Mondják: Széles nem minden egyéni ambíció nélkül lépett erre az útra; szerepet akart vállalni Orbán kormányában. Ez a vágya ugyan nem teljesült, de a Békemenet létrehozásával, azaz a tömeges kiállással, a sikeres kormánypárti demonstrációkkal elévülhetetlen szolgálatokat tett, amelynek – állami hirdetések formájában – meg is lett a foganatja. A médiavállalkozás, bár nézettségben és olvasottságban nem tudott áttörést elérni, nagyot lépett az anyagi stabilitás felé.
Orbán azonban, azon túl, hogy a hirdetéseket, feltételezhetően az ő engedélyével, viszontlátta a tévében, újságban, maga nem közeledett egyik felé sem. Talán a politikai ízlése nem engedte, vagy a tanácsadói nem javallották neki, mindenestre távolságot tartott a szélsőjobbra tolódott orgánumoktól.
Mostanra azonban ez is megváltozott. Azért is, mert a kormányfő folyamatos jobbra csúszását már korábban is érzékelni lehetett, az időközi országgyűlési képviselő választásokon elszenvedett vereségek, főként a tapolcai fiaskó, már mintha egyértelmű utat jelöltek volna ki számára – a szélsőség felé. A menekült-ügy év eleji veszély-forrássá stilizálása, majd most a halálbüntetés témává emelése egyértelmű jelzés: Orbán a Jobbik hívek körében látja Fidesz utánpótlását, illetve onnan akarja visszaterelni az elkóborolt szavazókat. Ezért ment most el az Echo tévébe és beszélt ott, többek között az új jobboldali média megteremtésének szükségességéről ; egyes elemzők és józan Fidesz-politikusok szerint így akarja comme il faut-vá emelni a vállalkozó médiaportfóliáját. A Napi Gazdaság, a majdan létrehozandó, Századvég által kezelt egyéb sajtótermékek és az Echo tévé, illetve a Magyar Hírlap, a miniszterelnök megítélése szerint, elegendő ellensúly lesz a Simicska-birodalommal szemben.
Ezzel együtt egyre többen aggódnak, már a Fideszen belül is, a kormánypárt elnökének megnyilatkozásai miatt és bár az általa uralt politikusok nagy részét magával tudja rángatni – Rogán, Lázás, Kósa, például – azért a többség szeretne inkább hallgatni, de – forrásaink szerint – néhányan már szeretnék kifejezésre juttatni ellenvéleményüket. A halálbüntetéssel kapcsolatban például már a KDNP-sek sem simultak bele az orbáni retorikába, de a menekült-ügy kezelését is többen veszélyesnek tartják. Az persze látható, hogy Orbán uralja még a Fideszt és az is érzékelhető, hogy az Európai Unió, a sokasodó viták ellenére sem tud mit kezdeni a magyar kormányfővel.
Jó fél ével ezelőtt írtuk: Fideszhez közeli elemzők és félpolitikai szereplők nagyjából tavasz végére, nyár elejére prognosztizálták Orbán bukását. Nos ez a jóslat aligha fog beválni; sem a Fideszen belüli belső ellenzék, sem a tényleges politikai ellenzék, sem a civil mozgalmak, sem pedig – mint jeleztük az előbb – az Európai Unió nem elég erős ahhoz, hogy megálljt parancsoljon Orbán Viktornak. Márpedig így nem várható más, mint a további csúszás jobbra egy egyre inkább kiszámíthatóan kiszámíthatatlan miniszterelnökkel.
