Hiányozni fog, ha nem jön az ingyenebéd

Publikálás dátuma
2015.05.02. 07:00
El kellene fogadni, hogy komoly lapnál újságírásból nem lehet meggazdagodni. FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, aki nem bír magával, amikor állami pénzek közelébe kerül. Ilyenkor elveszti az önuralmát - véli az Élet és Irodalom (ÉS) főszerkesztője. Kovács Zoltán szerint egy újságnak az a dolga, hogy megírja ezt. Komolyan kéne vennünk magunkat - teszi hozzá. Csakhogy a lapok jelentős része valamely párthoz kapcsolódó birodalom része. Nincs független és erős polgárság, egy új kormány mindig új polgárságot csinál magának. Így hiányzik a független gondolkodás általános igénye is, ez magyarázza, hogy alig van független sajtó.

- Több mint 22 éve vagy az ÉS főszerkesztője. Ez öröm, vagy teher?

- Mindig szerettem az ÉS-nél dolgozni. Nagy élmény volt 1986-ban idekerülni, egy szerkesztőségben ülni Kardos G. Györggyel, Bella Istvánnal, Mezei Andrással, Vargha Balázzsal vagy Bertha Bulcsúval. Sajnos, ők már nincsenek köztünk. És ma is öröm, mert egymást szerető és tisztelő emberek dolgoznak együtt.

- Az ÉS annak idején a nyomtatott sajtó legszínvonalasabb terméke volt.

- Igen. Sőt, még akkor is jó volt itt dolgozni, amikor a rendszerváltás idején a megszűnés határára jutott a lap, mert bárhogy is, a szabad újságírás ígéretét adta. Más kérdés, hogy hirtelen nehéz évek jöttek, hiszen a rendszerváltás után minden, ami korábban már volt, gyanús lett. Az ÉS is. A példányszám drámaian csökkent, hatvanezerről a negyedére, sőt, volt olyan, amikor a nyomott példányszám 8600 volt. Hirtelen komoly adósság halmozódott fel, és a jövőt sem úgy gondoltuk, hogy becsatlakozunk valamelyik médiabirodalomhoz. Amikor mégis rákényszerültünk, nem sokáig tartott. 1993-ban a kollégáim bizalmából lettem főszerkesztő, és úgy döntöttünk a lap akkori munkatársaival, hogy vagy megszervezzük magunkat saját erőből, vagy ha nem sikerül, inkább hagyjuk az egészet. Akkoriban létezett még a Soros Alapítvány folyóirat-támogatási kuratóriuma, és a Nemzetik Kulturális Alap - ezek nélkül ma nem lennénk -, de hát ez 1997-ig tartott. A lap teljes önállóságának modellje akkorra alakult ki, azóta kizárólag piaci bevételeinkből élünk. Elvből, és hozzátehetem, gőgből sem pályázunk sehova, mert Magyarországon aki pénzt oszt, az többnyire meg is szégyeníti a pályázót.

- Meg lehet élni a piacról?

- Tiszta piaci viszonyok között egy hetilapnak el kell tudnia tartani magát. Nálunk sajnos nincsenek ilyenek, mert egyrészt a lapok jelentős része valamilyen párthoz kapcsolódó birodalom része, ráadásul a hirdetői piac is átpolitizált. Ezt nem panaszként mondom, csak mint tényt.

FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava

FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava

- Most hány példányban jelentek meg?

- 15 ezer körül, ebből jó heteken 10-11 ezret tudunk eladni. Elég sok előfizetőnk van, és nálunk négy éve az internetes változat díjfizetős. Ebből olyan összeg folyik be, amit ma már nehezen tudnánk nélkülözni. A költségvetésünk nem túl nagy, a lap működési költsége és minden egyéb költség a bevételekkel szigorúan egyensúlyban van.

- Viszont nem is próbál senki sem rátok telepedni.

- Már régóta nem. Előállítunk egy lapot a saját tudásunk, ízlésünk és elképzelésünk szerint, mindenfajta külső ráhatás nélkül. Amíg megveszik annyian, amennyien kellenek a kiadásunkhoz, addig azt remélem, rendben vagyunk. Mindig olyan lapot akartunk csinálni, amelyik teljesen eltartja magát. Ez a függetlenség alapja.

- Azért ehhez tartalom is kellett.

- A kilencvenes évek második felében oknyomozó riportokat kezdtünk közölni. Kiváló riportereink voltak, Ószabó Attila, Vajda Éva, Kóczián Péter, Rajnai Attila, szerkesztőjük Tarnói Gizella. Ez akkoriban új volt, és nagyon jól vitte a lapot. Ráadásul még nem volt az internetnek az az elszívó hatása, ami ma már lehetetlenné teszi az olvasók folyamatos lapnál tartását. Akkoriban, ha valaki tudni akarta, mik egy ügy fejleményei, meg kellett vennie a lapot. Jobb idők jöttek és a példányszámunk emelkedni kezdett. Egyébként nem az a baj, hogy megváltozott a világ, és jött az internet, ilyet nyilván nem mondok, de azt igen, hogy nagy bűn az internet ingyenessége. Elvi alapon ellenzek minden ingyenes szolgáltatást, bármiről legyen is szó. Én is féltem az es.hu díjfizetőssé tétele miatt, de mára komoly előfizetői gárda komoly pénzt hoz. Még úgy is, hogy nálunk, Magyarországon, amiért fizetni kell, az többnyire nem kell: a Kádár-rendszer hozzászoktatta a népet az ingyenességhez. Mire pedig ez megváltozott volna, visszajött a Kádár-rendszer.

– Miért kevés a független lap nálunk?

- A függetlenség a polgárság eszménye, nálunk pedig nincs számottevő polgári réteg. Nem tudott kialakulni, mert ahhoz elsősorban tiszta, átlátható és jogilag garantált versenyhelyzet kell. Ezt az államnak kellene garantálni, de a várakozások ellenére ilyen törekvés a rendszerváltás után sem volt, ma pedig olyan kormány van hatalmon, amelyik kifejezetten irtózik a független, anyagilag erős polgárságtól. A polgárság nem úgy jön létre, hogy a hatalomra került erő két-három hónap alatt hasadásig tömi kiválasztottjainak a zsebét meg bukszáját pénzzel, és azt mondja, íme, a polgárság. Miután pedig ilyenformán hiányzik a független és erős polgárság és a független gondolkodás általános igénye is, akkor meg minek a független sajtó? Nálunk a sikeres polgár Mészáros Lőrinc, de olyan is az ország.

- Meg lehet így élni?

- A legsikeresebb időszakunkban, amikor komoly nyereség mutatkozott, abban maradtunk, hogy a pénzt benne hagyjuk a kiadóban. Ma is ez jelenti a biztonságot. Azt viszont igazságtalannak tartom, hogy amiért mi erősen megküzdünk a piacon, azt ilyen-olyan apanázsok formájában más lapok simán megkapják. Nem azért bánt, mert nekik több van a zsebükben, hanem azért, mert az ingyenpénzek súlyosan rongálják a piacot. Akik adják, belepiszkálnak abba, ami hosszabb időn keresztül alakult ki, és egy nap alatt fölborítanak mindent. Kezdődik minden elölről. A kilencvenes évek elején a sajtó könnyen megadta magát, később meg már esélye sem volt megerősödni. A lapok nagy része valamilyen pártot, vagy párthoz kötődő médiabirodalmat keresett, és talált. Azt hiszem, többet kellett volna szenvedni. És ma is többet kellene szenvedni, el kellene fogadni, hogy komoly lapnál újságírásból nem lehet meggazdagodni. Ha ezt valaki nem fogadja el, válasszon más pályát. Vannak persze jól fizető helyek, de az a világ engem nem érdekel.

- Ma már támogatás nélkül nemigen megy.

- Igen, de az ingyenpénznél nincs veszélyesebb. Beépül a költségvetésbe, de mivel nem a kiadó üzemszerű gazdálkodásából származik, ha egyszer nem jön az ingyenebéd, hiányozni fog.

- Sokan az ÉS-t a közéleti része miatt olvassák.

- Ez megváltozott. A lap irodalmi része pontosan olyan olvasott, mint a többi. Az irodalmi szerkesztők, Károlyi, Grecsó, Csuhai kiváló munkát végeznek, sok új hang jelenik meg, mint ahogy a grafikusok között is. Az ÉS ma az egyetlen olyan lap, amelyik grafikát közöl, fotót nem.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!

Május 1.: könnygázzal és gumibottal oszlatták a tüntetőket

Könnygázzal és gumibotokkal oszlatta fel a cseh lovasrendőrség azokat az ellentüntetőket, akik a dél-morvaországi Brünnben megpróbáltak megakadályozni a szélsőjobboldali Munkásifjúság (Delnická mládez) szervezet tüntetőinek menetelését a városközponton keresztül.

A Munkásifjúság mintegy kétszáz fős menetoszlopát a városközpontban lévő Malinovskij téren legalább 1500-2000 ellentüntető várta, akik náciellenes jelszavakat skandáltak és nem akarták továbbengedni a szélsőjobboldali fiatalokat. A két fél között több tucatnyi lovas rendőr volt, akik megakadályozták az összecsapásokat. Az engedélyezett szélsőjobboldali tüntetés résztvevői több kísérletet is tettek, hogy átmenjenek a központon, de miután egyik próbálkozásuk sem járt sikerrel, látszólag visszafordultak, majd hirtelen egy mellékutcába hatoltak be. Az ellentüntetők százai azonban pillanatok alatt ezt az utcát is lezárták. Amikor a rendőrök megpróbálták őket kiszorítani az utcából, összetűzésekre került sor az antifasiszták és a rendőrök között. 

Szemtanúk szerint a verekedésben többen megsérültek. A rendőrök több személyt kocsikba tuszkoltak és elvittek a helyszínről.  "A rendőrség beavatkozása lovakkal, könnygázzal, gumilövedékekkel és gumibotokkal eltúlzott volt. Többen könnyebb sérüléseket szenvedtek. A neonácik menetét akadályozó brünniek közül a rendőrség 44 személyt őrizetbe vett" - közölték az ellentüntetést szervezők Facebook oldalukon. A rendőrség későbbre ígért tájékoztatást a történtekről.

Prágában a szélsőbaloldali és a szélsőjobboldali tüntetők meneteléseit a rendőrség biztosította, és rendbontás nélkül zajlottak le. A politikai pártok külön rendezvényeket tartottak, amelyeknek inkább majális jellege volt, és több ezren vettek rajtuk részt. 

Szerző

Megölték a rendőrök az őrizetbe vett fekete fiút?

Freddy Gray halála emberölésnek minősül, amiért az őt őrizetbe vevő rendőrök ellen vádat emelnek - jelentette ki pénteken az egyesült államokbeli Baltimore-ban Marilyn Mosby államügyész.

Grayt április 12-én vették őrizetbe, miután "szemkontaktust teremtett" a rendőrökkel és futni kezdett előlük. A 25 éves afroamerikai fiatalember az eljárás során súlyos nyakgerinc-sérülést szenvedett, amelybe egy hét múlva belehalt. Az eset nyomán zavargások törtek ki Baltimore-ban, az Egyesült Államok több nagyvárosában pedig tiltakozások voltak. Mosby szerint Grayt törvénytelenül vették őrizetbe, mert a rendőröknek nem volt okuk valószínűsíteni, hogy bűncselekményt követett el. A korábbi jelentésekkel ellentétben nem rugós kést, hanem zsebkést találtak nála, amelynek viselése a marylandi törvények szerint legális.

Az államügyész a legsúlyosabb bűncselekménnyel, szándékos emberöléssel a rabszállító furgon vezetőjét vádolta meg. A többiekkel szemben a vád gondatlanságból elkövetett emberölés, testi sértés és törvénytelen letartóztatás. Marilyn Mosby hangsúlyozta, hogy a rendőrök a vádlottól annak többszöri kérése ellenére is megtagadták az orvosi segítségnyújtás lehetőségét. A marylandi állami orvosszakértői hivatal péntek reggel juttatta el az államügyész hivatalának a Gray boncolásáról készített előzetes jelentést. Ennek tartalmát a nyomozás ideje alatt nem hozzák nyilvánosságra.

Barack Obama amerikai elnök pénteken hangsúlyozta annak fontosságát, hogy kiderüljön, mi is történt Baltimore-ban, és kijelentette, hogy kormánya segíteni fog az ügy végére járni. Obama egyúttal azt is kijelentette, hogy a vádlottakat megilleti a tisztességes eljárás. Mosby államügyész bejelentését Baltimore utcáin ujjongással, az autósok dudálással üdvözölték. A baltimore-i rendőrszövetség viszont még a vádak kihirdetése előtt levélben fordult az államügyészhez, amelyben azt állította, hogy a hat rendőr nem felelős Gray haláláért, és arra kérte Mosbyt, hogy nevezzen ki egy független különleges ügyészt. 

Az úgynevezett rendőri testvéri rend helyi elnöke aggályait fejezte ki amiatt, hogy a Gray család ügyvédje, Billy Murphy júniusban Mosby választási kampányának egyik legjelentősebb támogatója volt, és megválasztása után tagja volt az államügyész átmeneti kabinetjének is. Az államügyész elmondta, hogy felmenői öt nemzedéken át rendőrök voltak, ezért úgy vélekedett, hogy az általa emelt vádak miatt nem mérgesedik el a rendőrség és az ügyészség viszonya. Az amerikai igazságügyi minisztérium pénteken bejelentette, hogy idén 20 millió dollárral támogatja a rendőrparancsnokságok kameravásárlásait. A kongresszus három évre összesen 75 millió dollárt hagyott jóvá erre a célra, az összegből az első részletet fogják most lehívni.

A The New York Times című napilap pénteken a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) adataira hivatkozva arról számolt be, hogy a rendőrök által elkövetett, indokolt emberölések száma valamelyest megemelkedett az utóbbi években. Miközben a hatósági intézkedések következtében 2009 és 2012 között 397-426 ember vesztette életét, addig a 2013-as, legfrissebb összesítés 461 ilyen esetet rögzített. Azt szövetségi szakértők is elismerik, hogy ez a becslés túlságosan alacsony lehet a valós számokhoz képest. A lap két, önkéntesek által készített adatbázist, a Fatal Encounterst és a Killed by the Policet-t is idézett, amelyek egybehangzóan azt állították, hogy rendőrök 1100 embert ölnek meg évente az Egyesült Államokban, vagyis naponta hármat.

A halottak mintegy fele fehér és durván egyharmada fekete, ami a lakosságon belüli részarányokat is figyelembe véve azt jelenti, hogy feketéket háromszor olyan gyakran ölnek meg rendőrök, mint fehéreket. A kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy a bűnözés a feketék lakta negyedekben a legsúlyosabb probléma.

Szerző