Hiányozni fog, ha nem jön az ingyenebéd

Magyarországnak olyan miniszterelnöke van, aki nem bír magával, amikor állami pénzek közelébe kerül. Ilyenkor elveszti az önuralmát - véli az Élet és Irodalom (ÉS) főszerkesztője. Kovács Zoltán szerint egy újságnak az a dolga, hogy megírja ezt. Komolyan kéne vennünk magunkat - teszi hozzá. Csakhogy a lapok jelentős része valamely párthoz kapcsolódó birodalom része. Nincs független és erős polgárság, egy új kormány mindig új polgárságot csinál magának. Így hiányzik a független gondolkodás általános igénye is, ez magyarázza, hogy alig van független sajtó.

- Több mint 22 éve vagy az ÉS főszerkesztője. Ez öröm, vagy teher?

- Mindig szerettem az ÉS-nél dolgozni. Nagy élmény volt 1986-ban idekerülni, egy szerkesztőségben ülni Kardos G. Györggyel, Bella Istvánnal, Mezei Andrással, Vargha Balázzsal vagy Bertha Bulcsúval. Sajnos, ők már nincsenek köztünk. És ma is öröm, mert egymást szerető és tisztelő emberek dolgoznak együtt.

- Az ÉS annak idején a nyomtatott sajtó legszínvonalasabb terméke volt.

- Igen. Sőt, még akkor is jó volt itt dolgozni, amikor a rendszerváltás idején a megszűnés határára jutott a lap, mert bárhogy is, a szabad újságírás ígéretét adta. Más kérdés, hogy hirtelen nehéz évek jöttek, hiszen a rendszerváltás után minden, ami korábban már volt, gyanús lett. Az ÉS is. A példányszám drámaian csökkent, hatvanezerről a negyedére, sőt, volt olyan, amikor a nyomott példányszám 8600 volt. Hirtelen komoly adósság halmozódott fel, és a jövőt sem úgy gondoltuk, hogy becsatlakozunk valamelyik médiabirodalomhoz. Amikor mégis rákényszerültünk, nem sokáig tartott. 1993-ban a kollégáim bizalmából lettem főszerkesztő, és úgy döntöttünk a lap akkori munkatársaival, hogy vagy megszervezzük magunkat saját erőből, vagy ha nem sikerül, inkább hagyjuk az egészet. Akkoriban létezett még a Soros Alapítvány folyóirat-támogatási kuratóriuma, és a Nemzetik Kulturális Alap - ezek nélkül ma nem lennénk -, de hát ez 1997-ig tartott. A lap teljes önállóságának modellje akkorra alakult ki, azóta kizárólag piaci bevételeinkből élünk. Elvből, és hozzátehetem, gőgből sem pályázunk sehova, mert Magyarországon aki pénzt oszt, az többnyire meg is szégyeníti a pályázót.

- Meg lehet élni a piacról?

- Tiszta piaci viszonyok között egy hetilapnak el kell tudnia tartani magát. Nálunk sajnos nincsenek ilyenek, mert egyrészt a lapok jelentős része valamilyen párthoz kapcsolódó birodalom része, ráadásul a hirdetői piac is átpolitizált. Ezt nem panaszként mondom, csak mint tényt.

FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava

- Most hány példányban jelentek meg?

- 15 ezer körül, ebből jó heteken 10-11 ezret tudunk eladni. Elég sok előfizetőnk van, és nálunk négy éve az internetes változat díjfizetős. Ebből olyan összeg folyik be, amit ma már nehezen tudnánk nélkülözni. A költségvetésünk nem túl nagy, a lap működési költsége és minden egyéb költség a bevételekkel szigorúan egyensúlyban van.

- Viszont nem is próbál senki sem rátok telepedni.

- Már régóta nem. Előállítunk egy lapot a saját tudásunk, ízlésünk és elképzelésünk szerint, mindenfajta külső ráhatás nélkül. Amíg megveszik annyian, amennyien kellenek a kiadásunkhoz, addig azt remélem, rendben vagyunk. Mindig olyan lapot akartunk csinálni, amelyik teljesen eltartja magát. Ez a függetlenség alapja.

- Azért ehhez tartalom is kellett.

- A kilencvenes évek második felében oknyomozó riportokat kezdtünk közölni. Kiváló riportereink voltak, Ószabó Attila, Vajda Éva, Kóczián Péter, Rajnai Attila, szerkesztőjük Tarnói Gizella. Ez akkoriban új volt, és nagyon jól vitte a lapot. Ráadásul még nem volt az internetnek az az elszívó hatása, ami ma már lehetetlenné teszi az olvasók folyamatos lapnál tartását. Akkoriban, ha valaki tudni akarta, mik egy ügy fejleményei, meg kellett vennie a lapot. Jobb idők jöttek és a példányszámunk emelkedni kezdett. Egyébként nem az a baj, hogy megváltozott a világ, és jött az internet, ilyet nyilván nem mondok, de azt igen, hogy nagy bűn az internet ingyenessége. Elvi alapon ellenzek minden ingyenes szolgáltatást, bármiről legyen is szó. Én is féltem az es.hu díjfizetőssé tétele miatt, de mára komoly előfizetői gárda komoly pénzt hoz. Még úgy is, hogy nálunk, Magyarországon, amiért fizetni kell, az többnyire nem kell: a Kádár-rendszer hozzászoktatta a népet az ingyenességhez. Mire pedig ez megváltozott volna, visszajött a Kádár-rendszer.

– Miért kevés a független lap nálunk?

- A függetlenség a polgárság eszménye, nálunk pedig nincs számottevő polgári réteg. Nem tudott kialakulni, mert ahhoz elsősorban tiszta, átlátható és jogilag garantált versenyhelyzet kell. Ezt az államnak kellene garantálni, de a várakozások ellenére ilyen törekvés a rendszerváltás után sem volt, ma pedig olyan kormány van hatalmon, amelyik kifejezetten irtózik a független, anyagilag erős polgárságtól. A polgárság nem úgy jön létre, hogy a hatalomra került erő két-három hónap alatt hasadásig tömi kiválasztottjainak a zsebét meg bukszáját pénzzel, és azt mondja, íme, a polgárság. Miután pedig ilyenformán hiányzik a független és erős polgárság és a független gondolkodás általános igénye is, akkor meg minek a független sajtó? Nálunk a sikeres polgár Mészáros Lőrinc, de olyan is az ország.

- Meg lehet így élni?

- A legsikeresebb időszakunkban, amikor komoly nyereség mutatkozott, abban maradtunk, hogy a pénzt benne hagyjuk a kiadóban. Ma is ez jelenti a biztonságot. Azt viszont igazságtalannak tartom, hogy amiért mi erősen megküzdünk a piacon, azt ilyen-olyan apanázsok formájában más lapok simán megkapják. Nem azért bánt, mert nekik több van a zsebükben, hanem azért, mert az ingyenpénzek súlyosan rongálják a piacot. Akik adják, belepiszkálnak abba, ami hosszabb időn keresztül alakult ki, és egy nap alatt fölborítanak mindent. Kezdődik minden elölről. A kilencvenes évek elején a sajtó könnyen megadta magát, később meg már esélye sem volt megerősödni. A lapok nagy része valamilyen pártot, vagy párthoz kötődő médiabirodalmat keresett, és talált. Azt hiszem, többet kellett volna szenvedni. És ma is többet kellene szenvedni, el kellene fogadni, hogy komoly lapnál újságírásból nem lehet meggazdagodni. Ha ezt valaki nem fogadja el, válasszon más pályát. Vannak persze jól fizető helyek, de az a világ engem nem érdekel.

- Ma már támogatás nélkül nemigen megy.

- Igen, de az ingyenpénznél nincs veszélyesebb. Beépül a költségvetésbe, de mivel nem a kiadó üzemszerű gazdálkodásából származik, ha egyszer nem jön az ingyenebéd, hiányozni fog.

- Sokan az ÉS-t a közéleti része miatt olvassák.

- Ez megváltozott. A lap irodalmi része pontosan olyan olvasott, mint a többi. Az irodalmi szerkesztők, Károlyi, Grecsó, Csuhai kiváló munkát végeznek, sok új hang jelenik meg, mint ahogy a grafikusok között is. Az ÉS ma az egyetlen olyan lap, amelyik grafikát közöl, fotót nem.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!