A filmtörténeti művek közül az első a Ballada a katonáról, Grigorij Csuhraj 1959-es rendezése. A hruscsovi olvadás alatt megújuló, költői realista szovjet filmművészet egyik első remeke kivételes érzékenységgel ragadja meg, hogy minden ember egy külön világ, értelmetlen pusztulása ezért különösen tragikus. Aljosa története egyben azok sorsát is példázza, akik készek áldozatokat hozni, emiatt a saját életükre nem marad idejük.
A program másik klasaszikus remeklése Larisza Sepityko 1976-ban készül filmje, a Kálvária, amelyet Vaszil Bikov írásából rendezett. A filmdráma újdonsága, hogy a fasisztákkal kollaboráns figurákat, rendfenntartó, partizánok ellen is bevethető egységeket mutat be. Erkölcsi drámaként, dilemmaként közelíti meg az árulás és az önfeláldozás kérdését, mai szóhasználattal: minimalista képalkotó stílusban. A világháborúról készült filmek között az egyik legdöbbenetesebb drámai alkotás Elem Klimov Jöjj és lásd! című filmje is látható lesz.
Az 1985-ös apokaliptikus tabló alig elviselhető kép a háborúkban zajló teljes elállatiasodásról, amely alól a hazájukat, otthonukat védők és a gyerekek sem vonhatják ki magukat. A 2012-es Fehér Tigris Karen Sahnazarov rendezésében háborús akciófilm: keserű látomás a háború végtelenségéről. A pusztítás úgy terjed, mint valamilyen titokzatos erő, amelyről nem tudni, mivé fajul. A filmeket orosz nyelven, magyar felirattal vetítik.
