Van Gogh sokak tudatában különc festőként él, sárga napraforgóiról és a saját maga által lemetszett fülcimpájáról azok is hallottak, akik sohasem foglalkoztak részletesebben a festészetével. Valójában Vincent van Gogh a tizenkilencedik század egyik legrokonszenvesebb és legsokoldalúbb festője és művészegyénisége volt. Hihetetlen szorgalommal csiszolgatta festői technikáját, rengeteget olvasott, igazi írói tehetség sugárzik öccséhez írott leveleiből, és két évig az evangéliumot hirdette a belga bányászvidéken. Ez utóbbi tevékenysége mai értelemben legalább annyira számított szociális munkának, mint hittérítésnek.
A kiállítás alaptémája Vincent van Gogh két, Mons környékén, a Borinage bányavidéken, szegénységben és tanulásban töltött két éve. Vincent először csak Theo öccséhez küldött leveleiben írt a bányászok nehéz életéről, a sok száz méter mélyben folyó kemény munkáról, a mindennapi veszélyekről, az örök félhomályra kárhoztatott bányalovakról. Aztán rajzolni is kezdett, és ahogy írta, megérintette a „nagy kémények, a hatalmas szénhegyek és a bánya-aknák” látványa.
1878-ban, huszonöt évesen érkezett a belgiumi Mons melletti Borinage bányavidékre, egy nagyon egyszerű kunyhóban telepedett le, és naponta látogatta a szegény bányászcsaládokat. Érzékeny lelkét mélyen megérintette mindennapi küzdelmük a legelemibb életfeltételek, a betevő falat biztosításáért. Van Gogh itt kezdett el rajzolgatni, itt értette meg, hogy festőnek kell lennie, és ifjúkori vallási rajongása fokozatosan művészi hivatássá alakult át.
A Sjaar van Heugten kurátor vezette tudományos tanács kimutatta, hogy van Gogh egész életművén végighúzódnak a bányavidék emlékei, egészen tragikus haláláig előszeretettel festette a nehéz fizikai munkát végző embereket, és szegényes környezetüket. Leghíresebb festménye, a megindító és mellbevágóan őszinte Krumplievők több előtanulmányát is láthatjuk a kiállításon. Nyomon követhetjük, miként szakított elődei romantikus parasztábrázolásával, hogyan mutatta be a szegénységet, a nélkülözést és az emberi csúnyaságot a maga igazi valóságában.
Külön tematikus termekben láthatjuk a falusi kunyhókról („emberi fészkek”, írta róluk), a szövőmunkásokról, a bányászokról és parasztokról készített képeit. Képei és az ugyancsak kiállított levelei mély rokonszenvet, szeretetet és szolidaritást fejeznek ki a nehéz fizikai munkát végző emberek iránt. Sok művész van, akit megérintett a szegények sorsa, de Vincent nem koldusokat, hanem dolgozó embereket, igazi munkásokat ábrázolt műveiben. Tisztelet és részvét: talán ezzel a két szóval jellemezhetnénk leginkább művészetét.
Mons városa többszörösen is ideális hely erre a rendhagyó, Vincent van Goghot a szociális és etikai felelősség festőjeként bemutató kiállításra. Bár az életkörülmények természetesen javultak az 1880-as évekhez képest, a város ma is magán őrzi a vallon iparvidék hanyatlásának jeleit. Miközben a belvárosa tele van értékes műemlékekkel, a lakónegyedek távol állnak attól, amit „nyugat-európai jólétnek” gondolunk. A várost „időtlen idők” óta a szocialisták irányítják, polgármestere Elio Di Rupo, volt belga miniszterelnök, a (vallon) Szocialista Párt elnöke. Di Rupo maga is szegény, ráadásul olasz bányászcsaládba született, második nyelvként tanulta meg a franciát, és kitartó szorgalommal lett előbb értelmiségi, majd vezető baloldali politikus. Kormányfői megbízatásának vége óta szerepet vállal az új, liberális-jobboldali koalíció megszorító intézkedései elleni tiltakozó mozgalomban. A 2015 Európai Kulturális Fővárosává választott Mons polgármestereként pedig a kultúrában is megmutathatja magát.
A van Gogh-kiállítással azt sikerült bebizonyítani, hogy még a művészettörténetben, egy 19. századi festő bemutatásában is lehet baloldali, markánsan szociális tartalmat érvényesíteni. Akinek sikerült megnézni a tárlatot, az másképp látja Vincent van Goghot, mint eddig: a nehéz fizikai munkát végző emberek, a dolgozó szegények elkötelezett festőjének, akiben mélységes szolidaritás élt a munkások iránt.
A kiállítás május 17-ig van nyitva, Mons (hollandul Bergen) vonattal és autóval egy órán belül elérhető Brüsszelből.
