Mayweather maradt a király

Ahogy arra az előzetes esélyek alapján számítani lehetett, az évszázad meccsének kikiáltott Floyd Mayweather (48–0–0, 26) kontra Manny Pacquiao (57–6–2, 38) ütközetet egészen simán az amerikai nyerte.

Ezzel Mayweather amellett, hogy a WBA, WBC és a WBO váltósúlyú világbajnoka lett, 120 millió dollárt kasszírozott, megőrizte veretlenségét, és már csak egy sikerrel megvívandó meccsre van a legenda, Rocky Marciano rekordjától (49-0, 43 KO).

A fülöp-szigeteki bunyós hiába próbált irányítani, keveset talált, nem pörgött megfelelő fordulatszámon, így bántóan egyhangú pontozással sima vereséget szenvedett. Mayweather simán kivédekezte Pacmant – aki szinte szétverte az amerikai géniusz kesztyűit –, ugyanakkor kontrákból akkor talált be, amikor csak akart.

„Megemelem a kalapom Manny Pacquiao előtt, most már én is tudom, miért ő az egyik legnagyobb bokszoló. Találkoznunk kellett a ringben. A boksztörténelemre mindig megéri várni. Simán nyertem, mert tíz lépéssel a többi bunyós ellőtt járok. Az utolsó mérkőzésem szeptemberben lesz” – értékelte újabb, immár 48. győzelmét Mayweather.

Pacquiao meglehetősen érdekes véleményt formált a meccsről. „Több alkalommal is elkaptam. Láttam, ahogy megütöm. Úgy éreztem, enyém a meccs. Mayweather rengeteget mozog, nem könnyű eltalálni őt, de uraltam az erejét. Mindent megtettem a győzelemért. Úgy éreztem, hogy az, amit nyújtottam elég lesz a sikerhez, de végül nem volt elég” – jelentette ki a filippínó klasszis, akinek a vállát állítólag műteni kell.

A látottak alapján sok értelme nem lenne egy visszavágónak, és ha igazak Mayweather szavai, már csak egyszer, szeptemberben csodálhatjuk meg tudását a ringben.

Szerző

Közelkép - A színész és a reklámszöveg

Haumann Péter nagyszerű színész. Ezt tudom, amióta csak több évtizede, még a pécsi társulat tagjaként láttam vele Arturo Uit. S azóta nincs olyan figura – pedig csak színpadon 130-nál többet sorol fel a Wikipédia -, amelyben ne lenne hiteles. Akár csak a hangjával is, mint Hókuszpók a törpék között. Most is korrektül szólal meg a kormány 2020-as Széchenyi tervének reklámjában. 

Végül is a színész, ritka kivételektől eltekintve, mindig más szövegét mondja. S ha George Clooney elvállalhat egy olyan ostoba reklámszerepet, mint amelyikben a cipőjét kell odaadni egy feketekávéért, akkor nincs miért szemrehányást tenni Haumannak. Csak az a szöveg, amit el kell mondania, inkább nevetséges közhelygyűjtemény, mintsem hatásos reklám. Például nem hihetjük, hogy azok „hősök” – mint a szövegből kiderül -, akik odaadással végzik munkájukat.

Talán csak hétköznapi, tisztességes, és remélhetően szakértő emberek. (Ez sem kevés.) De a hősiesség nem elég, mert az embereknek fel kell ismerni a lehetőségeiket. Hozzátehetnénk: már ha van munkájuk. Talán a feketeruhás ápolóknak is vannak „lehetőségeik”? Vagy a tanároknak, akik már a tankönyvekből sem válogathatnak szabadon? S most ne is beszéljünk – az egyre kevesebb – bányában dolgozó munkásról. Akiknek mégis ötlete van, azoknak „kitartásra és szenvedélyre” van szüksége, hogy „kézbe vegye a sorsát”.

Az egész szöveg, mintha nem tudna arról, hogy a hétköznapi, dolgozó emberek 70-80 %-ának, és nem is valami gonoszság, hanem a munka szükségszerű hierarchiája miatt, semmi lehetősége az ötletelésre. Sem egy vasútállomás dolgozóinak, se egy szövőgép mellett álló munkásnak, se egy irodában dolgozó adminisztrátornak és még ki mindenki másnak. Ez a szöveg olyan, mintha valakinek, akinek szorít a cipője, azt tanácsolnánk, hogy – ha van pénze – vegyen másikat. Hiába reméli a reklámügynökség vezetője, Bognár Ákos, hogy a közönség pozitíven fogadja a reklámnak ezt a változatát.

Frissítve: 2015.05.03. 21:44

Közelkép - A színész és a reklámszöveg

Haumann Péter nagyszerű színész. Ezt tudom, amióta csak több évtizede, még a pécsi társulat tagjaként láttam vele Arturo Uit. S azóta nincs olyan figura – pedig csak színpadon 130-nál többet sorol fel a Wikipédia -, amelyben ne lenne hiteles. Akár csak a hangjával is, mint Hókuszpók a törpék között. Most is korrektül szólal meg a kormány 2020-as Széchenyi tervének reklámjában. 

Végül is a színész, ritka kivételektől eltekintve, mindig más szövegét mondja. S ha George Clooney elvállalhat egy olyan ostoba reklámszerepet, mint amelyikben a cipőjét kell odaadni egy feketekávéért, akkor nincs miért szemrehányást tenni Haumannak. Csak az a szöveg, amit el kell mondania, inkább nevetséges közhelygyűjtemény, mintsem hatásos reklám. Például nem hihetjük, hogy azok „hősök” – mint a szövegből kiderül -, akik odaadással végzik munkájukat.

Talán csak hétköznapi, tisztességes, és remélhetően szakértő emberek. (Ez sem kevés.) De a hősiesség nem elég, mert az embereknek fel kell ismerni a lehetőségeiket. Hozzátehetnénk: már ha van munkájuk. Talán a feketeruhás ápolóknak is vannak „lehetőségeik”? Vagy a tanároknak, akik már a tankönyvekből sem válogathatnak szabadon? S most ne is beszéljünk – az egyre kevesebb – bányában dolgozó munkásról. Akiknek mégis ötlete van, azoknak „kitartásra és szenvedélyre” van szüksége, hogy „kézbe vegye a sorsát”.

Az egész szöveg, mintha nem tudna arról, hogy a hétköznapi, dolgozó emberek 70-80 %-ának, és nem is valami gonoszság, hanem a munka szükségszerű hierarchiája miatt, semmi lehetősége az ötletelésre. Sem egy vasútállomás dolgozóinak, se egy szövőgép mellett álló munkásnak, se egy irodában dolgozó adminisztrátornak és még ki mindenki másnak. Ez a szöveg olyan, mintha valakinek, akinek szorít a cipője, azt tanácsolnánk, hogy – ha van pénze – vegyen másikat. Hiába reméli a reklámügynökség vezetője, Bognár Ákos, hogy a közönség pozitíven fogadja a reklámnak ezt a változatát.

Frissítve: 2015.05.03. 21:44