Taktikai játszma része a halálbüntetés

Publikálás dátuma
2015.05.09. 07:06
Az Iszlám Állam elleni misszióban fegyveres alakulattal részt vevő országokban érdemben nő a fenyegetettség Fotó: VAJDA JÓZSEF,
Elfogadhatatlannak tartja a parlament nemzetbiztonsági bizottságának MSZP-s elnöke, hogy a miniszterelnök egy lezárt mérkőzést akar újranyitni. Molnár Zsolt arra utalt, hogy Orbán Viktor a múlt héten még megígérte Martin Schulz-nak, hogy nem akarja visszaállítani a halálbüntetést, tegnap viszont kijelentette, ezt a kérdést nemzeti hatáskörbe kell helyezni, hogy azután a magyarok maguk dönthessenek róla. A szocialista politikus arról is beszélt, hogy a nemzeti konzultáció álcázott fideszes propaganda, aminek csupán a hatalom megtartása a célja.

- Orbán Viktor tegnapi rádióinterjújában arról beszélt, ha másképp nem tudják megvédeni a törvénytisztelő embereket, akkor be kell vezetni a halálbüntetést. Pedig a múlt héten még arról biztosította az Európai Parlament elnökét, hogy nem lehet szó az uniós joggal ellentétes büntetés visszaállításáról.

- Elfogadhatatlan, hogy a miniszterelnök egyik héten megígéri Martin Schulz-nak, hogy nem akarja bevezetni a halálbüntetést, majd egy héttel később kijelenti, ezt nemzeti hatáskörbe kell helyezni, hogy azután a magyarok maguk dönthessenek a kérdésben. Orbán Viktor lezárt mérkőzést akar újranyitni, holott ez a meccs régen eldőlt. Valójában értelmetlen a kérdés, hiszen az alaptörvény és a nemzetközi kötelezettségek is kizárják a halálbüntetés bevezetését. 2007 végén Orbán országgyűlési képviselőként maga is megszavazta az Európai Unió Alapjogi Chartáját, ami kizárja ezt a büntetéstípust. Az emberi élet kioltása, mint megtorlás, morális és erkölcsi értelemben is elfogadhatatlan. Azért is helytelen, mert ha valakiről később kiderül, hogy ártatlan, már nem lehet feltámasztani. Gondoljunk csak a móri gyilkosság esetére, ahol két, utólag ez ügyben ártatlannak bizonyult emberen hajtottak volna végre halálbüntetést. A világ demokratikus országai csak elvétve alkalmazzák ezt az eszközt. Többek közt az Egyesült Államokban is rendszeresen kerülnek napvilágra olyan esetek, amelyekben utólag kiderül, valójában ártatlan embert ítéltek halálra. A tényleges életfogytiglan szigorú büntetés, amelyik viszont lehetőséget ad az esetleges tévedés helyrehozatalára.

- Sokak szerint a halálbüntetés napirenden tartásával szélsőjobboldalról akar szavazókat szerezni a miniszterelnök. Valóban profitálhat ebből a Fidesz, vagy inkább a Jobbik táborát hizlalja?

- Vélhetően az utóbbi igaz, de az is biztos, hogy Orbánnak a halálbüntetésről szóló felvetései taktikai célokat szolgálnak, ez a jobbikos szavazókért folytatott játszma része. Nem véletlenül vált slágertémává a kormányzati demagógiában.

- A másik slágertéma a migráció, amivel uniós politikusok szerint az alantas ösztönökre lehet játszani. A kormányfő tudatosan kriminalizálja a bevándorlókat. Tényleg minden menekült terrorista, vagy csak azok, akiket Orbán annak nevez?

- A miniszterelnök két teljesen eltérő kategóriát tudatosan mos egybe, a kettőnek gyakorlatilag nincs köze egymáshoz. A terrorcselekményeket, amelyektől az utóbbi években hangos volt Európa, nem menekültek, hanem uniós állampolgársággal rendelkező, már több generációval korábban bevándoroltak leszármazottai követték el. A menekültekkel való riogatás célja ugyanaz, mint a halálbüntetés körüli demagóg kormányzati kommunikációé. Velük igyekeznek megszólítani a Fidesztől elpártolt és esetleg a Jobbikkal szimpatizáló választókat.

- Milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek a migránsok a magyarok számára?

- Nemzetbiztonsági kockázatot a terrorizmus és a szervezett bűnözés jelent az országnak. A migránsok a jobb élet reményében érkeznek, és nem azért, hogy romboljanak. Ahogy a magyar migránsok sem azért mennek Berlinbe vagy Londonba, hogy az Egyesült Királyság vagy Németország biztonságát veszélyeztessék.

- A miniszterelnök rendre megélhetési bevándorlókkal riogat.

- A megélhetési bevándorló politikai kategória, egy manipulatív kormányzati kommunikáció része. Azt akarja üzenni: a bevándorlók elveszik a munkahelyeket. Ezzel szemben például az egészségügyi szektor nem is működne a "bevándoroltak" nélkül. Mostanában valóban megnövekedett a menedéket kérők száma, de a kérelmezők jelentős része tranzitországnak tekinti Magyarországot. A bevándorlás és a migráció ellenességgel az igazi problémákról akarja elterelni a figyelmet a kormány.

- Igaza van Orbánnak, amikor azt hirdeti, hogy Brüsszel és az Európai Unió nem képes megfelelően kezelni a bevándorlás kérdését, ezért Magyarországnak a saját útját kell járnia? A miniszterelnök tegnap azt mondta, az unió életszerűtlen szabályai nélkül képesek lennénk megvédeni magunkat a megélhetési bevándorlóktól.

- Érdemi bevándorláspolitikát az EU ellenében nem lehet alkalmazni, különösen azért nem, mert a bevándorlók célországa elsősorban nem Magyarország, hanem más nyugat-európai és észak-európai országok. Annyi történik, hogy a miniszterelnök euroszkeptikus gondolatokat és Brüsszellel kapcsolatos fenntartásait próbálja politikai szavazatvásárlásra felhasználni. Uniós források nélkül valójában sehová nem jutnánk, ezeket a pénzeket pedig többnyire azon országok adófizetői adják össze, amelyekbe a magyar migránsok vándorolnak.

- A nemzeti konzultáció kérdéseit már az Európai Néppárt is bírálja.

- A konzultáció álcázott fideszes propaganda, aminek csupán a hatalom megtartása a célja.

- Korábban egy háttérbeszélgetésen azt mondta, a magyarok nincsenek felkészülve arra, hogy akár egy népviseletbe öltöztetett bábu mellől üzenjen az országnak az Iszlám Állam hóhéra. Azóta a parlament megszavazta, hogy Magyarország 150 katonát küld az IS elleni nemzetközi koalícióba. Milyen veszélyt jelenthet ez a számunkra?

- Jelenleg a világon egyetlen helyen sincs teljes biztonság. A terrorizmusban "doktrína-váltás" következett be. Életbe lépett az "ölj, ahogy tudsz" alapelve. Ezért nehéz megmondani, hogy az Országgyűlés döntése milyen többletkockázatot jelent Magyarország számára. Annyi azonban biztos, hogy a misszióban fegyveres alakulattal részt vevő országokban érdemben nő a fenyegetettség. Elsősorban nem a misszióban részt vevő, jól felkészített katonák biztonsága a fő kérdés, hanem minden magyar emberé, aki akár a Magyarországon, akár máshol a világban, különösen a Közel-Kelet valamely országában él.

Fotó: VAJDA JÓZSEF, Népszava

Fotó: VAJDA JÓZSEF, Népszava

- Az Iszlám Állam több hazai honlapot is feltört már. Megelégszenek majd ennyivel, vagy a legrosszabbra is fel kell készülni?

- Rettegni nem szabad. Úgy nem lehet élni, és a terroristák is ezzel érnék el céljukat. Nehéz bármit megjósolni, az viszont kijelenthető, hogy Magyarország nem elsődleges célpont.

- A szocialisták kíváncsiak voltak arra, Magyarország a népességhez képest miért sokkal nagyobb arányban képviselteti magát az akcióban, mint az Egyesült Államok, Németország vagy Franciaország, amelyek közvetlenül is érintettek az ügyben. Kaptak erre választ a kormánytól?

- Sajnos nem. Az MSZP-nek volt önálló javaslata, de a kormánypártok leszavazták, pedig sokkal jobban megfelelt az ország reális teher- és kockázatviselő képességének, hiszen nem fegyveres katonák Irakba küldését jelentette volna. Véleményem szerint az helyes, hogy részei vagyunk a nemzetközi koalíciónak, de a parlamenti döntés túlzottan ambiciózus és szükségtelen kockázatnövekedést jelent. Ráadásul a felkérés nem az ENSZ-től, az EU-tól vagy a NATO-tól érkezett.

- Mit jelent a titkosszolgálatok számára ez a misszió?

- A szolgálatok eddig is kitűnően helyt álltak mind Afganisztánban, mind más küldetés esetén. Most azonban új kihívással is szembe kell nézni. Nem csak az expedíciós-missziós tevékenységet kell támogatni, hanem a belföldön esetlegesen megjelenő terrorizmussal szemben is meg kell védeni az országot. Itt nagyon precíz koordinációra van szükség a belföldi szolgálatok, a rendőrség és a TEK között, valamint a külföldi társszolgálatok szintjén is. Természetesen ezekhez a megnövekedett feladatokhoz többletforrásokra van szükség, különösen a felderítéshez és megelőzéshez. Bízom benne, hogy az aktuális költségvetés tervezésekor a kormány ezt fokozottan figyelembe veszi majd.

- Szakértők azzal nyugtatnak, hogy az iraki Kurdisztán, ahol a jövőben magyar katonák is segíthetik az Iszlám Állam elleni harcot, stabil és biztonságos területnek számít. Eszerint ott semmilyen veszély nem fenyegeti a magyar katonákat?

- Irakon belül Kurdisztán viszonylag nyugodt helynek számít, bár ezt cáfolja az elmúlt hetekben Erbilben végrehajtott merénylet. Ezzel együtt a magyar bázis nem tartozik a kiemelkedően veszélyeztetett helyek közé, de a katonák a bázistól messzebb is végeznek feladatokat.

- Ukrajnában bármelyik pillanatban ismét kirobbanhat a háború. Erről Petro Porosenko elnök beszélt a napokban. Azt mondta, Kelet-Ukrajnában ismét egyre éleződik a fegyveres konfliktus. Magyarországot ez semmilyen módon nem veszélyezteti?

- Ukrajnában rövid távon nem látszik a megoldás, ami azt is jelenti, hogy ez a katonai- és gazdasági válság kihat az egész régióra, amelynek Magyarország is része. Egy esetleges háborús konfliktus esetén figyelemmel kell lenni arra, hogy hazánk tagja a NATO-nak és az EU-nak, valamint arra is, hogy Ukrajnában, azon belül Kárpátalján csaknem kétszázezer honfitársunk él. Ezért valóban nagyon körültekintően kell eljárni a kialakult helyzetben. Talán azt mondhatnám, hogy támogatható minden olyan megoldás, amely nem a fegyverekről, hanem a tárgyalóasztalról szól.

- Azt hallani, hogy Kárpátaljáról Magyarországra menekülnek a sorozás elől az ott élő magyarok. Ez nem migráció, ami ellen a kormány most csatát hirdetett?

- Azokat a nemzettársainkat, akik egy háborús övezetből itt keresnek menedéket, támogatnunk és segítenünk kell. Érdekes kérdés viszont, hogy milyen alapon tesz a kormány különbséget migráns és migráns között.

- Mostanában azt hallani, hogy a fideszesek ismét átalakítanák választási rendszert. Egyebek mellett azért, mert az időközi országgyűlési voksolások azt bizonyították, a régi rendszer jobban kedvezett a kormánypártnak. Mit szólnak ehhez a szocialisták?

- Azt már korábban is elmondtuk, hogy a kormánypártok a maguk képére formálták a választási rendszert. Most úgy tűnik, a bumeráng effektus érvényesül: az elmúlt időszak három országgyűlési és két önkormányzati időközi választása közül a kormánypárt valamennyit elveszítette. Egyáltalán nem meglepő, hogy fideszes boszorkánykonyhában újabb választási fércmunkán dolgoznak. Az MSZP szerint a jelenleginél arányosabb választási rendszerre van szükség, amelyet csak széleskörű társadalmi konszenzussal szabad kialakítani. Olyan rendszer kell, amely nem teszi lehetővé, hogy a teljes népesség 22 százalékos támogatásával bárki kétharmados országgyűlési többséget szerezzen.

Szerző

Konzervatív siker Nagy-Britanniában

Publikálás dátuma
2015.05.09. 07:00
Megkönnyebbült a Cameron házaspár, nem kell kiköltözniük FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DAN KITWOOD
Rácáfoltak a szavazók a közvéleménykutatókra, szoros eredmény helyett egyértelmű tory győzelem született a brit parlamenti választáson. David Cameron miniszterelnök várakozásai igazolódtak, a toryk megszerezték az abszolút többséget, önállóan alakíthatják meg a következő kormányt. Az ellenzéki Munkáspárt súlyos veszteségeket szenvedett, jórészt a skót nacionalisták előretörése miatt, de a skóciai veszteségeket másutt sem sikerült ellensúlyozniuk. Ed Miliband tegnap benyújtotta lemondását. Leköszönt a liberális demokrata pártvezér, Nick Clegg is, miután pártja szinte megsemmisült, képviselőinek száma a korábbi egyhetedére csökkent. Hiába szerzett sok voksot az Európa-ellenes UKIP, mindössze egy mandátummal kell beérnie. Nigel Farage-nak ezúttal sem sikerült bekerülnie az alsóházba, ő is lemondott.

Nagy-Britannia egységének megőrzését ígérte győzelmi beszédében David Cameron. A tory kormányfőnek nem kell kiköltöznie a Downing Street 10-ből, de öröme nem lehet felhőtlen. A konzervatívok ezúttal nem készülnek koalíciókötésre, de nagyon sovány – néhány mandátumos többséggel – kell kormányozniuk. A választók elismerték a konzervatív-liberális demokrata koalíció gazdasági eredményeit, a brit gazdaság uniós szinten is jól teljesít, a kampány során készült felmérésekben a szavazók végig úgy nyilatkoztak, hogy tory vezetéssel biztosabb kézben látják a gazdaságot. A konzervatív győzelem hírére a font egy százalékkal erősödött a dollárhoz képest, az FTSE 100-as index két százalékkal ment fel, az üzleti körök egyértelműen állást foglaltak a kormányváltás ellen.

Sikeres volt ugyanakkor a megfélemlítő kampány – Cameron azzal riogatta a választókat, hogy a Munkáspárt a szintén baloldali Skót Nemzeti Párttal összefogva „káoszt és romlást” hozna az Egyesült Királyságra. A miniszterelnök komoly engedményeket tett pártja konzervatív szárnyának azért, hogy kormányon maradhasson, s tartania kell magát ígéreteihez. Ez pedig azt jelenti, hogy 2017-ben népszavazást tartanak arról, Nagy-Britannia lépjen-e ki az Európai Unióból. Cameron addigra újratárgyalná a brit tagság feltételeit, s bízik abban, hogy meg tudja győzni a választókat a tagság előnyeiről. A referendum azonban mindenképpen kockázatos lépés, s joggal aggasztja Európát.

George Osborne pénzügyminiszter üdvözölte, hogy a britek „világos mandátumot” adtak pártjának, az elkezdett munka folytatásához. Visszatért a törvényhozásba London polgármestere, Boris Johnson, akit a kormányfő utódjelöltjének jósolnak. David Cameron ugyanis már korábban közölte, a következő öt éves mandátumot még kitölti, de harmadszorra nem jelölteti magát. Johnson munkáspárti ellenfele a vereséget elismerve sajnálkozását fejezte ki, hogy a szavazók „cirkuszi pónit választottak egy igásló” helyett, s kétségbe vonta, hogy London polgármestere hasonló erőbedobással fog-e dolgozni választóiért.

Sokk a Munkáspártban

Döbbenet és sokk uralta az éjszakát a Munkáspártban. Az urnazárás után közzétett exitpoll láttán a párt megszólalásra egyáltalán vállalkozó vezetői hitetlenkedtek, a felmérések megbízhatatlanságára hivatkoztak. Péntek reggelre azonban már látszott, az eredmények még annál is rosszabbak, mint a szavazóhelyiségből kilépett választók megkérdezése alapján jósolták. A Munkáspárt 1987 óta legrosszabb eredményét érte el, a párt számos tekintélyes vezetője nem tudta megőrizni posztját. Elvesztette mandátumát mások mellett Ed Balls, az árnyékkormány pénzügyminisztere, a Labour egyik legtekintélyesebb vezetője mindössze 422 szavazattal maradt alul, s ezen az újraszámlálás sem változtatott.

Ed Miliband munkáspárti vezér ugyan simán győzött saját választókerületében, Doncasterben, de nem volt kérdéses, hogy a súlyos vereség nyomán nem maradhat a párt élén. Miliband, aki saját bátyját, David Miliband volt külügyminisztert legyőzve váltotta Gordon Brownt a párt élén, a Labour honatyái, régi vezetői sem támogatták egyértelműen. A Guardian értesülései szerint reggelre már azt rebesgették a Labour házatáján, hogy Harriet Harman fogja ügyvezetőként irányítani a pártot addig, amíg meg nem tartják az új vezérválasztást. Lemondását bejelentő beszédében Ed Miliband "teljes felelősséget" vállalt a vereségért. Hiába vívott jó kampányt, nem tudta meggyőzni a választókat alkalmasságáról. Az elmúlt öt évben a Munkáspárt sokszor vezetett fölényesen a felmérések szerint, de a pártvezér mindig népszerűtlenebb volt, mint maga a párt. A Labour öt éve számított a vereségre, most azonban nem, ám végül a Miliband vezette Munkáspárt rosszabbul szerepelt, mint Brown, az akkori eredményhez képest további mandátumokat veszítettek.

Ed Miliband azzal a céllal vállalt a pártvezérséget, hogy visszavezeti a Munkáspártot a hagyományos, baloldali irányba, a kampány középpontjába a dolgozó emberek helyzetének javítását helyezték, szakítottak ugyanakkor a Tony Blair nevével fémjelzett középutas politikával. Hatalmas harc várható alighanem a régi és az új Labour hívei között, hogy milyen irányba vigyék tovább a pártot. A konzervatív Boris Johnson egyértelműen úgy vélekedett, a Munkáspárt óriási hibát követett el azzal, hogy középről balra ment, átengedve a térfelet, ahol a győzelmet ki lehet vívni. London korábbi munkáspárti polgármestere, Kenneth Livingston ugyanakkor a BBC választási műsorában óvta a Labourt attól, hogy visszatérjen a „harmadik utas”, új Munkáspárt irányvonalához. Szerinte a skót nacionalisták éppenséggel a Labourt balról előzve érték el nagy sikerüket. Elemzők emlékeztetnek, hogy a Blair-féle Munkáspárt nem csupán a tradicionális Labour-szavazók körében élvezett támogatást, ezért tudott nagy többséget szerezni. Alastair Campbell, Blair egykori kommunikációs igazgatója blogján azt írta, a Munkáspártban most kellene lefolytatni a Blair-Brown-váltás óta elmaradt nagy vitát arról, merre vegyék az irányt. Ed Balls a vereséget elismerő beszédében biztosította a párthíveket: „A Labour visszatér!”

Gödörben a liberális demokraták

Súlyosan büntették a választóik a liberális demokratákat azért, mert beléptek David Cameron kormányába, s megszegték választási ígéreteiket. Az eddig kormányzó koalíció kisebbik pártja 2010-ben elnyert 56 képviselői helye közül kevesebb mint tizet tudott megtartani, a párt nagy nevei elvéreztek a voksoláson. A volt pártelnök, Charles Kennedy a skóciai Ross, Skye és Lochaber választókerületben veszített az SNP jelöltjével szemben. Simon Hughes eddigi igazságügyi államtitkár egy munkáspárti jelölt verte meg választókerületében, ahol már 32 éve volt képviselő. Ed Davey energiaügyi és klímaváltozási miniszter egy konzervatív jelölttel szemben veszített. Lynne Featherstone belügyi államtitkár Hornsey és Wood Green körzetben maradt alul. Danny Alexander pénzügyminisztériumi államtitkárt is a skóciai SNP-lavina sodorta el. De veszített a párt de facto társelnöke, Vince Cable, az üzleti ügyek minisztere is Twickenhamben, ahol 1997 óta volt képviselő.

Nick Clegg pártelnök – a toryk átszavazásának köszönhetően – meg tudta őrizni képviselői helyét Sheffield Hallamban, de korábbi 15 ezres többségéből csak 2 ezres maradt. A liberális demokratáknak a korábbi közvéleménykutatások legalább 30 mandátumot jósoltak, ehhez képest totális vereséget szenvedtek. Londonban arra számítottak, hogy Clegg a sheffieldi egyéni győzelmét elismerő beszédében már előre jelezte, hogy távozik, s be is jelentette lemondását. A lesújtó exitpoll-adatok láttán Paddy Ashdown veterán liberális demokrata vezető a BBC választási műsorában azt mondta, „megeszi a kalapját”, ha az előrejelzés igaznak bizonyul. Sokan szeretnék szaván fogni.

Farage lemondott, de maradna

Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) vezére, Nigel Farage hiába reménykedett, hogy EP-mandátuma után végre képviselői helyhez jut a londoni törvényhozásban is, csalódnia kellett. South Thanet választókerületben indult, de alulmaradt. Vereségét elismerő beszédében - ahogy korábban megígérte, lemondott a pártvezéri posztról, s javasolta, hogy a UKIP állítson ügyvezetőt a párt élére. Nyitva hagyta azonban a lehetőséget, hogy ősszel újra indul a vezérválasztáson, s mégis visszatér a tömörülés élére. A UKIP a voksok majd 13 százalékával a harmadik legtöbb szavazatot szerezte, s bízik benne, a következő parlamenti választáson támogatottságuk mandátumokban is megmutatkozik.

Miért voltak rosszak a felmérések?

A voksolás előtt minden előrejelzés fej-fej melletti konzervatív-munkáspárti eredményt jelzett, a tényleges eredmény ugyanakkor David Cameront igazolta, akik mindig is az abszolút többség megszerzését tűzte ki célul. A SkyNews választási szakértője szerint elképzelhető, hogy a szavazók nem vallották be, hogy a konzervatívokra fognak szavazni, de valószínűbb, hogy nagyon sokan az utolsó pillanatban gondolták meg magukat, hatott rájuk a konzervatívok fenyegetése, hogy a Munkáspárt és a skót nacionalisták szövetsége „káoszt” hozhat Nagy-Britanniára. A közvéleménykutatók még sokáig kutatni fogják az okokat. Komoly vita bontakozhat ki arról, változtassák-e meg a választási rendszert, amely számos anomáliát hozott. Leginkább a szélsőséges UKIP panaszkodik: 3,5 millióan szavaztak, de „a győztes mindent visz” elv alapján egy képviselőjük lesz az alsóházban.

Húsz éves diáklány nyert Skóciában

Taroltak a skót nacionalisták Skóciában, s a győzelem lendületét mi sem mutatja jobban, mint hogy a Munkáspárt egyik legtehetségesebb politikusát, Ed Miliband kampánymenedzserét, az eddigi árnyék-külügyminisztert, Douglas Alexandert egy 20 éves fiatal lány verte ki az alsóházból. Mhairi Black harmadéves egyetemista, politológiát tanul, még meg kell szereznie a diplomáját. 1667 óta Black a legfiatalabb brit parlamenti képviselő. A diáklány Pailsley és Renfrewshire South választókerületben a voksok 51 százalékát szerezte meg, több mint 23 ezer szavazatot kapott, míg Alexander 17 ezret. Black 1994-ben született, amikor Douglas Alexander már Gordon Brown beszédírója volt. A 47 éves politikus 1997 óta volt az alsóház tagja. A skót diáklány a választási kampány idején elmondta, hogy az iraki háború elleni 2003-as demonstráció idején kezdett érdeklődni a politika iránt. Ki nem állhatta Tony Blairt, az akkori munkáspárti kormányfőt. Szenvedélyesen érdekli a politika, de focirajongó is. Kedvenc csapata a Partik Thistle Glasgow, s gyűlöli a Celtic FC-t. A Skót Nemzeti Párt az 59 skóciai képviselői hely közül 56-ot megnyert.

A Skót Nemzeti Párt az 59 skóciai képviselői hely közül 56-ot megnyert. Nicola Sturgeon, az SNP vezetője azt ígérte, egész Skóciát képviselik majd az alsóházban, nem csupán a függetlenségpárti 45 százalékot, s számít rá, hogy a brit kormány további jogosítványokat biztosít a tartománynak. Sturgeon a tévéviták során világossá tette, hogy Skócia nem akar kilépni az Európai Unióból, így ha a 2017-es népszavazáson a kilépést pártolók kerülnek többségbe, újra felvetik a függetlenségi népszavazás kérdését.

Példakép

Üdvözölte David Cameron brit miniszterelnök „óriási győzelmét” Orbán Viktor tegnap reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. A miniszterelnök emlékeztetett, volt egy-két akció európai uniós ügyekben, amelyekben közösen léptek fel a brit kormányfővel. Orbán azt mondta: „A bátorság győzött, Cameron a bátor emberek közé tartozik, a politikája szókimondó, bátor.” Hozzátette még, hogy Magyarország karakterét politikai vitakultúra, alkotmányosság, közgondolkodás szepontjából hasonlónak látja a brithez. „Ezért számunka ez eligazítást jelentő választási eredmény” – mondta.

Erősen kérdéses azonban, hogy a tory kormányfő mennyire örül az illiberális állam építését idealizáló magyar miniszterelnöktől kapott dícséretnek. Cameron számára Orbán támogatása alighanem több esetben is kényszerű partnerség volt, miután a választások előtt saját pártja konzervatív honatyáinak lecsillapítása céljából keménykedett az EU-ban, de nem akar hátat fordítani az uniónak. Cameron aligha a „szókimondásnak” köszönheti győzelmét, hanem elsősorban annak, hogy szabadpiac- és vállalkozásbarát gazdaságpolitikát folytatott és készül folytatni, amit biztosítéknak tekintenek az üzleti körök. „Rezsicsökkentést” éppenséggel a voksoláson alulmaradt Munkáspárt ígért választóinak. Bár egykor néhány hónapig a magyar miniszterelnök is tanult Oxfordban, Cameron hajdani alma materében, sajnálatra méltóan keveset sajátított el a brit demokratikus hagyományokból, a brit konzervatívok által is vallott értékekből, amelyeket kimondva-kimondatlanul folyamatosan megkérdőjelez.

Váratlan végeredmény

Konzervatív Párt 330

Munkáspárt 232

Skót Nemzeti Párt 56

Liberális Demokrata Párt 8

UKIP 1

Többi párt 22

Szerző

Konzervatív siker Nagy-Britanniában

Publikálás dátuma
2015.05.09. 07:00
Megkönnyebbült a Cameron házaspár, nem kell kiköltözniük FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DAN KITWOOD
Rácáfoltak a szavazók a közvéleménykutatókra, szoros eredmény helyett egyértelmű tory győzelem született a brit parlamenti választáson. David Cameron miniszterelnök várakozásai igazolódtak, a toryk megszerezték az abszolút többséget, önállóan alakíthatják meg a következő kormányt. Az ellenzéki Munkáspárt súlyos veszteségeket szenvedett, jórészt a skót nacionalisták előretörése miatt, de a skóciai veszteségeket másutt sem sikerült ellensúlyozniuk. Ed Miliband tegnap benyújtotta lemondását. Leköszönt a liberális demokrata pártvezér, Nick Clegg is, miután pártja szinte megsemmisült, képviselőinek száma a korábbi egyhetedére csökkent. Hiába szerzett sok voksot az Európa-ellenes UKIP, mindössze egy mandátummal kell beérnie. Nigel Farage-nak ezúttal sem sikerült bekerülnie az alsóházba, ő is lemondott.

Nagy-Britannia egységének megőrzését ígérte győzelmi beszédében David Cameron. A tory kormányfőnek nem kell kiköltöznie a Downing Street 10-ből, de öröme nem lehet felhőtlen. A konzervatívok ezúttal nem készülnek koalíciókötésre, de nagyon sovány – néhány mandátumos többséggel – kell kormányozniuk. A választók elismerték a konzervatív-liberális demokrata koalíció gazdasági eredményeit, a brit gazdaság uniós szinten is jól teljesít, a kampány során készült felmérésekben a szavazók végig úgy nyilatkoztak, hogy tory vezetéssel biztosabb kézben látják a gazdaságot. A konzervatív győzelem hírére a font egy százalékkal erősödött a dollárhoz képest, az FTSE 100-as index két százalékkal ment fel, az üzleti körök egyértelműen állást foglaltak a kormányváltás ellen.

Sikeres volt ugyanakkor a megfélemlítő kampány – Cameron azzal riogatta a választókat, hogy a Munkáspárt a szintén baloldali Skót Nemzeti Párttal összefogva „káoszt és romlást” hozna az Egyesült Királyságra. A miniszterelnök komoly engedményeket tett pártja konzervatív szárnyának azért, hogy kormányon maradhasson, s tartania kell magát ígéreteihez. Ez pedig azt jelenti, hogy 2017-ben népszavazást tartanak arról, Nagy-Britannia lépjen-e ki az Európai Unióból. Cameron addigra újratárgyalná a brit tagság feltételeit, s bízik abban, hogy meg tudja győzni a választókat a tagság előnyeiről. A referendum azonban mindenképpen kockázatos lépés, s joggal aggasztja Európát.

George Osborne pénzügyminiszter üdvözölte, hogy a britek „világos mandátumot” adtak pártjának, az elkezdett munka folytatásához. Visszatért a törvényhozásba London polgármestere, Boris Johnson, akit a kormányfő utódjelöltjének jósolnak. David Cameron ugyanis már korábban közölte, a következő öt éves mandátumot még kitölti, de harmadszorra nem jelölteti magát. Johnson munkáspárti ellenfele a vereséget elismerve sajnálkozását fejezte ki, hogy a szavazók „cirkuszi pónit választottak egy igásló” helyett, s kétségbe vonta, hogy London polgármestere hasonló erőbedobással fog-e dolgozni választóiért.

Sokk a Munkáspártban

Döbbenet és sokk uralta az éjszakát a Munkáspártban. Az urnazárás után közzétett exitpoll láttán a párt megszólalásra egyáltalán vállalkozó vezetői hitetlenkedtek, a felmérések megbízhatatlanságára hivatkoztak. Péntek reggelre azonban már látszott, az eredmények még annál is rosszabbak, mint a szavazóhelyiségből kilépett választók megkérdezése alapján jósolták. A Munkáspárt 1987 óta legrosszabb eredményét érte el, a párt számos tekintélyes vezetője nem tudta megőrizni posztját. Elvesztette mandátumát mások mellett Ed Balls, az árnyékkormány pénzügyminisztere, a Labour egyik legtekintélyesebb vezetője mindössze 422 szavazattal maradt alul, s ezen az újraszámlálás sem változtatott.

Ed Miliband munkáspárti vezér ugyan simán győzött saját választókerületében, Doncasterben, de nem volt kérdéses, hogy a súlyos vereség nyomán nem maradhat a párt élén. Miliband, aki saját bátyját, David Miliband volt külügyminisztert legyőzve váltotta Gordon Brownt a párt élén, a Labour honatyái, régi vezetői sem támogatták egyértelműen. A Guardian értesülései szerint reggelre már azt rebesgették a Labour házatáján, hogy Harriet Harman fogja ügyvezetőként irányítani a pártot addig, amíg meg nem tartják az új vezérválasztást. Lemondását bejelentő beszédében Ed Miliband "teljes felelősséget" vállalt a vereségért. Hiába vívott jó kampányt, nem tudta meggyőzni a választókat alkalmasságáról. Az elmúlt öt évben a Munkáspárt sokszor vezetett fölényesen a felmérések szerint, de a pártvezér mindig népszerűtlenebb volt, mint maga a párt. A Labour öt éve számított a vereségre, most azonban nem, ám végül a Miliband vezette Munkáspárt rosszabbul szerepelt, mint Brown, az akkori eredményhez képest további mandátumokat veszítettek.

Ed Miliband azzal a céllal vállalt a pártvezérséget, hogy visszavezeti a Munkáspártot a hagyományos, baloldali irányba, a kampány középpontjába a dolgozó emberek helyzetének javítását helyezték, szakítottak ugyanakkor a Tony Blair nevével fémjelzett középutas politikával. Hatalmas harc várható alighanem a régi és az új Labour hívei között, hogy milyen irányba vigyék tovább a pártot. A konzervatív Boris Johnson egyértelműen úgy vélekedett, a Munkáspárt óriási hibát követett el azzal, hogy középről balra ment, átengedve a térfelet, ahol a győzelmet ki lehet vívni. London korábbi munkáspárti polgármestere, Kenneth Livingston ugyanakkor a BBC választási műsorában óvta a Labourt attól, hogy visszatérjen a „harmadik utas”, új Munkáspárt irányvonalához. Szerinte a skót nacionalisták éppenséggel a Labourt balról előzve érték el nagy sikerüket. Elemzők emlékeztetnek, hogy a Blair-féle Munkáspárt nem csupán a tradicionális Labour-szavazók körében élvezett támogatást, ezért tudott nagy többséget szerezni. Alastair Campbell, Blair egykori kommunikációs igazgatója blogján azt írta, a Munkáspártban most kellene lefolytatni a Blair-Brown-váltás óta elmaradt nagy vitát arról, merre vegyék az irányt. Ed Balls a vereséget elismerő beszédében biztosította a párthíveket: „A Labour visszatér!”

Gödörben a liberális demokraták

Súlyosan büntették a választóik a liberális demokratákat azért, mert beléptek David Cameron kormányába, s megszegték választási ígéreteiket. Az eddig kormányzó koalíció kisebbik pártja 2010-ben elnyert 56 képviselői helye közül kevesebb mint tizet tudott megtartani, a párt nagy nevei elvéreztek a voksoláson. A volt pártelnök, Charles Kennedy a skóciai Ross, Skye és Lochaber választókerületben veszített az SNP jelöltjével szemben. Simon Hughes eddigi igazságügyi államtitkár egy munkáspárti jelölt verte meg választókerületében, ahol már 32 éve volt képviselő. Ed Davey energiaügyi és klímaváltozási miniszter egy konzervatív jelölttel szemben veszített. Lynne Featherstone belügyi államtitkár Hornsey és Wood Green körzetben maradt alul. Danny Alexander pénzügyminisztériumi államtitkárt is a skóciai SNP-lavina sodorta el. De veszített a párt de facto társelnöke, Vince Cable, az üzleti ügyek minisztere is Twickenhamben, ahol 1997 óta volt képviselő.

Nick Clegg pártelnök – a toryk átszavazásának köszönhetően – meg tudta őrizni képviselői helyét Sheffield Hallamban, de korábbi 15 ezres többségéből csak 2 ezres maradt. A liberális demokratáknak a korábbi közvéleménykutatások legalább 30 mandátumot jósoltak, ehhez képest totális vereséget szenvedtek. Londonban arra számítottak, hogy Clegg a sheffieldi egyéni győzelmét elismerő beszédében már előre jelezte, hogy távozik, s be is jelentette lemondását. A lesújtó exitpoll-adatok láttán Paddy Ashdown veterán liberális demokrata vezető a BBC választási műsorában azt mondta, „megeszi a kalapját”, ha az előrejelzés igaznak bizonyul. Sokan szeretnék szaván fogni.

Farage lemondott, de maradna

Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) vezére, Nigel Farage hiába reménykedett, hogy EP-mandátuma után végre képviselői helyhez jut a londoni törvényhozásban is, csalódnia kellett. South Thanet választókerületben indult, de alulmaradt. Vereségét elismerő beszédében - ahogy korábban megígérte, lemondott a pártvezéri posztról, s javasolta, hogy a UKIP állítson ügyvezetőt a párt élére. Nyitva hagyta azonban a lehetőséget, hogy ősszel újra indul a vezérválasztáson, s mégis visszatér a tömörülés élére. A UKIP a voksok majd 13 százalékával a harmadik legtöbb szavazatot szerezte, s bízik benne, a következő parlamenti választáson támogatottságuk mandátumokban is megmutatkozik.

Miért voltak rosszak a felmérések?

A voksolás előtt minden előrejelzés fej-fej melletti konzervatív-munkáspárti eredményt jelzett, a tényleges eredmény ugyanakkor David Cameront igazolta, akik mindig is az abszolút többség megszerzését tűzte ki célul. A SkyNews választási szakértője szerint elképzelhető, hogy a szavazók nem vallották be, hogy a konzervatívokra fognak szavazni, de valószínűbb, hogy nagyon sokan az utolsó pillanatban gondolták meg magukat, hatott rájuk a konzervatívok fenyegetése, hogy a Munkáspárt és a skót nacionalisták szövetsége „káoszt” hozhat Nagy-Britanniára. A közvéleménykutatók még sokáig kutatni fogják az okokat. Komoly vita bontakozhat ki arról, változtassák-e meg a választási rendszert, amely számos anomáliát hozott. Leginkább a szélsőséges UKIP panaszkodik: 3,5 millióan szavaztak, de „a győztes mindent visz” elv alapján egy képviselőjük lesz az alsóházban.

Húsz éves diáklány nyert Skóciában

Taroltak a skót nacionalisták Skóciában, s a győzelem lendületét mi sem mutatja jobban, mint hogy a Munkáspárt egyik legtehetségesebb politikusát, Ed Miliband kampánymenedzserét, az eddigi árnyék-külügyminisztert, Douglas Alexandert egy 20 éves fiatal lány verte ki az alsóházból. Mhairi Black harmadéves egyetemista, politológiát tanul, még meg kell szereznie a diplomáját. 1667 óta Black a legfiatalabb brit parlamenti képviselő. A diáklány Pailsley és Renfrewshire South választókerületben a voksok 51 százalékát szerezte meg, több mint 23 ezer szavazatot kapott, míg Alexander 17 ezret. Black 1994-ben született, amikor Douglas Alexander már Gordon Brown beszédírója volt. A 47 éves politikus 1997 óta volt az alsóház tagja. A skót diáklány a választási kampány idején elmondta, hogy az iraki háború elleni 2003-as demonstráció idején kezdett érdeklődni a politika iránt. Ki nem állhatta Tony Blairt, az akkori munkáspárti kormányfőt. Szenvedélyesen érdekli a politika, de focirajongó is. Kedvenc csapata a Partik Thistle Glasgow, s gyűlöli a Celtic FC-t. A Skót Nemzeti Párt az 59 skóciai képviselői hely közül 56-ot megnyert.

A Skót Nemzeti Párt az 59 skóciai képviselői hely közül 56-ot megnyert. Nicola Sturgeon, az SNP vezetője azt ígérte, egész Skóciát képviselik majd az alsóházban, nem csupán a függetlenségpárti 45 százalékot, s számít rá, hogy a brit kormány további jogosítványokat biztosít a tartománynak. Sturgeon a tévéviták során világossá tette, hogy Skócia nem akar kilépni az Európai Unióból, így ha a 2017-es népszavazáson a kilépést pártolók kerülnek többségbe, újra felvetik a függetlenségi népszavazás kérdését.

Példakép

Üdvözölte David Cameron brit miniszterelnök „óriási győzelmét” Orbán Viktor tegnap reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. A miniszterelnök emlékeztetett, volt egy-két akció európai uniós ügyekben, amelyekben közösen léptek fel a brit kormányfővel. Orbán azt mondta: „A bátorság győzött, Cameron a bátor emberek közé tartozik, a politikája szókimondó, bátor.” Hozzátette még, hogy Magyarország karakterét politikai vitakultúra, alkotmányosság, közgondolkodás szepontjából hasonlónak látja a brithez. „Ezért számunka ez eligazítást jelentő választási eredmény” – mondta.

Erősen kérdéses azonban, hogy a tory kormányfő mennyire örül az illiberális állam építését idealizáló magyar miniszterelnöktől kapott dícséretnek. Cameron számára Orbán támogatása alighanem több esetben is kényszerű partnerség volt, miután a választások előtt saját pártja konzervatív honatyáinak lecsillapítása céljából keménykedett az EU-ban, de nem akar hátat fordítani az uniónak. Cameron aligha a „szókimondásnak” köszönheti győzelmét, hanem elsősorban annak, hogy szabadpiac- és vállalkozásbarát gazdaságpolitikát folytatott és készül folytatni, amit biztosítéknak tekintenek az üzleti körök. „Rezsicsökkentést” éppenséggel a voksoláson alulmaradt Munkáspárt ígért választóinak. Bár egykor néhány hónapig a magyar miniszterelnök is tanult Oxfordban, Cameron hajdani alma materében, sajnálatra méltóan keveset sajátított el a brit demokratikus hagyományokból, a brit konzervatívok által is vallott értékekből, amelyeket kimondva-kimondatlanul folyamatosan megkérdőjelez.

Váratlan végeredmény

Konzervatív Párt 330

Munkáspárt 232

Skót Nemzeti Párt 56

Liberális Demokrata Párt 8

UKIP 1

Többi párt 22

Szerző