Európa több régiójában már most is nagy gondot jelent a kínzó paphiány. Ugyanakkor némi reménysugarat jelentett a Vatikán számára, hogy a harmadik világbeli országokban, a 2000-es években is nagy érdeklődés mutatkozott a papi szolgálat iránt. A legutóbbi adatok alapján azonban már a Szentszék is trendfordulóról beszél. A statisztikai évkönyv szerint ugyanis 2011-től 2013-ig két százalékkal csökkent a papjelöltek aránya. Sorban második évben csökkent a jelöltek aránya.
A 2013-as statisztikai évkönyv adatai alapján két éve kizárólag Afrikában nőtt a papi hivatást választani kívánók aránya. A mindössze másfél százalékos emelkedés azonban nem adhat okot túlzottan sok derűlátásra. Az adatokból különösen feltűnő, hogy már Dél-Amerikában is európai mértékű a papi hivatástól elfordulók aránya. Sőt, helyenként még túl is szárnyalja az öreg kontinens adatait. A negatív listát a dél-amerikai államok közül Chile és Peru vezeti -11,2 százalékkal. Kolumbiában 10,5 százalékos a visszaesés aránya.
Európa országai közül a legdrámaibb adatot Csehország produkálta 13 százalékos csökkenéssel, de a nagy-britanniai -11,5 százalék is aggodalomra ad okot. Még a kontinens egyik legkatolikusabb országában, Lengyelországban is 10 százalékos volt a visszaesés. Dél-Amerikában összességében hét, Európában pedig 3,5 százalékos volt a csökkenés. Ez annak fényében különösen aggasztó lehet a Szentszék számára, hogy rohamosan emelkedik a papok átlagéletkora.
Nagyon feltűnő az is, hogy a katolicizmus új központjainak tartott ázsiai országokban is megfigyelhető a csökkenés folyamata, így a kontinens legkatolikusabb államában, a Fülöp-szigeteken, illetve Dél-Koreában, igaz, a csökkenés nem annyira vészes, mint a többi kontinensen.
Akadnak pozitív ellenpéldák is, Belgiumban például 7,5 százalékkal több fiatalt vonzott a lelkipásztori hivatás 2011 és 2013 között. Azért ebből a szempontból érdemes a számok közé nézni, hiszen ez a jelentős emelkedés a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2012-höz képest 2013-ban kettővel nőtt a papi hivatást választani kívánók száma. Olaszországban továbbra is vonzó a papság: 0,3 százalékos volt az emelkedés az említett két év alatt.
Ami a papok számát illeti, az adatok kedvezőbbek. 2011 és 2013 között ugyanis 0,3 százalék volt a növekedés. Ez azt jelenti, hogy két éve 415 348 lelkipásztor állt a hívek rendelkezésére. A fenti adatokból azonban egyértelműen az következik, hogy mivel a fiatalok csekély érdeklődést mutatnak a hivatás iránt, így globálisan is megindul majd a papok számának csökkenése.
A fentiek alapján arra következtethetünk, hogy ismét egyre erőteljesebb vita alakulhat ki a papi nőtlenség kérdésében. A cölibátus tekintetében már történt, ha nem is jelentős, előrelépés. A német, németalföldi katolikus egyházakban egyre több házas férfit szentelnek szerpappá. A diakónus az első fokozat az egyházi rendben. Áldozópappá nem szentelt személyről van szó, akinek a feladata az ősegyházban az istentiszteleten való közreműködés és a szegények szolgálata volt.
Mint a Wikipédia írja, az ősegyházban a 12 apostol feladatai megsokasodtak és már nem tudtak eleget foglalkozni a szegényekkel, ezért a pogányságból megtért hívek nyomására kiválasztottak 7 embert, hogy ők kifejezetten a szegényeket szolgálják. Azonban Szent István első vértanú példája mutatja, hogy kezdettől fogva foglalkoztak az igeszolgálattal is. A diakónusok feladatai közé tartozhat a keresztség, az Oltáriszentség kiszolgáltatása, közreműködés házasságkötésben, temetés, zsolozsma. A misén a szerpap felolvashatja az evangéliumot, homíliát mondhat, a püspöknek, illetve papnak segédkezik.
Szintén a lassú elmozdulást jelzi a papi nőtlenség kapcsán, hogy kivált német nyelvterületen van egyre több példa a megnősült papok visszavételére a lelkipásztori szolgálat területére. Becslések szerint a papok mintegy két százaléka házas. Hogy a cölibátus valóban vonzóbbá teszi-e a fiatalok számára a papi szolgálatot, nyilván nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hiszen a csökkenés a protestáns lelkészeknél és az ortodox papságnál is megfigyelhető. Mégis döntő kérdés az, várható-e bármilyen változás a katolikus egyházban a cölibátus kapcsán.
Érdemes ezzel kapcsolatban ismételten felidézni Ferenc pápa ezzel kapcsolatos véleményét. A Beszélgetések Jorge Bergoglióval című interjúkötetben, amely még pápává választása előtt készült, nem beszélt elutasítóan a cölibátus esetleges eltörléséről. Diszciplináris, s nem hitbéli kérdésnek nevezte, „ezért változhat” […] Ha az egyház megfontolás tárgyává tenné a kérdést, akkor azt nem a papok száma miatt tenné… Jelenleg a papi nőtlenség fenntartása mellett vagyok, minden előnyével és hátrányával együtt. A tíz évszázad tapasztalata ugyanis inkább pozitív, mint negatív. A tradícióknak komoly súlya van.
Szerinte az a nyugati katolicizmusban tapasztalható törekvés, amely szerint vitát kell kezdeményezni a cölibátus eltörléséről „pragmatikus, kulturális okokra vezethető vissza”. Ugyanakkor úgy véli, hogy a szabályok még minden papra vonatkoznak, így aki nem tud engedelmeskedni, „fel kell hagynia a szolgálattal”. Kifejtette azt is, nincs meggyőződve arról, hogy amennyiben a lelkipásztorok számára lehetővé tennék a nősülést, sokkal több fiatalt vonzana a papi hivatás.
A pápához hasonlóan beszélt a papi nőtlenség kérdéséről Pietro Parolin érsek, államtitkár is. Az El Universal című venezuelai lapnak 2013 szeptemberében még venezuelai apostoli nunciusként adott interjújában úgy foglalt állást, hogy a cölibátus „nem egyházi dogma. Azért lehet vitatkozni róla, mert egyházi hagyomány”. Így folytatta: „Nem mondhatjuk azt, hogy ez egyszerűen a múlté. A pápának az egyház egységét kell szolgálnia, s a döntéseknél ezt kell szem előtt tartania…”
Hozzátett azonban egy sokféleképpen értelmezhető mondatot is: „az a fontos, hogy Istennek milyen szándékai vannak az egyházzal”. Noha ezek a kijelentések még nem vetítik elő a forradalmi változásokat, Thomas Reese, a National Catholic Reporter magazin Vatikán-szakértője 2013-ban úgy vélte, Ferenc pápa hangsúlyváltása figyelemreméltó ebben a kérdésben.
Ferenc Buenos Aires érsekeként, majd pápaként sem beszélt sokat a cölibátusról. Ugyanakkor a vitának új lendületet adott, amikor tavaly júliusban, a La Repubblicának adott interjújában úgy fogalmazott, a papi nőtlenség ügyében „megoldásokat talál majd”, az előírásról ugyanis „Urunk halála után kilencszáz évvel döntöttek”. A cölibátus kérdése „probléma ugyan, de nem elsődleges. S a megoldás is időt vesz igénybe” – mondta.
Az, hogy Ferenc pápa programjában a papi nőtlenség kérdése is szerepel, egy februárban, olasz papokkal folytatott találkozója során is kiderült. Az egyházfő erről a kérdésről is beszélt, amikor a római egyházmegye hét papjával cserélt eszmét. Elmondta nekik, hogy aggasztónak tartja: sok pap hagyja el a szolgálatot, s nősül meg. Később ugyan vissza akarnak térni az egyház kötelékébe, de nem tudja, milyen megoldást tud kínálni számukra az egyház.