Éremeső Bakuban

Publikálás dátuma
2015.05.11. 07:56
Bor Barna (balra) aranyérmet nyert FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/QUINN ROONEY
Úgy tűnik, a magyar dzsúdósok remek formában kezdték meg a 2016-os riói olimpia kvalifikációs sorozatának második szakaszát. A zágrábi GP-től kezdve ugyanis immár a megszerzett pontok száz százaléka beleszámít a kvalifikációs pontversenybe. 

A horvát fővárosban ennek megfelelően ragyogóan szerepeltek a mieink: Krizsán Szabolcs (81 kg) és Tóth Krisztián (90 kg) arany-, Csoknyai László (81 kg) ezüst-, Joó Abigél (78 kg) pedig bronzérmet szerzett, Bor Barna (+100 kg) az ötödik, Cirjenics Miklós (100 kg) a hetedik helyen végzett.

Az elmúlt hétvégén az idei szezon első Grand Slam-tornáját rendezték meg Bakuban. Amint arról már beszámoltunk, az olimpiai és világbajnoki bronzérmes, kétszeres Európa-bajnok Csernoviczki Éva (48 kg) parádésan szerepelve a döntőig menetelt, majd ezüstérmet szerzett. Szombaton 73 kilogrammos Ungvári Miklós folyatta a magyarok remeklését, miután bronzérmet szerzett az azeri fővárosban.

Az olimpiai ezüstérmes, háromszoros Európa-bajnok, többszörös vb-bronzérmes magyar versenyző az előcsatározások során egy-egy spanyol, azeri és mongol ellenfelet győzött le, az elődöntőben azonban alulmaradt az ugyancsak hazai közönség előtt szereplő, későbbi győztes Rusztam Orujovval szemben. A bronzmeccsen aztán újabb Ungvári-siker következett: az ukrán Szerhij Drebot ellen ipponnal diadalmaskodott.

A koronát Bor Barna tette fel, aki alaposan felülmúlva zágrábi teljesítményét, megnyerte a nehézsúlyúak viadalát. A paksi dzsúdós a fináléig valamennyi ellenfelét – az észt Mettis, a román Natea és az orosz Kambijev – idő előtt győzte le. A döntőben a holland Roy Meyer – aki a zagrabi GP-n bronzérmet szerzett - ellen lépett tatamira, és a hosszabbításban elért dobásával megnyerte a viadalt. Az aranyérem mellett ötezer dollárral is gazdagodott Bor.

Másik két versenyzőnk, Ungvári Attila (81 kg) és Cirjenics Miklós (100 kg) helyezetlenül zárt. Előbbi a mongol Nyamsurentől, míg utóbbi az egyiptomi Darwischtól kapott ki a nyolc közé jutásért. Azaz ők is csak egy meccsre voltak a biztos pontszerzéstől.

Szerző

Közelkép - Szokol, magnó, kutyapersely

A minap riportokat közvetítettek az egyik televíziós csatornában. Egy amatőrnek tetsző férfiú először egy Szokol rádióval a kezében utcai járókelőket szólított le: tudják-e milyen rádió ez? Volt, aki tudta, volt, aki nem, azt kevesen emlegették, hogy ez orosz gyártmány.

Mások nem nagyon tudták, mi az a kis doboz a riporter kezében, ami az első hazai kismagnó volt. A harmadik riport tárgya egy kutyaól formájú persely volt, amelynek az előlapján a kutya nyelvére kellett a bedobandó pénzt elhelyezni. Érdekes, ezt szinte mindenki ismerte. Amúgy az egész riportsorozatnak semmi értelme nem volt. A múltidézés, ha a múlt történelmi értelemben tegnap volt, akkor teljesen felesleges. Ha netalán ezekkel a riportokkal a múltat akarták „leleplezni”, ezek a tárgyak erre nem alkalmasak

Ez körülbelül olyan haszonnal járhat, mintha megkérdeznénk az embereket: ismerték-e még a nagymamájukat – ha már nem él – és az mivel szoktak neki kedveskedni a születésnapján. Semmi általánosítható tapasztalat nem keveredhet ki belőle. Egyébként is ez az a „megkérdeztük az utca emberét” módszer – bár sokszor élnek vele a nyomtatott, az elektronikus sajtóban és a rádióban -, ami semmire sem használható.

Azt se tudjuk, hány embert kérdeztek meg és merrefelé (mert adott esetben ez is számít), és ha sokakat, az sem alkalmas egyértelmű következtetésekre. Nem tudjuk, hogyan válogatták ki a megszólaltatottakat, illetve ezek közül hányat hagytak ki. Egyáltalán, milyen szempontok alapján válogattak.

A hasonló esetek tapasztalatai alapján könnyen elképzelhető, hogy a szerkesztő és a riporter a maga eleve kialakított elképzeléseit akarta illusztrálni ezzel a látszólag objektívnek tűnő módszerrel. (Ami éppen a válogatás miatt sem lehet az.) Az így megszólaltatott „utca embere” riportoknak ezért sem szabad semmit elhinni, legfeljebb arra alkalmasak, hogy az adott médiánál ezzel megpróbálják elspórolnia a sokkal nehezebb nyomozó munkát.

Mesebeli zenei utazás Kozármislenybe

Publikálás dátuma
2015.05.11. 07:48
A gyerekeknek nagy élmény volt a kakaókoncert, de a zenészek is élvezték a kozármislenyi kirándulást FOTÓK: MOLNÁR ÁDÁM
A Budapesti Fesztiválzenekar harmadszor rendezett közösségi hetet, melynek a keretében rendhagyó helyszíneken - templomokban, idősek otthonában és más közösségi intézményekben - zenéltek. Mi a Pécs melletti Kozármislenybe kísértük el őket.

Alig akad olyan koncertterem a világban, ahol nem fordult volna meg a Budapesti Fesztiválzenekar, de az biztos, hogy a Pécstől mindössze négy kilométerre lévő festői kisvárosban, Kozármislenyben a múlt héten játszottak először. Történt ugyanis, hogy Fischer Iván zeneigazgató - a zenekar vezetésével és a tagjaival egyetértésben - még tavaly úgy döntött, hogy közösségi heteket indít az együttes. Tavaly júniusban rendezték az elsőt, aztán novemberben a következőt és a múlt héten a harmadikat.

Ezeken a heteken többnyire olyan helyekre mennek játszani, ahol nem jutnak könnyen hozzá a zenéhez, illetve maga helyszín is rendhagyó. Először zsinagógák szerepeltek a helyszínek között, aztán bővült a kör. A mostani héten idősek otthona, templomok, illetve olyan intézmények kerültek be a kiválasztott helyszínek között, ahol gyerekeknek lehet kakaókoncerteket rendezni. A Fesztiválzenekar tagjai tehát csapatokba verődtek és önkéntes jelentkezés alapján kerültek be valamelyik alkalmi formációba.

A kakaókoncerteket évtizedekkel ezelőtt indította el Fischer Iván. Nemrég jártam a karmester Andrássy úti lakásszínházában, az ott látható egyik vidám felvétel is tanúskodik a kezdetekről. Ezeket a főként családoknak, tehát kisgyerekeknek és szüleiknek tartott koncerteket Fischer Iván maga moderálta. A fesztiválzenekar próbatermében tartott intim hangulatú koncerteken mesélt az elhangzott művekről, a hangszerekről.

Tehát ő már évtizedekkel ezelőtt kitalálta, miként lehet kinevelni a majdani közönségüket. A kezdeményezésnek óriási sikere lett, általában alig lehet bejutni ezekre az alkalmakra. Jó előre foglalni kell helyet. Az ötletnek követői lettek, de a zenekar a mai napig tart ilyen koncerteket, amelynek végén a nebulók megihatják jól kiérdemelt pohár kakaójukat.

A múlt héten három rendhagyó helyszínen tartottak hasonló kakaókoncertet. A Miskolctól huszonöt kilométerre lévő Homrogdon, ahol a térségben általában szűkös anyagi körülmények között élő gyerekek ülhettek a nézőtéren. Aztán a budapesti Pető Intézetben, ahol mozgásukban korlátozott, fogyatékkal élők alkották a közönséget és végül Kozármislenyben, ahol a helyi általános iskola alsó tagozatos kisdiákjai foglalhatták el a helyüket a művelődési házban.

Van-e hal a tóban?

Verőfényes májusi hétköznap déli órájában igencsak megbontotta a kozármislenyi művelődési ház előtti nyugalmat, amikor bekanyarodott a Budapesti Fesztiválzenekar busza a csodálatos kis tó melletti parkolóba. A meghirdetett délutáni kakaókoncert előtt másfél órával elképzelni sem lehetett, hogy miként népesül majd be a művelődési ház, amely megérkezésünkkor még zárva volt. Ki is használták a zenekar tagjai az ajándékba kapott plusz időt és lesétáltak a tóhoz

Jót lehetett napozni, illetve találgatni, hogy vajon van-e hal a tóban. Mielőtt jött volna egy helybéli, hogy eldöntse a vitát, kinyílt a művelődési ház ajtaja, be lehetett lépni, illetve becipelni a nagyobb hangszereket. A hangulatos művelődési ház mellett egy kisebb helység előtt a felirat: ifiklub. Egy másik helyiségben, ahol a zenekar tagjai középre kiraktak egy székre egy csábító bonbont, azonnal elkezdetek próbálni.

A Csevegő című, az előtérben elhelyezett „Kozármislenyi közéleti lapból” kiderült, hogy Futó László Pál harkányi képzőművész „egyedülálló, többdimenziós kiállítását” Hoppál Péter kulturális államtitkár, a térség országgyűlési képviselője nyitotta meg. Hoppál nemrég azért került be a hírekbe, mert felülírta a szakmai zsűrik által javasolt független színházaknak szánt minisztériumi működési támogatás összegét.

De térjünk vissza a koncerthez. A zenekari tagok másik része kíváncsi volt a terem akusztikájára. Érdekes volt látni, hogy miközben jól ismerik, a New York-i Carnegie Hall, vagy az amszterdami Concertgebouw akusztikáját, azt hogy milyen erősen kell megszólaltatni a hangszert, most aggodalommal méregették, hogy a kozármislenyi művelődési házban milyenek az akusztikai lehetőségek.

Később mindenki megnyugodott, hiszen kiderült, a nézőtér közepéről, vagy a végéről is jó lehet hallani a felhangzó zenét. A muzsikusokat inspirálta a rendhagyó közeg, olyan az egész, mintha egy csapat futballista egyszer csak kiszabadulna egy grundra. Aztán persze pillanatok alatt kiderült a profizmus, Rossini C-dúr szonátája annyira tisztán szólt, hogy aki betévedt a próbára, azonnal leült egy kicsit hallgatni a muzsikát.

Zarándokok harsány kórusa

Volt valami egészen romantikus abban, ahogy a szomszédos Janikovszky Éva Általános Iskolából a gyerekek az árnyas fák alatt átvonultak a kissé lejtős ösvényen a tó melletti művelődési házba, hogy elfoglalják helyüket a Fesztiválzenekar kakaókoncertjén. Pillanatok alatt gazdára leltek a derűs rajzokkal teli műsorfüzetek, és néhány perc alatt megtelt a terem, elől a szőnyegen is ültek. A zenekar tubása, Bazsinka József lazán, civilben, farmerben, csíkos ingben elkezdte moderálni a koncertet.

A zene, az elhangzó művek segítségével mesebeli utazásra hívta a gyerekeket, először Kreisler hegedűre és zongorára írt Bécsi Capriccio című darabjával Ausztriába. Mindegyik zeneműhöz elöljáróban járt egy mese is. A műsor második száma két ír népdal volt, melyet Polónyi Ágnes adott elő hárfán. Aztán egy újabb látványos húzás következett: Tannhäuser: A zarándokok kórusa négy kürtre.

Rögtön kiderült, a Fischer Iván által szerkesztett műsor remekül működött Kozármislenyben is. Közben megérkezett az iskola igazgatója, Varga Éva, akivel kihúzódtunk egy kicsit a teraszra beszélgetni.

- A fesztiválzenekar keresett meg bennünket és mi természetesen nyitottak voltunk a kérésre. Mégpedig azért, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy közel vigyük a gyerekekhez a művészeteket. Nem csak azzal, hogy kiállításokra járunk, hogy szinte az egész iskolának bérlete van a Pécsi Nemzeti Színházba, most is éppen egy osztállyal előadáson kellene, hogy legyek, de jómagam se hagynám ki ezt a koncertet – avatott be az előkészületekbe az igazgatónő. – Eddig a Pannon Filharmonikusok jártak hozzánk, amikor most meghirdettük az alsósok között ezt a lehetőséget, azonnal szinte mind a négyszáz gyerek jelentkezett, ezért mivel kicsi a terem, osztályonként tizennégy diákot választottunk ki, akik nagyon várták ezt az alkalmat. A többieket, akik erről lemaradtak, elvisszük a Pécsi Nemzeti Színház családi fesztiváljára. Környékbeli iskolák is érdeklődtek a mostani koncert iránt, de őket sem tudtuk fogadni helyhiány miatt – tette hozzá az iskola vezetője.

Varga Éva, mint a diákjai is, maga is először hallotta a Fesztiválzenekart élőben játszani. Bár megjegyezte, a Pannon Filharmonikusok koncertjeire bérlete van és rendszeresen jár színházba, hangversenyekre és ezt a szemléletet a gyerekek körében is igyekszik népszerűsíteni. A Janikovszky Általános Iskola egyébként kapcsolatban van egy alapfokú művészeti iskolával, ahol a diákok zenét is tanulhatnak.

A tapsik földjén

Visszatértünk a koncertre, épp Bartók Erdélyi táncok című darabja volt a műsoron, különösen a Medvetánc aratott nagy sikert. Később jött a nagy sláger, Mancini A rózsaszín párduc című műve, és egy kis show is hozzá, egy sötét ruhás, napszemüveges titokzatos táncos, kezében a rózsaszín párduc bábfigurával. És legvégül a „tapsik földje”, aki azt hiszi, hogy nyulakról van szó, téved, a tapsolók „országát” ismerhettük meg, mégpedig a Pace Percussion Trio: Klapperen című csak tapsból álló darabja segítségével. Hatásos befejezés, a sikítozó, örvendező, a virtuóz tapsolást maguk is kipróbáló gyerekek aztán átvedlettek megszelídült kakaózó csemetékké.

A rögtönzött közvélemény kutatás azt mutatta, hogy a legnépszerűbb műsorszámnak egyértelműen a „tapsos” bizonyult.

Bazsinka Józsefet a koncert után új alkalmi szerepéről kérdeztük. – Véletlenszerű, hogy beugrottam ebbe a szerepbe, mert sem Fischer Iván, sem Hábetler András operaénekes, akik szokták ezt csinálni, most nem értek rá. De a hangszerkóstolókon én szoktam moderálni a koncerteket, így azért van előzménye a mostani feladatnak. A budapesti kakaókoncertjeink közönsége sokkal élénkebb, sokkal jobban beleszólnak, nagyobb a zsivaj, mint itt Kozármislenyben. Ezek a gyerekek csendben, kíváncsian várták a következő műsorszámot. A Pető Intézetben néha belevisítottak a koncertbe a gyerekek, de végig áhítattal figyeltek, óriási élmény volt számunkra.

A koncerten fellépett Bazsinka József fia is, aki tizenkét éves kora óta tubázik, de már az In Medias Brass rézfúvós quintet tubása. Most doktorál a Zeneakadémián, mint tubaművész. Ő választotta a tubát, nem az apukája erőltette rá a hangszert.

Bazsinka József azt is elmesélte, hogy a Fesztiválzenekar június 7-i Családi napján, a Millenárison rendezendő kakaókoncerten négy gyerekével együtt lép majd fel. A tubás fia mellett vele lesz másik fia, aki szaxofonos, aztán csellista lánya, valamint a harmadik fia, aki néptáncos és a Bihari Együttes tagja. Bartók Béla Magyar Képek című művéből két tételt játszanak el.

- Zenéltünk már együtt, de táncos produkciónk most lesz először – fűzte hozzá. Arról is beszélt, hogy nagyon szeret mesélni, és a saját gyerekei hamar arra inspirálták, hogy fejből tegye ezt.

- A tuba egy látványos rézfúvós hangszer, ezért a hangszeremmel minden kakaókoncerten ott vagyok. Öröm, rajta játszani és én ezt próbálom továbbadni. Ebből az örömből, a múlt héten többek között a kozármislenyi gyerekek is kaptak jócskán, a finom kakaó mellé.

Szerző
Frissítve: 2015.05.10. 21:48