Kertmozi, Felcsút, Omega

Lassan betölti hivatását a Váli völgy Maradonája fociakadémiájának legszebb ékköve. A járókerethez is akadálymentesített játékoskijárón júniusban nem ifjú labdázók, hanem rock-öregfiúk csámpáznak majd ki, hogy a kertmozivá alakított térben uzsonnakoncertet adjanak a fáraónak. A mozira meg azért van szükség, hogy a nézők legalább valami fociszerű élményben részesüljenek: kivetítőn nézhetik a finn-magyart. (Ehhez mondjuk drága volt a „piramis”, egy jobb sörsátor is megtenné.)

De lássuk be: kreatív a megoldás. Van is foci a stadionban, meg nincs is. Kicsit olyan, mintha az Operában előadás helyett levetítenék Bergman Varázsfuvoláját vagy a Nemzetiben Zefirelli Rómeó és Júliáját.

Hanem ami Kóborékat illeti, szerintem ez csak a kezdet. Lesz még Felcsúton Edda, Demjén Rózsi, de tán még Csárdáskirálynő is.

Azért ide a végére beidézem az Omega egyik számát. „Fenn egy király, a földön egy bolond/Körül sok nép, meg milliónyi gond/A bolond jön, és ő zavarja szét/Szép jutalmul megkapja kenyerét/Régi nevét már elfelejtették/Régi eszét már rég elvesztették/Ezért ugrál, nyakában kis kolomp/Rajta nevet és jókedv lesz a gond/Nagy a király és minden ember fél (…) Fenn kőszobor, a földön egy virág/Jó kismajmok a bolondnak hozzák/Az idő száll, s a kőszobor ledől/De a virágból még sok új virág nő.”

A dal címe:Udvari bolond kenyere. Régi nóta…