Értékek, érdekek

Olvasom az MTI 2015. május 5- közleményét, amely azt tartalmazza, hogy „a Jobbik szerint megbukott a boltok vasárnapi zárva tartására vonatkozó törvény, ezért vissza kell vonni azt. Dúró Dóra, a párt országgyűlési képviselője keddi sajtótájékoztatóján úgy vélte, hogy a társadalmi felháborodás olyan mértékű, amivel nem mehet szembe az emberek érdekeit szolgálni kívánó kormány. A jogszabályt a hatályba lépése óta eltelt másfél hónapban többször kellett módosítani, mert életszérűtlen és szakmaiatlan - jegyezte meg.(….) A szabad vasárnap kérdését legitim felvetni, de széles körű társadalmi vita végén, kiérlelt javaslatot kell letenni ahhoz, hogy az sikeres legyen, a hatályos törvényt pedig vissza kell vonni - ismertette a Jobbik álláspontját Dúró Dóra.”

Érdekes körülmény, hogy a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény 2014. december 16-i végszavazásakor a Jobbik frakció egységesen tartózkodott, a 2015. április 28-ikai idevonatkozó normaszigorítást (a világörökségi területek boltzár alá vonását) viszont a frakció többsége támogatta.

Ezért meglepő, hogy a DK, az MSZP és a Liberálisok után május első napjaiban a radikális jobboldal parlamenti pártja is hirtelen fordulattal elutasította a vasárnapi nyitva tartást tiltó hatályos jogi szörnyszülöttet, és társadalmi párbeszédet javasolt a kérdéskör kapcsán. A szélsőséges megnyilvánulásoktól sem mentes, a multinacionális vállalkozások magyarországi térnyerése ellen gyakran élesen fogalmazó Jobbik tehát hajlik korábbi programja és véleménye felülvizsgálatára. A magát mérsékeltnek és konzervatívnak nevező kormányzati oldal viszont köti az ebet a karóhoz, az az nem hallgat senkire, nem tárgyal senkivel, a szakmai háttér nélkül alkotott rossz törvényt továbbra is hatályban tartja és nyíltan a társadalom többségének érdekeivel szemben menetel. Jogi mindenesük, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke – ugyancsak május 5-ikén - két mondatban összegezte a vasárnapi boltzár következményeit: „Egyértelmű és világos pozitív gazdasági hatása van annak, hogy a magyar tulajdonban álló kisboltok nyitva lehetnek, így számukra ez mindenképpen kedvező. Egy értékalapú politikai döntésnél sok esetben nem csak azt kell mérlegelni, hogy egy döntés népszerű-e, lesz-e rövidtávú politikai haszna.”

Ezt az értékalapú politikai döntést kár volt emlegetnie, mivel az elmúlt évek felettébb gyanús föld-, trafik- és takarékszövetkezeti akciói igencsak materiális jellegű vagyonelemek kedvelésére utalnak. Ha konkrét bűncselekményekre nem is derült fény, azért minden nagykorú állampolgár számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem valamiféle nemes eszmeiséget tükröző értékelvűségről, hanem nagyon is jól beárazható értéket képviselő ingatlanok, cégek és pénzeszközök megszerzéséről, a nagypolitika képviselőivel is partneri viszonyban lévő személyek közvetlen és nyers anyagi érdekeltségéről volt szó.

A Jobbik színre lépésével új megvilágításba került a vasárnapi zárva tartás. Kiderült, hogy nemcsak a baloldali pártok és az „idegen erők” fizetett ügynökeinek minősített munkaadói szövetségek valamint szakszervezetek képviselői tiltakoznak az ésszerűtlen és szigorú boltzárlat ellen, hanem ma már egy olyan közösség is, amely „értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt.”

Azt persze nem tudom, hogy mi okozta a hirtelen irányváltást. A politikai haszonelvűség dominál,vagy mindössze annak a felismerésnek vagyunk tanúi, hogy a jobbikosok rádöbbentek: a kiskereskedelmi egységek nyitva/zárva tartásának kérdését sem balról, sem pedig jobbról nem célszerű ideológiai köntösbe bújtatni. Az is lehet, hogy Jobbik vezetői megértették: mindennapi életkörülményeinket befolyásoló, praktikus karakterű közügyről van szó, azaz Magyarország lakossága párthatározatoktól függetlenül szeretne vásárolni, lehetőség szerint olcsón, kulturált körülmények között és zavartalanul. Kétségek között őrlődve is próbáljunk meg bízni abban, hogy nem az olcsó népszerűség hajhászása húzódik meg a váratlan fordulat mögött, hanem higgadt helyzetértékelés eredménye a megvilágosodás. Így legyen!

A szorgalmasan dolgozó magyar népet pedig biztosan nem kell egymilliárd forintba kerülő, 12 elemes ostoba keresztrejtvénnyel (nemzeti konzultációval) kínozni.Sokkal célravezetőbb lenne értelmes és őszinte párbeszédet folytatnia lakosság többségét közvetlenül és nagyon kellemetlenül érintő boltzárlatról. Szakmai érvek felsorakoztatásával és a realitások talaján állva biztosan találnánk jó megoldást. Érdekalapon, értékek szem előtt tartásával.

Hülye trafikosok!

Lázár, Rogán, Kósa, és a többi szennyes kezű kollektív mosakodásba fogott. Mert nemzetünk felelős, megválasztott nagyjai nem csak a jövőt, a múltat is írják. Most épen a sajátjukét. Ami nem áll másból, mint a felelősség áttolásából. Másokra. Olyanokra, akiknek ezek az égbekiáltó baromságok eszükbe sem jutott volna. Már csak azért sem, mert egy valamire való kereskedő tudja, hogy boltja ékessége, külcsínye a kirakata. Kirakatot a normális világban átrendezéskor fóliáznak be, de ezt bocsánatot kérve közlik is az arra haladóval.

Nevezettek nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy Magyarország a tőről metszett hülye trafikosok országa. Ötezernek egyszerre, egy időben, a nyitás előtti pillanatokban hasított villámként az agyába, hogy valami még nincs rendben. Valami még hiányzik, hogy tökéletes legyen az alkotás, a nagy Nemzeti Dohánybolt. A sötétbarna, náci színvilágra emlékeztető szabványlogó megvan, a nemzeti színű szalagok körbe-karikába-egyenesbe megvannak, párttagkönyv a farzsebben, akkor meg minek a hiánya epeszti a szemet? És akkor - lásson a világ csodát - ötezren csaptak a homlokukra, heuréka, megvan! Hát a fólia! Hát persze, az a huncut kis fólia, csak az, már csak az hiányzik a tökéletes harmóniához.

Nevezettek így emlékeznek. Kollektíve. Íme, itt a cáfolhatatlan bizonyíték bizonyos Freud nevű, kollektív emlékezettel kapcsolatos tanaira. Még, hogy ők, vagy a kormány, vagy ne ’adj isten a Fidesz akarta volna a trafikok kirakatainak, bejáratainak a fóliázását? Vagy az említettek akarták volna a filmek minősítéséből ismert tizennyolcast az áthúzott körben, amitől a tanulatlan külföldiek egytől egyig azt hitték, hogy egy szexshop előtt flangaléroznak? Nem, határozottan nem, nevezetteknek ilyen eszükbe sem jutott!

Ezzel szemben igenis, a parlamenti vitában sok felelős fideszes meg keresztény képviselő követelte kellő határozottsággal, meg kell tiltani, kiskorúak nemhogy bemehessenek, de be se láthassanak a trafikokba. Amíg anyukájuk, vagy apukájuk jobb híján, mint a kutyákat – azokat sem szabad boltba bevinni - egy madzaggal a villanyoszlophoz erősítették. De ez sem volt elég, azt is meg kellett akadályozni, hogy a bűnös aktus közben szemmel követhessék szüléiket. Hogy otthon a szüle a gyermek előtt esik bűnbe amikor rágyújt? Az már a szent és sérthetetlen család magánügye.

Rogán, Lázár és Kósa mossák kezeiket. Ők ki se ejtették a szájukon azt a szót, hogy fólia. A hülye trafikosok, azok az okai mindennek. A százötven trafikrablásnak, erőszaknak, a kaposvári lány halálának. Nevezettek részéről az ügy ad acta. Lezárva. Nekik ebből elegük van. A hülye trafikosok, ha akarják, szedjék le a fóliát. Rakjanak helyette, amit akarnak, szalagfüggönyt vagy miegymást. Csak belátni ne lehessen. Értik, az isten fáját, csak belátni ne lehessen azon a rohadt kirakaton meg az ajtón.

Állítólag Rogán fontolgatja, hogy azon a napon, amelyiken a leggyakoribb a trafikok elleni rablótámadás, zárva kellene tartani a trafikokat. Az biztosan segítene.

Viccesen

Mindenről Giró-Szász András tehet. Legalábbis a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint. Lázár János ugyanis a Miniszterelnökség kormányzati kommunikációért felelős államtitkárát okolta, amiért nem tájékoztatnak rögtön a kormányülés után a fontos témákról. Mint mondta, ő szívesen állna az újságírók rendelkezésére akkor is, de András nem bírja az egész napi gyűrődést. Aztán még lehűtötte a kedélyeket azzal, hogy persze úgyis csak azt mondanák el, amiről lehetne tájékoztatni a közvéleményt.

Értjük a viccet. Értjük ezt a fából vaskarika logikát is. Értjük, hogy nyugodtan lehet kérdezni bármiről a mindig snájdig és mindenből naprakész Lázár minisztert, mert úgyis csak arra válaszol, amire akar. Habony Árpádról például mit sem tud, hiába is faggatják róla, akkor is tartja magát a központi irányelvhez, miszerint ilyen nevű ember őnáluk nincs. De csak tessék továbbra is bátran érdeklődni, a pulpituson lévők állják az újságírók bármilyen rohamát, meg is értik a sajtómunkásokat, elárulni azonban egy fél szóval nem árulnak el többet, mint amennyi az érdekükben áll.

Így telnek hetek és hónapok a nép és minden külön polgára - korábban: a zemberek - sorsát különösen szívén viselő kormány életében. Jegyzőkönyvet és hangfelvételt azonban ne tessék kérni a kormányülésekről, azok vagy nem készülnek, vagy szigorúan titkosak, különben sincs szükség rájuk, hiszen ez az egész rendszer a kölcsönös bizalomra épül. Aminek lényege, hogy tessék bízni a kormányban, mert jobbat úgysem tehetnek. Az meg a korábbi kétharmados támogatásra hivatkozva azt tesz, amit akar. Persze a nép érdekében, de e ponton már előtérbe kerülnek a népnek azon egyedei, akik közelebb állnak a kormányhoz. Ha pedig valakinek mindez nem tetszik, az nyugodtan reklamálhat - ahogy az újságírók is kérdezhetnek -, ez senki sem zavar. A válaszok - ha ugyan éppen vannak - már készen állnak és mindenki elégedjen meg velük. Ha meg nem, az nem érdekel senkit.

Néha megneveznek egy-egy felelőst - mint Lázár Giró-Szászt -, de persze csak viccből. Ám nem kacsintanak hozzá, mert az már lejátszott Kádárnál. A többi viszont majdnem ugyanolyan.