Anno maga OV. kürtölte nemzeti Lehel-kürtjén világgá kissé hamiskás, infantilisnak tűnő bájmosolyával: ne azt figyeljük, mit mond, hanem azt, mit tesz. Mintegy önigazolásként kettős beszédeinek ellentmondásaira. Mást mondok otthon, mást külföldön. De sem a magyarok, sem a külföldi partnereink, szövetségeseink nem buták, hogy ezeket az ellentmondásokat, aminek már egy mondaton belül is szép produktumait vajúdja ki magából miniszterelnökünk - a benne vakon bízók kivételével -, mindenki érzékelheti. És sajnos témát ad a médiumoknak, a közbeszédnek. Még szomorúbb, hogy a kormányfő elszólásai, beszólásai miatt a nemzetközi vélemény azt sejthetii, ha ezt az embert megválasztották, akkor a magyarok többsége is így gondolkodik. Mit tehetünk ez ellen? Hallgassunk a miniszterelnökre, és ne figyeljük, mit mond. Erre van az a közmondás, ami a lyukból fújó szélről mond sommás véleményt. De azt figyeljük, mit tesz! Illetve korormánya és a szavazógépes parlamentje. Ahol már csak a Jobbikkal való most még kvázi, de egyre jobban karakterizálódó elvi összefonódása révén tudja szavazógépezetét működtetni. És ebben a megcsonkított demokráciában, amikor szavaznunk kell, ne a hamis beszéd, a farizeus, szenteskedő képmutatás, hanem a tettek értékelésének hatására voksoljunk. Valódi demokratikus pártra vagy szövetségre, még ha jelenleg nem is tudunk kire szavazni. De aki nem szavaz, az lényegében a demokrácia ellen szavaz.