálmodó és azóta is szervező Szegvári Katalin és Érdi Sándor szerkesztésében. Ez azonban egyúttal különleges élményt is jelent. A tegnapi műsorban felidézték például, amint Kállai Ferenc énekelt - márpedig ő ritkán fakadt dalra -, valamint Oszwald Marika egyik bravúr-számát. Ismét láthatta a közönség Kulka Jánost, egy súgó dalával, valamint a nemrég eltávozott művészek közül Garas Dezsőt és Margitai Ágit is. De jó volt látni Galambos Erzsit - aki ezúttal a közönség soraiban is ott volt -, valamint a tehetséges és a jövendő örökös tagok közé esélyes fiatalokat is.

Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója zárszavában arról beszélt, talán egyszer a mai közszolgálat is eljut odáig, hogy fontos lesz a művészet, a tehetség pártolása. Bár erre most sok esély nem látszik, de reménykedni azért lehet.

Frissítve: 2015.04.26. 22:43

Közeledik egymáshoz az EU és Kuba

Az Európai Unió jó néhány állama akkor is igyekezett jó kapcsolatokat fenntartani Kubával, amikor a szigetország nemzetközi megítélése igen rossz volt. Aki járt Havannában, az tudja, hogy a sétálóutca kitüntetett pontján áll – szinte hivalkodik – a spanyol nagykövetség. De a baloldali érzelmű nyugat-európai politikusok általában is rokonszenvvel gondolnak Kubára, s a maguk csendes eszközeivel mindig támogatták a kapcsolatok legalább minimális szinten tartását.

Az EU anyagi támogatást is nyújt Kubának a hurrikánkárok mérséklésre, kulturális projektekre, bár csak néhány tízmillió eurós értékben. Mindeközben folynak a tárgyalások egy, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló EU-kubai szerződés aláírására is. A tárgyalások mostanában felgyorsultak, talán nem függetlenül az amerikai-kubai közeledés hírétől.

Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője (egyben az Európai Bizottság alelnöke) márciusban Havannában tárgyalt, és a tárgyalások újabb fordulójában, a múlt héten Brüsszelben fogadta Bruno Rodríguez Parilla kubai külügyminisztert. Tárgyalásaik után szűk körű sajtótájékoztatót tartottak.

Mogherini elmondta, hogy lényegében a 2011-ben megszakadt tárgyalásokat folytatják, és a cél a már említett politikai szerződés elkészítése. Az EU és a Kuba a Karib-tengeri regionális fejlődésben, gazdasági kérdésekben és a klímavédelemben is együtt akar működni. Ez utóbbiban – részben a nyersanyagínség miatt – Kuba nagyon jól teljesít, a fenntartható fejlődésben elért eredményeit azok is becsülik, akik nem értenek egyet egypárti rendszerével.

Ez utóbbi kérdését egyébként egy spanyol újságíró is felvetette, megkérdezvén, hogyan viszonyul az Európai Bizottság a kubai rendszerhez? Federica Mogherini elég egyszerű választ adott: elfogadjuk olyannak, amilyen. (Angolul „as it is”.) Majd finomítva hozzátette, hogy az emberi jogokról is folynak tárgyalások Kubával.

Parilla kubai külügyminiszter is kiemelte a klímavédelmi együttműködést, és az emberi jogok kérdését ügyesen kezelve „emberi jogokról és szociális kérdésekről” beszélt, mely utóbbiban Kuba kétségkívül jobban áll. Megköszönte az EU támogatását az amerikai kereskedelmi blokád ellen. (Az EU egységes gazdaságként Kuba második legnagyobb kereskedelmi partnere.) De a kubai külügyminiszter egy nagy bejelentést is a brüsszeli sajtótájékoztatóra tartogatott.

Kubai részről itt jelentették be először, hogy Ferenc pápa szeptemberben Kubába látogat. II. János Pál pápa kubai látogatása annak idején világszenzáció volt, A helyi katolikus egyház helyzete azóta sokat javult, és az időközben visszavonult Fidel Castro hangneme is enyhült. Ferenc pápa kubai útja remélhetőleg tovább erősíti a türelemre és nyitottságra való készséget a szigetországban. Kubában nyilván sokan arra is emlékeznek, hogy Ferenc pápa ugyanúgy argentin, mint Che Guevara volt.

Akiről II. János Pál azt mondta egykor Havannában, hogy egész életében „a szegényeket akarta szolgálni, és az Úr dolga ítélni felette:” E mondata miatt tradicionalista keresztények még a szentté avatása ellen is tiltakoztak. (Talán a KDNP is ezt tette volna, ha meri.)

Kubában még mindig aktív az a nemzedék, amelyből sokan Magyarországon tanultak, dolgoztak, kapcsolatban álltak magyarokkal. Ezt a „komparatív” előnyünket ideológiai fenntartások nélkül érdemes lenne jobban kamatoztatni. Különösen most, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió szinte „versenyt fut” egymással a kubai kapcsolatok javításában.

Megkapja-e Moszkva a hadihajókat?

Publikálás dátuma
2015.04.27. 07:35
Francois Hollande és Vlagyimir Putyin Jerevánban is tárgyalt a hajókról FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SASHA MORDOVETZ
Franciaországban próbajáraton tesztelik azt a Mistral típusú, impozáns méretű hadihajót, amelyet Oroszországnak építettek meg, csak éppen politikai okokból nem akarják átadni neki. Furcsa kötözködés ez: mindenki veszíthet rajta, és senki nem nyerhet. Vagy mégis?

A most vizsgázó, „Szevasztopol” elnevezésű hadihajót a 2011-ben kötött szerződés értelmében az év második felében kellene átadni Oroszországnak. Csakhogy a már elkészült „Vlagyivosztokot” sem szállították le a franciák 2014-ben, mivel az ukrajnai háborús konfliktus után hozott nyugati szankciók ezt nem tették lehetővé. Párizs valamiféle csodára vár. Arra, hogy az orosz-ukrán szembenállás mérséklődjön, vagy nyugati szövetségesei legyenek elnézőbbek.

Sajátos média-vita folyik annak eldöntésére, kinek okoz nagyobb kárt az üzlet meghiúsulása. Az „Expert Online” orosz hírportál nincsen egyedül azzal a véleményével, hogy bármennyire is ironikusan hangzik, Moszkva azzal is jól jár, ha megkapja a hajókat, de azzal is, ha nem. (Ha csak nem történik meg az a valószínűtlen fordulat, hogy az ukránoknál kötnek végül ki a hajók.) A legjobb megoldás, természetesen, az lenne, ha Párizs eleget tenne kötelezettségének.

Az orosz honlap annak a véleményének ad hangot, hogy ennek nem katonai, hanem a politikai jelentősége lenne nagy. Számos szakértő szerint katonailag ugyanis ezekre a hadihajókra az orosz hadiflottának nincsen szüksége. Ennek a véleménynek ellentmond, hogy eredetileg arra a célra szánták az oroszok, hogy tengerészgyalogságot szállítsanak velük nagy távolságokra, és légi támogatást biztosítsanak a számára.

Az orosz igényeknek megfelelően a franciák ezeket a hajókat arra is alkalmassá tették, hogy a jeges északi vizeken is bevethetőek legyenek. Megemelték a magasságukat is, hogy az orosz Ka-28 és Ka-52K helikoptereket biztonságosan elhelyezhessék rajtuk.

A 199 méter hosszú és 32 méter széles, 180 fős személyzettel rendelkező Mistral 16 harci helikopter, 13 tank és 4 partra-szállító hajó befogadására alkalmas. Parancsnoki állással, helikopter-állomással rendelkezik, sőt még 69 ágyas hajókórházként is működhet. Itt két műtő és röntgen kap helyet. A parancsnoki rész 850 négyzetméteres, 200 szakember dolgozhat benne. A hadihajó

33 kilométeres sebességet érhet el, mintegy 37 ezer kilométer távolságot képes megtenni. A személyzeten kívül még 450 embert képes a fedélzetére venni. Létrehozásában finn, svéd, lengyel cégeken kívül nagy nemzetközi ipari csoportok is részt is részt vettek. Nem hangzik túl meggyőzően az a moszkvai vélemény, hogy készen állnak saját erőből megépíteni ezeket a hajókat. Pedig maga Putyin sem tekinti nagy veszteségnek a Mistralok átadásának elhalasztását, mondván, meg van nélkülük Oroszország, védelmi képességét nem befolyásolja.

El lehet azon vitatkozni, mennyire van szüksége az orosz hadiflottának ezekre a modern hajókra, az azonban vitathatatlan, hogy leszállításuk politikailag csapást jelentene a szankciókban érdekelt, azokat napirenden tartó NATO-országokra, megbontaná egységüket, és megnyitná az utat egy orosz-európai párbeszédhez.

Zavarba ejtő helyzetbe kerülnének a franciák akkor is, ha meghiúsulna az üzlet. A Nicolas Sarkozy és Dmitrij Medvegyev akkori államfők által 2011-ben megkötött 1,2 milliárd eurós szerződésből az oroszoknak eddig csak annyi jutott, hogy fizethettek a helikopterhordozókért. Moszkva most visszaköveteli a pénzt, sőt kártérítési igénnyel is fellépett.

Teheti, hiszen már sok pénzt fektetett az üzletbe. Orosz vállalatok is részt vettek a hajók alkatrészeinek legyártásában. Tavaly júniusban 400 orosz tengerész utazott franciaországi kiképzésre, részt is vettek a „Vlagyivosztok” tengeri útján. Eközben előkészítették az orosz fegyverzetet, amivel fel akarták szerelni a hajót.

A Kreml szerint kérdésessé válik a franciák megbízhatósága a fegyverpiacon. Ennek a jelét vélik felfedezni abban is, hogy India az eredetileg tervezett 126 Rafale francia vadászgép helyett csak 36 darabot vesz meg, miközben az orosz SZu-30-asok iránt érdeklődik. Az sem elhanyagolható, hogy csak a hadihajók francia kikötőben való állomásoztatása havonta 400 ezer euróba kerül.

Kiút nem nagyon ígérkezik Párizs számára. Szövetségeseivel nem mehet szembe, abban pedig hiába reménykedik, hogy az ukrán válság egyszeriben olyan fordulatot vesz, amely lehetővé teszi az Oroszországot sújtó nyugati szankciók enyhítését. Az események ennek az ellenkezőjére utalnak. A minszki megállapodást rendszeresen megsértik, mindkét fél hajthatatlannak bizonyul. Moszkvában úgy látják, Párizs ebből a helyzetből nem talál kiutat. Keresi ugyanakkor Moszkvával a kompromisszum lehetőségét.

A francia elnök számos nyilatkozatában erről a kompromisszumkészségről beszél, miközben Moszkva hol keményebben, hol engedékenyebben reagál, de nem törekszik ellehetetleníteni francia partnerét. A szerződésben érdekelt vállalat vezetője is úgy foglalt állást, hogy keresik a lehetőséget a megegyezésre, s egyelőre nem fordulnak bírósághoz.

Putyin elnök pedig kerek-perec kijelentette: a franciák becsületes emberek, ezért a le nem szállított hajókért fizetni fognak. Kötbért, bírságot nem kérnek tőlük, csak az oroszok kiadásainak a megtérítésére tartanak igényt. Ez sem kevés, sokmilliárd euróról van szó. 3-10 milliárdos összegről olvashatunk a moszkvai médiában.

Francois Hollande elnök nem győzi hangoztatni, hogy valamiféle megoldást majd csak találnak Putyinnal. A kompromisszum keresésének újabb lehetőségét Hollande Putyinnal találkozva Jerevánban szerette volna megtalálni. Még mielőtt elutazott volna a francia elnök Örményországba, ahol pénteken emlékeztek meg az Oszmán Birodalomban az örmények ellen elkövetett népirtás 100. évfordulójáról, gesztust tett Moszkva felé. Kijelentette, természetesnek tartja, hogy ráfordításait megtérítsék Oroszországnak a le nem szállított Mistralért. Moszkvai diplomáciai forrásból siettek tudtul adni: nagyra értékelik Hollande nyilatkozatát.

Jereváni találkozójukon aztán Putyin szorgalmazta a megromlott kapcsolatok javítását, Hollande pedig annak érdekében, hogy kijussanak ebből a helyzetből, a minszki megállapodások betartására szólított fel. A hangsúlyt az együttműködésre helyezte többek között a szíriai, az iráni és a líbiai problémák rendezése érdekében. Ami pedig a Mistralokat illeti, azok egyelőre maradnak ott, ahol vannak, a francia vizeken. Ezen a jereváni eszmecsere sem változtatott.

Új repülőgép-hordozót terveznek

Az orosz-francia vita közepette a legnagyobb orosz hajóépítő tudományos központ új feladat megoldására kapott megbízást: egy exportra is alkalmas, 100 ezer tonna vízkiszorítású repülőgép-anyahajó megtervezésére. A koncepcionális modell már elkészült. Kiindulópontnak szánják, amelyből kiderül, mi az elképzelés a hajó motorikus berendezéseiről, az energetikai rendszerről és a fegyverzetről.

Az elképzelések szerint száz légi járművet szállíthat, köztük a T-50 ötödik generációs vadászgép hajóra alkalmazott változatát és a Ka-32 helikoptert. Úgy alakítanák ki a hadihajó törzsét, hogy még viharban is biztosítható legyen a repülőgépek és helikopterek felszállása. A repülőgép-hordozó építésének költségét mintegy 10-12 milliárd dollárra becsülik és legalább tíz évig tarthat, mire elkészülhet.

A nagy kérdés: egyáltalán mikor kezdenek hozzá. Hivatalos közlés szerint az első hajó nem épülhet meg 2030 előtt. Ez a dátum sokak számára túl optimistának tűnik. Annyi bizonyos, hogy nagy nemzeti feladatként kezelik a terv végrehajtását. Beismerik, a munkának még csak az elején tartanak. A neheze hátravan.



Szerző