A Népszava 2015. április 25-i számában arról értesültünk, hogy Szanyi Tibor azt javasolta az MSZP-nek, hogy „…le kell rúgnia magáról a balliberális kis pártokat, és egy jól átgondolt, valódi baloldali program mentén kell felépítenie magát.” A politikus a mondat első felében megkérdőjelez, pontosabban megtagad egy alapvető politikai elvárást, a párt szövetségi politikáját. Második felében pedig megfogalmaz egy szépen szóló, sokak által kívánt követelményt: baloldali program kidolgozását és annak szellemében való politizálást. A mondat első fele a szélső baloldali gondolkodás és politizálás tipikus megnyilvánulása. Hazánkban a 20. században, a szocialista korszakot kivéve, alig volt olyan erős párt, amely egyedül tartotta volna kezében a politikai hatalmat. Legfeljebb két párt egyesülése esetén, lásd a Bethlen István vezette Keresztény Nemzeti Egységpárt és a Nagyatádi-féle Kisgazdapárt egyesítését és kormány alakítását 1922-ben. 1944-1947, illetve 1990-2010 között koalíciós kormányok voltak hatalmon. Kivételt csak az 1948-1989 közötti szocialista évek, illetve a diktatúra irányába mutató Orbán rendszer jelentettek, jelentenek.
Jelenleg ugyan van néhány kereszténydemokrata is a parlamentben, sőt miniszter is, de a tényleges szerepük nem több, mint a kalapra tűzött árvalányhajé. A szocialista képviselő figyelmen kívül hagyja, hogy társadalmunk érdekek, politikai nézetek és elkötelezettség szempontjából nagyon megosztott. Többsége liberális, jobboldali konzervatív és számottevő a szélsőjobboldal mögött felsorakozók száma és aránya is. Ezért ezek a közeljövőben nem sorakoztathatók fel az MSZP mögött. Az esetleges kormányváltás a liberális pártokkal való összefogás nélkül megvalósíthatatlan. Ezt Szanyi Tibor nem ismeri el, az MSZP-t tekinti egyedüli kormányzó erőnek. Saját óhaját összekeveri a lehetőségekkel. Ahhoz, hogy Szanyi Tibor javaslatát érdemben értelmezni lehessen, tisztázni kell, hogy jelenleg mit is értünk baloldali programon? Milyen gazdasági, munkahelyteremtő, szociális, egészségügyi, oktatás stb. politikát tűz zászlajára az MSZP? A célkitűzések megvalósításának megvannak-e, illetve a mikorra teremthetők meg a feltételei? Minden esetben nagy feladatot jelent a demokratikus politikai erőknek a 2018-as kormányváltás. Ha Szanyi Tibor javaslata valósulna meg, miszerint az MSZP a demokratikus pártok nélkül mindenhol önálló jelöltet állítana, a bukás biztos lenne, akkor is, ha esetleg a mostaninál néhány fővel több szocialista kerülne be a parlamentbe. A Fidesz hatalmat felváltó demokratikus koalíciós kormány alakításának kicsi a lehetősége akkor is, ha minden liberális párt külön indul. Nem 1994-et írunk, amikor a baloldaliak jórészt az MDF kormányokból kiábrándult szavazókkal, 2002-ben az irreális, de megvalósított ígéretekkel, 2006-ban a szocialista pártelnök karizmatikusságával és a felhalmozott gazdasági problémák elhallgatásával nyertek a választásokon.
